Jennifer E. Smith - Vajon létezik szerelem első látásra?

Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.

Oldalak száma: 276

ISBN: 9789632612072

Kiadás éve: 2012

Fülszöveg: Négy perc általában alig valamire elegendő ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat? A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a JFK repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még soha nem találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól Hadley-é pedig a 18A-ra. A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól a családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőz arról, hogy az igaz szerelem akkor talál rád, amikor a legkevésbé számítasz rá.

Véleményem: Szeretem a könnyed hangvitelű, egyszerű romantikus történeteket, amikor csak visz az ár, és nem kell gondolkodnom.Pont olyan, amit az ember szívesen előkap, ha valami kis szerelmi történetre vágyik. Bár meg kell, hogy mondjam nem egészen erre számítottam. Ami a borítót illeti, azonnal beleszerettem, és nagyon a sztorihoz.

A történet, miszerint Hadley szülei évekkel ezelőtt elváltak, így a lány apukája második esküvőjére tart Londonba. Hadley az elmúlt évek alatt sem volt képes feldolgozni azt, hogy az apukája magukra hagyta őket. a lányban valamiféle gyűlölet, nem ez túl erős szó ... harag alakul ki az apjával szemben. Emiatt vonakodik elmenni az esküvőre, de Hadley végül is elindul, Londonba. Az eredeti gépét lekési, így eggyel későbbi járattal kényszerül menni. A repülőtéren találkozik Oliverrel, aki az út hátralévő részében nem is hagyja magára Hadleyt.

Ez volt az első könyv, amit Jennifer E. Smithtől olvashattam. És megfogott, mind az írónő stílusa, a humorérzéke, mind a történet, ami amúgy a szerelemről szól, mégis keveredik benne egy szeretünk elvesztése, a rossz szülőkről alkotott kép, és hogy egy ember, hogy képes tönkre tenni egy egész családot. Persze ezt Jennifer csak fokozatosan tálalta, nehogy megülje a gyomrunkat.

Ami a humorérzékét illeti, nem mondanám, hogy egy kifejezett humorherold, de nagyon sok résznél megmosolyogtatott. Maguk a szereplőknek, azaz Olivernek jutottak a poénok. ( Nem baj, szeretem a vicces pasikat :) ) Például a könyv végéig találgattam, hogy vajon mit kutathat.

"– Mi lett a szép, szabályos tartásoddal? – kérdezi fejét a fiú

vállára hajtva Hadley. – Nem úgy táncol minden igazi angol úriember?

Hallja a mosolyt a fiú hangjában, ahogy válaszol:

– Idén nyáron a tánc különféle fajtáit kutatom.

– Ezek szerint mindjárt nekiállunk tangózni?

– Ha akarod! "

A könyvnek alapjáraton csak két hibája van, amit kiakarok emelni. Az első, ami számomra hiba, hogy az egész E/3 személyűnek íródott, amit annyira nem szeretek, de a könyv fele felé már teljesen megszoktam, de nem szerettem meg. Mellesleg annyira jók voltak a leírások, hogy szinte teljesen beletudtam képzelni magam a helyzetekbe. Ami a visszaemlékezéseket illeti, azok is nagyon jól meg voltak írva, és nem zökkentettek ki a cselekményből, nem zavartak össze.

Ami még hátránya volt a könyvnek, hogy túl rövid volt. Őssz - vissz 276 oldal egy jó sztorinál kevés, én még olvastam volna.

Ez mondjuk nem igazán hiba, de azért megemlíteném, hogy a könyv kiszámítható volt. Sajnos már az első 40 oldal után tudtam, hogy mi a könyv vége, de ze nem vont le semmit sem, sem a könyvből, sem az olvasás élményéből.

Néhány érdekesség, amit nem árt ha tudsz ...

" – Reptéren megismerkedő emberek esetében hetvenkét százalékkal nagyobb az esély, hogy egymásba szeretnek, mint azoknál, akik valahol máshol találkoznak. "

" – Tudtad, hogy azoknak az embereknek, akik legalább három alkalommal összetalálkoznak huszonnégy órán belül, kilencvennyolc százalék esélyük van rá, hogy később újra találkozzanak? "

Kedvenc szereplő: igazából nem volt, de talán Oliver

Kedvenc jelenet: egyértelműen a repülés és a reptér

Legrosszabb jelenet: a temetés

Értékelésem: Ami a szereplőket illeti, nem nagyon tudtuk őket meismerni, de nem is volt fontos, így is egy egész történetet kaptunk. Bár elég sok tragédiát ültetett el az írónő a szereplők életében, a végére minden rendbe jött. Megkaptuk a szokásos Hapy End szerű történetünket. Azt, azért nem merném mondani, hogy ez a könyv felkerült a "Kedvenc könyveim" listámra, de mindenesetre nem bántam meg, hogy elolvastam. Egyszer megéri.

Mindenkinek ajánlom!!!!