Sophie Jordan - Tűzláng

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 304

Eredeti cím: Firelight

Kiadás éve: 2013

Sorozat: Tűzláng 1.

Fülszöveg: Egy féltve őrzött titok. Halálos ellenségek. Pusztulásra ítélt szerelem.  A drakik a sárkányok mai leszármazottai, akik képesek emberből sárkánnyá, és sárkányból emberré változni. A tűzokádás ritka képességével megáldott Jacinda még a drakik között is különlegesnek számít, mikor azonban lázadó természete miatt családja menekülni kényszerül az emberek világába, a lány nagyon nehezen tud beilleszkedni új közegébe. Közben egyre gyengül a benne élő draki szellem, és az egyetlen lény, aki képes életet lehelni Jacinda sárkány-énjébe nem más, mint a gyönyörű, rejtélyes Will. Csakhogy Will családja drakikra vadászik, ám Jacinda annak ellenére sem képes ellenállni a fiúnak, hogy tudja: nem csak saját életét, de a drakik legféltettebb titkát is kockára teszi.

Mitikus erejű, magával ragadó történet egy lányról, aki szembeszállt az elvárásokkal, és akinek szerelme ősi tilalomfákat döntött le.

Véleményem: Szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy imádom a sárkányos témájú könyveket. Éppen ezért fogtam bele ebbe a drakis kis történetbe. Persze a lehetetlennek tűnő szerelmi szál, és a vadászok is megerősítettek abban a hiszemben, hogy nekem ezt el kell olvasnom. És, nem is csalódtam!!

Jacinda egy draki, de nem is akármilyen, hiszen ő egy tűzokádó. Már nemzedékek óta nem született hozzá hasonló, így a falkája nagyon megbecsüli. Bár talán jobb szó lenne erre az, hogy birtokolja. A falka már meg is tervezte a lány hátralévő életét, melyben a falkavezér fiával, Cassiannal egy egész fészekalja tűzokádót nemzenek.

Ám Jacinda nem is igazán törődik evvel a ténnyel, amíg repülhet. De egyszer, amikor egy fontos szabályt megszegve nappal repül, vadászok támadnak rá. Egy vadász kegyelmének köszönheti, hogy nagyjából épp bőrrel megúszta. Egy vadásznak, aki nem akarta bántani, és csak egy nevet hagyott maga után: Will.

De ezek után a falka szörnyű dologgal szeretné megbüntetni a lányt, így Jacinda és családja elmenekülnek egy olyan helyre, ahol sosem keresnék őket. Egy olyan helyre, ami megfelelő arra, hogy Jacinda kiölje magából a drakit. De ő ezt nem akarja, ezért mindent megtesz, hogy életben tartsa magában a vérszomjasabbik énét.

Mint minden átlagos tinédzsernek, Jacindának és ikertestvérének Tamrának (aki még sohasem manifesztálódott, szóval gyakorlatilag egy ember) is suliba kell járniuk. Be kell illeszkedniük, ami Jacinda esetében elég sikertelenül zajlik. De, még az első napon felfedezi azt a fiút/ vadászt, aki hagyta elmenekülni. És már akkor valami bizarr kötelék alakul ki köztük.

Minél több időt tölt Jacinda ebben a sivatagban, annál jobban kihall belőle a draki, amit furcsa módon már csak fajtájának egyik legnagyobb ellensége, egy vadász, azaz Will képes életben tartani. De Will nem olyan, mint a többiek. Őt bántja a lelkiismerete, amiért öl. És bár eddig próbált mindenkit eltaszítani maga mellöl, most kudarcot vallott Jacinda esetében, ugyanis szükségük van egymásra.

De, mikor kezdene beleszokni ebbe az egész helyzetbe a lány, megjelenik előtte Cassian, aki mást sem akar tőle, minthogy visszatérjen vele a falkába, mint párja. Tehát Jacindának nem sok ideje maradt, hogy Willel legyen, és hogy kitalálhasson valamit.

Már a könyv legelején egy elég izgalmas jelenettel szembesülhettünk, ami bemutatja a drakik életmódját, szabályait és félelmeit, ellenségeit. És azt a kegyetlenséget, ami nem csak a vadászok, de még a drakik részéről is nyomatékosan megtalálható egymás iránt. Engem például elborzaszt a tudott, hogy a drakik büntetésből megnyesték volna a másik szárnyát. És értem én, hogy példastatuálás, de akkor is borzasztó. Hiszen kevesen vannak, nekik még inkább össze kéne tartaniuk.

Mint draki faj, szerintem nagyon jó elképzelés volt. Hiszen ők nem egyszerű sárkányok, ők már fejlettebbek, mint őseik. Képesek az alakváltásra, bár jó néhány problémát is fakasztott ez a tulajdonságuk.

Maga az elképzelés, miszerint rengeteg fajta draki létezik, akik mind különböző tulajdonságokkal bírnak, másra képesek. Én, hogy őszinte legyek csak úgy tudok elképzelni egy sárkányt, hogyha kénye - kedve úgy hozza, akkor le tudja égetni a fejemet a helyéről. De ebben a könyvben pontosan azt tapasztalhattuk meg, hogy ez a ritkaság, hiszen a Tűzokádók kihaltak, és egy óriási kivételnek számít Jacinda, csak azt nem tudom, hogy ez előnyére válik e neki.

Mivel szinte már a legelején kiválik a falkából Jacinda, ezért nem sokat olvashattunk magáról a falkáról, és annak kasztrendszeréről. És, igazából az sem vált számomra világossá, hogy mitől függ az, hogy melyik gyerek lesz képes a manifesztálódásra, és melyikek nem. És, hogy ennek mi is az oka, hogy ahogy haladtunk előre az időben, úgy változik a manifesztálódásra képes drakik száma.

És itt van ugye maga a manifesztálódás, azaz az átalakulás drakivá. Ami, mint már említettem sok gondot okozott Jacindának a gimiben és a szerelmi életében is, ugyanis ahányszor zavarban volt, izgatott lett, megijedt elkezdődött nála ez a folyamat, amit nem biztos, hogy jó lenne, ha meglátnának a vadászok. Igazából ezek a részek voltak a legizgalmasabbak számomra, mert ott szorítottam Jac - nek, hogy bújjon el időben, meg ilyenek, nehogy pórul járjon.

Maguk a szereplőkről nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Hiszen mindegyiknek volt egyénisége, és olyan tulajdonsága, amit nagyon utáltam.

Jacinda egy zárkózott, mégis bátor lány, akinek ha úgy hozza kedve, óriási visszaszólásai vannak, és akár kacér is tud lenni.

Will egy kicsivel bonyolult lélek, de a maga nemében aranyos. Úgy szint bátor, és tényleg különleges. Ugyanis, ha elképzelem azt, hogy gyermekkorom óta azt sulykolják belém, hogy -- A sárkányok rosszak, meg kell ölni őket, hogy az emberek biztonságban legyenek, mert ez a helyes döntés! - akkor be kell látnom, hogy Willnek furcsa lehetett az, hogy nem hogy nem ölte meg Jacindát, de még össze is jött vele, bele is szeretett! Szóval ez mindenképpen lelki nagyságot jelent.

Tamra (Jacinda ikertestvére) tényleg idegesítő volt, bár valamilyen szinten még meg is értem, nem lehetett könnyű benyelni éveken keresztül azt, hogy ő nincs olyan jó, mint a testvére, csak azért mert ő nem teljes draki. Ettől függetlenül borzalmasan kicsinyes, makacs, is elkényeztetetten viselkedik.

Cassian az a pasi, aki tényleg teljesen rejtélyes maradt a könyv során. Nem nagyon volt hozzá szerencsénk, de attól még meg volt a maga varázsereje. Viszont ez a birtoklási vágy szánalmas volt.

A szerelmi rész, hát hogy is mondjam, szerethető volt, bár egy kicsit sablonos. A vadász beleszeret a prédába szindróma már egy kicsit klisés, de még mindig ott van a Topon. És legalább 100 oldalon keresztül élvezhettük az ő bizarr, de egyben mesébe illő, titkos románcukat.

Ugyan ebben a kötetben Sophie megkímélt minket a szerelmi háromszögtől, mégis úgy érzem, hogy ez állandó eleme maradt, ami folytonosan feltűnt a történetben. Például itt van a: _ Cassian - Jacinda - Tamra, illetve a : _ Cassian - Jacinda - Will trió. 

Lehet, hogy még nem forszírozta ezt a háromszöges kérdést, de biztosabb nem is lehetnék abban, hogy ez még nincs elfelejtve, mint opció, és fogja is erőltetni.

A könyv ugyebár egy fantasy, ami a sárkányok, drakik létezését boncolgatja. Úgy gondolom Sophie igazán tehetségesen bánt a fantasy elemekkel, és nem ragadt le a jól bevált dolgoknál, sőt újakat teremtett. Gondolok itt magára a manifesztálódásra, a drakik külsejére, a kasztra, és a különböző drakik tulajdonságaira.

Értékelésem: Összességében ez egy olyan könyv volt, ami szívesen olvas újra az ember. Kreatív új ötleteket, a falkában lévő kasztokat, és a végeláthatatlan szerelem témáját boncolgatja. A fantasy elemekkel jól bánik az írónő, viszont viccesnek nem vicces, szóval már meg is van az egyensúly. :)

A karakterek szerethetőek, persze azért vannak hibáik. Mégis elborzasztó, hogy milyen kegyetlenek egymással, mind a vadászok, mind a drakik, még akkor is, ha csak példastatuálásról van szó. A szerelmi szál, ugyan nem vált a kedvencemmé, de azért lényeges eleme volt a könyvnek, és rendkívül aranyosra, őszintére sikeredett az írónőnek. Nem volt szerelmi háromszög még, amiért piros pont illeti az írónőt. :)

Szóval jó könyv volt, egy tökéletes függővéggel, ami miatt nagyon kíváncsi vagyok a következő részre! Ajánlom!