Tavi Kata - Nyitótánc

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 358

ISBN: 9789633736975

Kiadás éve: 2013

Sulijegyzetek 1.

Fülszöveg: Lilla imád táncolni, épp ezért alig várja az új középiskolát és a tánccsoportot, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat. Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten.

A szülők azt mondják, valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián? Mi zajlik a kosárcsapatban, miért vitáznak egymással a fiúk, hol nyíltan, hol burkolva? Tényleg a tehetség számít?

Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból elutasítás, szeretetből harc? Van-e megbocsátás egy lánycsapatban? Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a kosárcsapatnak, szenved a feleltetések alatt, és hol örömmel, hol bánatosan éli a középiskolások mindennapi, ám izgalmas életét.

Véleményem: Hogy mi fogott meg először a könyvben? Hogy magyar volt az írónője. Hogy sportról és egy olyan diákról szólt, aki most kezdi a középiskolát, hiszen általában 16 évesekről szokott szólni a pálma. De ebben a könyvben tanúi lehetünk egy 14 éves lány félelmeinek, átlagos gondjainak és makacsságának. 

Lilla minden nyarát a nagyszüleinél töltötte, ahogy ezt a nyarat is. De amikor hazatért szembesülnie kellett avval, hogy új szomszéd család költözött a szomszédba. De ami ennél is felkavaróbb, hogy az új szomszéd ismeri Lillát, és Lilla is ismeri őt, ugyan nem emlékszik rá. Lilla együtt fog járni az új iskolájába a szomszédjával, Krisztiánnal. De a Duna - partiban (Lilla iskolájában) Lilla összebarátkozik Flórával, Grétával és Jázmin akikkel szoros kapcsolat fűzi majd össze a későbbiekben. De persze még mindig ott van a jóképű, sportos és helyes rockisten, Krisztián, aki ugyan ellenségesen viselkedik Lillával, de a lány mégis érez iránta valamit. 

Ezenkívül Lilla a Duna - partiba azért jelentkezett, mert itt táncoktatás is folyik, amin tekintve, hogy Lilla mennyire szeret táncolni nem utolsó szempont. Így többször is fel kell lépnie a lánynak, sőt még a farsangi koreográfiát is neki kell betanítania a többieknek.

Az eleje nagyon tetszett. Ahogy bemutatta az írónő Lillát, hogy miként él, meg hogy mit gondol a lány a dolgokról, az megfogott. 

Bár a könyv határozottan nem az a "egy oldal alatt minden megtörténik, te meg csak pislogsz, hogy mi van" típus, de ettől még élvezhető volt. Igazából nem egy hibája akadt a könyvnek, de ami leginkább letaglózott az az, hogy Lilla elméletileg imád táncolni, ezért volt fontos neki, hogy a Duna - partiba járjon meg minden, mégsem voltak érzések a táncolás közben.

Gyakorlatilag minden fellépése illetve még a próbák is abból álltak, hogy az írónő leírta, hogy becsöngettek a dupla órás táncórára. A következő pillanatban meg ki, és örülhetett az ember, ha annyit megtudott a próbáról, hogy Lilla ügyes volt. Ezek a részek voltak a szívfájdalmaim, főleg ha belegondolok, hogy mi mindent ki lehetett volna ebből hozni. Az meg, hogy Kata semmilyen érzelmet sem fogalmazott meg a tánchoz, nem tette élethűvé ezt az egészet.

Arról nem is beszélve, hogy végül is mit is táncolt Lilla. Ugyan azt nem mondom, hogy az írónő hibája az, hogy nem tudom, lehet hogy nem elég figyelmesen olvastam el, vagy nem tudom, de mégsem jöttem rá, hogy milyen táncot űz a főszereplő.

Voltak utalások, hogy balerina a lány. Például, amikor Lilla mondta, hogy a kedvenc szerelését vette fel, egy balett cipőt és egy sztreccs gatyát, illetve amikor Krisztián azt mondta neki, hogy fél tőle, hogy Lillából egy hisztis balerina lesz. (Szóval igen, arra jutottam, hogy Lilla balettezik.) Mégis, amikor a farsangra készült a lány, nem balettet, hanem street dance vel, hip - hoppal meg ilyenekkel próbálkozott. 

A szereplőkről csak annyit, hogy nem voltak eltúlzottak. Lilla barátai között volt okos, őszinte, laza, segítőkész lány is. Szerintem jól kiegészítették egymást, mint barátnők. És ha belegondolok abba, hogy Flóra végül egy utcasarki lánynak lett beállítva, plusz annak az okába, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy Kata ráérzett arra milyen is a mostani fiatalság.

Amikor elolvastam a fülszöveget, nem egészen erre a könyvre számítottam. Azt hittem, hogy egy szokásos szerelmi háromszögről lesz szó, amit megszokhattam, de mégsem. A szerelmi része a könyvnek amúgy elég bonyolult lett, és igazat kell adnom Lilla barátnőinek, mert a lány tényleg vak. Olyan alapvető dolgokat nem vett észre, hogy az már fájt, de ha belegondolok, hogy egy idős vagyok ezzel a lánnyal, hát azt kell mondjam, hogy körülbelül én is ilyen vagyok. Csak néhány romantikus jelenet volt, de mintha az sem lett volna igazán kiaknázva.

" Egyetlen tánc, csak nekem. Illetve velem. Ez a mi nyitótáncunk. És ehhez kizárólag csak kosaraznom kell. "

Amit még nem igazán tudtam hova tenni az az, hogy milyen gyorsan telt az idő. A középiskola első éve elment úgy, hogy nem igazán történt benne semmi sem. Mert legyünk őszinték, ezen a könyvön nem izgulta szét magát az ember, mégis volt benne valami, ami miatt végig olvastam. Ami miatt mosolyogva tettem le a könyvet. És hogy mi az? Az maradjon az én titkom. :) Legyen elég annyi, hogy érdemes legalább egyszer elolvasni, ha nem is többször.

Értékelésem: Összességében a Nyitótánc nem volt olyan rossz, mint ahogy hangzik. Volt benne minden, csak a baj az, hogy mindenből csak egy kevés. Ettől függetlenül láttom a tehetséget Tavi Katában, és biztos vagyok benne, hogy a Sulijegyzetek sorozat második része jobban fog sikerülni. Annyit azért még megemlítenék (nekem ez nagyon tetszett) Hogy Lilla (avagy Kata) rengeteg táncos filmet említett meg a könyvben. (Amiket amúgy mind egy szálig meg néztem és a legtöbbje nagyon tetszett nekem.) Amin nagyon jót nevettem, hogy Lilla karácsonyra nem mást kért, mint egy Cassandra Clare könyvet. XD (Aranyos volt) Szóval igen. A Nyitótánc hibái ellenére is érdemes arra, hogy elolvassák. Én Mindenkinek ajánlom! És várom a következő részt!