Kerstin Gier - Zafírkék

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 358

ISBN: 9789632454702

Kiadás éve: 2011

Időtlen szerelem 2.

Fülszöveg: Friss szerelmesként a múltba utazni - ez talán nem a legjobb ötlet. A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja. Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is. Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni. (Egyik sem igazán egyszerű!) Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!

Véleményem: Az első rész ( a Rubinvörös ) után nagy izgalommal fogtam bele ebbe a részbe is, hiszen már az alapötlet, a szereplők ( főként Gideon ) és a titkos szervezet egyaránt felkeltették a figyelmemet.

Az első részben már megismerhettük Gwendolyn Shepfherdet, aki egy időutazó, és akinek végre kell hajtani egy küldetést partnerével Gideonnal együtt. Miszerint mind a 12 időutazó vérét össze kell gyűjteniük a kronográfba, hogy fény derüljön a titokra.

Gideon és Gwendolyn

Ugyan az előző rész is egy lett a kedvenc könyveim közül, de ez a kötet még jobb lett, mint vártam. Talán azért mert, amit a Rubinvörösben hiányoltam, azt ebben megtaláltam. Ugyanis a szerelmi szál ... Hhmm, szóval itt már kiteljesedett.

Ugyan az elején Gideon és Gwendolyn nem igazán szívlelték egymást. Szó szerint állandóan hadakoztak, sértegették a másikat ( bár annak is meg volt a bája ), de ebből a részből inkább az egymás iránt való aggódás, a másikkal való törődés, és a tömény szeretett hatott át. Természetesen ezek voltak a kedvenc részeim.

Bár, amit furcsálltam, hogy mindig a templomokban jött rájuk a csókolózhatnék, de ez a végén viccessé és ironikussá vált számomra.

Ebben a könyvben persze Gideon és Gwendolyn továbbra is azon van, hogy megszerezhessék az összes vérpróbát az időutazóktól. Illetve, hogy teljesítsék azt, amit Saint Germain gróf kér tőlük.

Gwendolyn azon kívül, hogy folyamatosan jár elapszálni, kénytelen etikett és más egyéb borzasztóan unalmas órákon részt vennie, hiszen a lényeg az, hogy a látszatot fenntartsák. 

Gwendolynék hivatalosak egy bálra, amin a gróf is részt vesz, és szándékában áll közelebbről is megismernie a lányt. Az egész könyvben szerintem ez volt a legjobb rész. Itt egy kicsit beleszagolhatunk a 18. századi életbe, még ha nem is sokáig.

A könyvben nagy szerepet kaptak azok a részek is, amikor Gwendolynak elapszálnia kellett, és visszaugrott 1953 - 1956 - ba pihenni és tanulni. Persze főhősnőnk kicsit sem foglalkozott ilyesmikkel, jobban érdekelte, hogy megtudja azokat a titkokat és meg kapja azokat a válaszokat, amiket akart. Így találkozott a múltban a nagyapjával, aki ugyan először megdöbbent, de végül segítőkésznek bizonyult Gwendolyn számára. És a lány nem csak válaszokat kap, hanem önmagáról és a múltról is rengeteg mindent megtud.

Az első részben Gwendolyn számomra egy nagyon elesett és könnyen sebezhető lánynak tűnt, hiszen egyik napról a másikra kellett rájönnie, hogy az anyja hazudott neki, és hogy nem is az, akinek hitte magát. A reakció teljes mértékben érthetőek voltak. A véleményem akkor kezdett megváltozni, amikor leszúrt egy embert csak, hogy Gideont mentse. Viszont ebben a kötetben semmi kétségem nem volt afelől, hogy a lány nagyon bátor és elszánt. És bármire képes, hogy elérje a célját. Persze azért voltak gyenge pillanatai. :)

Akit még egyáltalán nem említettem az Madame Rossini, aki úgy ahogy volt bűbájos. Persze itt nem csak a mókás francia kiejtéséről beszélek. Jótékony hatással volt minden egyes alkalommal Gwendolynra, aminek köszönhetően főhősünk le tudott nyugodni egy percre és tisztán gondolkodni. (Főleg miután összevesztek Gideonnal.) Mindig segített Gwennek, legyen szó ruhákról (- " Első a hitelesség.") vagy bármi másról. 

Viszont Gideon, akit annyira megkedveltem, sőt már az első pillanatól olvadoztam tőle a könyv vége felé csalódás volt. Nem akarok Spoilerezni, de nagyot csalódtam benne. És teljes mértékben együtt éreztem Gwendolynnal, ha egy kicsit érzékenyebb lennék talán, de csak talán együtt sírtam volna Gwenyvel. De az elején szintúgy megörültem a fiúért.

Kedvenc szereplő: Gwendolyn, Gideon, Madame Rossini

Kedvenc jelenet: a pincében való "beszélgetés" Gwendolyn és Gideon között, illetve amikor Gwendolyn meglátogatta a nagyapját

Legrosszabb jelenet: amikor kiderült, hogy Gideon hazudott

Értékelésem: Ez a könyv is pont annyira magával ragadott, mint a Rubinvörös. Egyszerűen nem tudtam letenni, annyira izgalmas és fordulatos volt. Külön örültem annak, hogy Gwendolyn nem fogadta el azt, hogy az Őrzők nem mondanak meg neki semmit, inkább ő maga járt utána, bármilyen szabályokat kellet hozzá megszegnie. A kettejük románcának köszönhetem a kedvenc jelenetemet és nagyon remélem, hogy a következő részben már tényleg együtt lesznek. Ezenkívül a titok is nagyon érdekel!  Mindenkinek ajánlom, aki szereti a fantasy könyveket és a leheletnyi romantikától sem irtózik.