Cynthia Hand - Angyalfény

Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.

Oldalak száma: 432

ISBN: 9789632612034

Kiadás éve: 2012

Angyalsors 2.

Fülszöveg: Clara Gardner hónapokon át készült arra, hogy a valóságban is szembenézzen a látomásából ismert erdőtűzzel, azonban a végzetes napon hozott döntésével önmagának is sikerül meglepetést okoznia. A feladatot közel sem olyan egyszerű végrehajtani, mint ahogy gondolta, most pedig a Tucker iránt érzett szerelme és a Christianhez fűződő bonyolult érzelmei között őrlődik. Emellett egyre mélyebbre száll a részangyalok világában, a Fehér Szárnyak és Fekete Szárnyak közötti harcban, ráadásul szembe kell néznie egy szörnyű ténnyel: valaki, aki közel áll hozzá, hónapokon belül meg fog halni. A lány jövője csupa kérdőjel, egy dologban azonban biztos: a tűz csupán a kezdet volt. Cynthia Hand a népszerű Angyalsors trilógia második regényében fokozza az első részben elkezdődött izgalmakat. A lendületes stílus, a mozgalmas cselekmény és a meglepő befejezés garantálják, hogy az ifjúsági fantasy rajongói a második regényt is a szívükbe zárják. A trilógia harmadik része 2013 őszén fog megjelenni Angyalvágy címmel.

Véleményem: Az már biztos volt, hogy én ezt a könyvet elfogom olvasni, főleg úgy, hogy az Angyalsors trilógia első részét (az Angyalsorsot) annyira imádtam. Mégis azt kell, hogy mondjam csalódtam ebben a kötetben és az írónőben is.

Hiszen az első rész annyira frappáns, bravúros volt, tele élettel, egyfolytában történtek a cselekmények. Az embernek nem igen volt ideje unatkozni, de ez? A második részt, bevallom két hét alatt sikerült kiolvasnom, és nem azért mert annyira elfoglalt voltam, hogy nem jutott rá időm. Nem! Egyszerűen az első durván 250 oldal olyan szinten unalmas volt, hogy nem bírtam olvasni.

Aztán egyszer csak visszakaptam azt az írónőt, aki az Angyalsorsot írta. Mert az utolsó 200 oldal pedig megint az 5* - os kategóriába tartozik.

A történet ott folytatódik, ahol az előző véget ért, azaz Clara és Tucker még mindig nyalják - falják egymást. Illetve Clara próbál rájönni Christian segítségével, hogy mi is az ő rendeltetésük. De ezek még több kérdést vetnek fel Clarában. És ha ez mind még nem lenne elég, Clara látomásai folytatódnak. Egy temetőt lát, ahol a gyászolók között áll, és siratja az elhunytat. De vajon ki fog meghalni Clara szerettei közül?

Ezenkívül a lány egyfolytában érzékeli a feketeszárnyúak szomorúságát. Clarának tehát vigyáznia kell, nehogy szembekerüljön velük.

Az első részhez képest ez a könyv egy kicsit komolyabb hangvitelűre sikeredett, ami rendesen megdöbbentett. Ugyanis az első kötetről a mai napig is azt gondolom, hogy inkább egy romantikus nyári regénynek felel meg, mint egy fantasynak.

Ami azt illeti az előző részben borzasztóan hiányoltam is a fantasy elemeket,de hál' Istennek ebben a kötetben más volt a helyzet. Itt már több dolgot megtudhattunk az angyalok, úgymond kasztjairól. A feketeszárnyúak is többször szerepeltek benne.

Ami a legnagyobb meglepetés volt, hogy egy újabb angyalvérű szintre is fény derült, aminek sok köze lesz majd a főhősnőnknek, Clarának.

A szereplőkről csak annyit, hogy Tucker, az én nagy kedvencem sajnos nagyon keveset szerepelt, ami furcsa, hiszen a a főszereplő "pasija". 

Annál többet volt a képben Christian, akit az előző részben nem igazán sikerült megkedvelnem, de most... most már bírom. Kedves, önzetlen, törődő és, ami a legfontosabb jóképű! XD (csak viccelek) Átérzi és megérti Clara "angyalos" problémáit, sőt még a segítségére is van. De ha két ember olyan sokat van együtt, mint ezek, hát... várható valami következmény. 

Kettejük esetében ez a kötödés, összetartózás, valamilyen szinte az egymás iránt való vágyakozás.

És ilyenkor következik be, ebben a történetben is a jól bevált szerelmi háromszög. Komolyan mondom, már egy olyan könyvet, történetet sem tudnak írni az írónők/írók, amiben nincs szerelmi háromszög. De nem ezért olvassuk egyrészt, mert kíváncsiak vagyunk arra, hogy kit választ a főhősnő. (Én részben ezért is :))

De nem csak én borultam ki amiatt, hogy Clarának szerelmi háromszöget kell átélnie. Úgymond őt magát is megviselte.

" Az ideköltözésünk előtt sosem keveredtem ilyen szerelmi háromszöges hogyishívjákba, amikor a lamúros filmekben meg regényekben az összes pasi egy nő után koslat, noha őnagyságában semmi pláne sincs, valamiért mégis mindkettőnek csak ő kell. A nő meg rinyál, hogy " Ah, melyiket válasszam? Ez a William olyan érzékeny, megérti a lelkemet, egyből levett a lábamról, ó kegyetlen sors, bla - bla - bla - bla - bla, de hát most akkor ugye mégis hogyan éljek Rafe nélkül, aki olyan forróvérű és szenvedélyes, és igazán csak egy icurka - picurkát vadul szeret?"

Mindig azt hittem, hogy ilyen röhejes helyzet a való életben tutira nincs. Most aztán rajtam lehet röhögni. "

Kedvenc szereplő: Clara és Christian ( Christian pozitív meglepetés volt nekem, már a kötet eleje óta)

Kedvenc jelenet: Christian, Clara jelenetek ( különösképp, amikor Christian elviszi Clarát a fiú anyjának sírjához)

Legrosszabb jelenet: az a bizonyos személy halála és temetése

Értékelésem: Igazából nem rajongtam ezért a részért úgy, ahogy számítottam rá. De az első sokk után elviselhetőnek, megszerethetőnek bizonyult újra. Természetesen az írónő a végét nagyon jól írta meg, hogy véletlenül se merülhessen fel az emberben, hogy nem olvassa el a harmadik részt. A vége miatt, ami olyan jól sikerült, olyan izgalmas és eseménydús lett, hogy az ember kénytelen végigolvasni a következő részt. A vége miatt értékelem ezt a könyvet jobbra, mint eredetileg, és azért mert Clara ebben a kötetben rengeteget komolyodott, és mert képes volt szeretett okából feláldozni a szerelmét. A fantasy már sokkal inkább átvette a helyét az előzőleg inkább kislányos történet felett, amit díjaztam. Szóval nem volt annyira nagyon rossz, de sokkal jobbra számítottam. A következő részt meg muszáj elolvasnom, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit süt ki ebből az írónő.