2014. szeptember 9., kedd

Lois Lowry - Emlékek őre

Kiadó: Animus Kiadó Kft.

Oldalak száma: 236

Eredeti cím: The Giver

Kiadás éve: 2012

Sorozat:Emlékek őre 1.


Fülszöveg: A tizenkét éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő társadalmat a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik, egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát... Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.
 

Véleményem: Igazából még sohasem halottam erről a könyvről, és az elolvasására is csak az ösztönzött, hogy dísztópia, illetve, hogy láttam a trailerét a nemsokára mozikban játszódó filmnek, és az nem volt semmi...  Szóval igen, ez végre egy jó kis dísztópiának ígérkezett, na lássuk, hogy tényleg az is lett e...

A történet főhőse, Jonas csak egy Tizenegyes még a könyv elején. Büszke polgár, aki mindig betartja a szabályokat, de ha mégsem, akkor felelősséget vállal a tetteiért.
De, mint minden gyermek esetében, nála is elérkezik az a pillanat, amikor már nem gyermek többé, hanem egy felelősségteljes felnőtt, aki ha kell munkába áll, és ott segít a közösségben, ahol csak tud.
Jonas és vele egykorú barátai nem állnak messze a Tizenkettes léttel, amikor is kiderül, hogy ki milyen szerepet, milyen szakmát tanul, végez majd a későbbiekben. És ezeket a közösségük tanácsbelijei egy bizonyos ceremónia keretében a tudtukra is adják. Vannak akik az öregeket gondozzák, vagy akik házakat építenek majd a jövőben, de Jonas más, és ez már a kapott feladatából is kiderül, ugyanis őt érte az a megtiszteltetés, hogy ő legyen a következő Emlékek őre, avagy az Őrző.
De ez a feladat nem egy leányálom. Nagy fájdalommal, rengeteg lemondással, és tudással is jár, ami nem feltétlen válik a fiú hasznára. Ugyanis néha jobban járunk avval, hogy ha nem tudunk valamit, de ezt az Őrző nem teheti meg. Jonasnak az lesz a feladata, hogy az eddig évszázadok, talán évezredek során felgyülemlett tudást megkapja az előző Őrzőtől, az Örökítőtől.

És eme feladata során megismer rengeteg olyan dolgot, ami számunkra egy hétköznapi jelenség, de Jonasék és a könyvben szereplő emberek számára nem létezik, vagy nem tudnak a létezéséről. Lát sók jót, de sok rosszat is. És fokozatosan a szeme elé tárul az a helyzet, amiben él. Ami a közösséget is jellemzi.
A könyv, lévén hogy dísztópia, egy teljesen új, a mi világunktól különböző, borzalmas dimenzióban játszódik. De ez nem is volt baj, hiszen mi másra számítson az ember?
A történetet (nagy sajnálatomra, ugyanis ki nem állhatom, hogy) E/3 személyben olvashattuk. Hiszen engem legalábbis érdekeltek volna mélyebben is Jonas gondolatai, ami ugye az E/3 személyű írásmód nem mindig ad át.
Számomra egy kicsit lassan indult be, bevallom őszintén, hogy a kötet 50% - ig unatkoztam, és csak utána történt pozitív irányban egy kis változás, de alapjában nézve még az sem változtatta meg nyomósan a véleményemet a kötetről.
Az eleje nagyon zavaros volt számomra, mert tényleg egyből a könyv sűrűjében találtam magam, ahol mindenféle Tizenkettesekről, Tizenegyesekről szólt a pálma, és hát fogalmam nem volt, hogy itt mi is van. De aztán eljutottunk arra a szintre, amiről már büszkén hirdethetem, hogy ott már képben voltam. 
Zárójeles megjegyzésként hozzátenném, hogy akinek minden vágya, hogy elolvassa ezt a könyvet, az ne nézze meg a film trailerét, mert borzasztóan becsapós. Mivel a trailerben Jonas egy 16 - 17 év körüli tini, aki megmenti (gondolom majd) a világot, ellenben a könyvben mindössze egy 12, későbbiekben 13 éves fiúról van szó.
Ami viszont igazán tetszett a könyvben, az nem más, mint amikor Jonas és az Örökítő együtt gyakorolnak, és a fiú rengeteg új emléket kap, ami nekem egy átlagos dolog, de számára egy új, kolosszális és lehetetlen dolog, amit még élőben sohasem látott, és valószínűleg nem is fog. 
Példának okáért itt vannak maguk a színek. Ugyanis az egész helyet, valahogy úgy kell elképzelni, hogy fekete fehér, színtelen, amiben csak az Őrző látja a színeket. És nagyon oda is voltam azokért a jelenetekért, amikor Jonas tanulta, hogy melyik színnek mi a neve, és hogy mihez is köthető.
De a színeken, és más egyéb dolgon kívül semmit nem tudtunk meg. Csak annyit a végén, hogy Jonsa már lassan egy éve az Örökítőnél húzza az igát, de hogy mit csinált ott ennyit, arról fogalmunk nincsen.
A problémám magával a kötettel szerintem ki is merül annyiban, hogy semmit sem tudtunk meg Rosemaryról, a Tanácsról. És a legnagyobb kérdésre sem kaptam választ, ami minden disztópia legeslegnagyobb eleme. Minek köszönhetően lett apokalipszis, amiatt az emberek tudását, érzéseit korlátozni, vagy éppen teljesen meg kell vonni. Ugyanis ez az egész kötetből nem derült ki.
A másik nagy kérdés, hogy hogyan képesek az emberek egymás agyába emlékeket juttatni? Mi is az a Máshol? Csak ezek az emberek élnek? Mindenki más meghalt? Ha igen, akkor mégis miben? Kik építették fel ezt a rendszert? Miért kellett megölni azokat, akik nem feleltek meg az elvárásoknak? Hogy tudták ezt a szereplők eltitkolni?
De ezen kérdéseim mellett ott voltak a szereplők is, akik egy két lábon járó kérdőjelek voltak számomra. A mellékszereplők mondjuk nagyon a háttérbe szorultak, azért mégiscsak meg említették őket egyszer - kétszer. Amiből sikerült leszűrnöm, hogy nem kedvelem őket. 
Szóval Jonas családi pótléka nem jött át nekem. Jonas meg nem tudott, mert annyira keveset szerepelt. Gondolhatjátok, hogy megörültem, de szerintem ez az igazság. Ugyanis nem tudom, hogy miért, de több leírással szembesültem a könyvben, mint szereplővel, és azoknak a gondjaival.
Mégis, ha ki kéne emelnem két karaktert, akiket főszereplőnek ítélek még, akkor tuti, hogy Jonast és az Örökítőt tudnám mondani, bár az igazat megvallva egyikük sem tett rám mély benyomást.
Mivel, hogy a szereplők csak éppen, hogy 12 évesek, ezért a szerelmi szál, a románc úgy ahogy van elsüllyedt, mint a Titanic. Szóval még nem kaptunk, de lehet, hogy a többi kötetben ez változni fog, ahogy nőnek a karakterek.

Kedvenc szereplő: ----
Kedvenc jelenet: ----
Legrosszabb jelenet: a baba az injekcióval 

Értékelésem: Összességében ez egy jó hírű könyv, amiről megint sikerült megállapítanom, hogy ez sem tetszik! Az alapelgondolás jó, csak a kivitelezésért nem vagyok oda. Arról nem is beszélve, hogy ez a kötet egy tipikus függővég, amiért még mérgelődik is az ember. Sajnos kevés volt a párbeszéd, de azt rengeteg leírással tarkították, ami már megint mínusz pont számomra. A kötet sok, komolyabb témát bontogat, csak hát nem teljesül ki. Túl sok kérdést hagy maga után megválaszolatlanul. A karaktereket szinte meg sem lehet ismerni,annyira elvesznek a zűrzavar ködében. A Fantasy elemeket, illetve a románcot nagyon hiányolom belőle, ugyanis ráfért volna egy kis vérpezsdítés. És attól még, hogy ez egy régi könyv nem fogok másképp vélekedni róla. Bár tény, hogy a színekkel kapcsolatos részek elnyerték a tetszésem, de azok még több kérdést vetettek fel bennem. Szóval nem is szeretném szaporítani a szót, mivel ez a könyv egy nagy kérdőjellé vált számomra. Ettől függetlenül én ajánlom ezt a könyvet, mert határozottan nem rossz, de azért ne egy Cinder vagy Párválasztó jellegű dísztópiára számítsatok!! :D




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~