Jennifer L. Armentrout - Opál

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 456

Eredeti cím: Opal

Kiadás éve: 2014
Sorozat: Luxen 3.

Fülszöveg: Senki sem érhet fel Daemon Blackhez. Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt. Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok. Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket. Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat. A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza. Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket. Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

Véleményem: Imádom Jennifer L. Armentroutot, de tényleg! Jó a stílusa, a humora, és a története is, amit a papírra vetett. Sokáig, és talán még most is, ő a kedvenc írónőm, és a Luxen a kedvenc sorozatom. És Daemon!! Na, ő egy külön bejegyzést érdemelne! ♥Úgyhogy nem volt kérdés számomra az, hogy elolvasom, hiszen túl sok kedvenc címet visel ez az egész magán már így is. Hátha ez is kedvenccé válik...

Még az előző részben, az Ónixban visszakaptuk Daemon és Dee ikertestvérét, azt a bizonyos Dawsont, akire már bevallom őszintén, hogy nagyon kíváncsi voltam.De az az egy év, amit Dawson családon kívül fogságban töltött, alapjaiban változtatta meg a fiút. De egy dolog nem változott, mégpedig az, hogy Betht még mindig szereti, és vissza is akarja szerezni magának.Daemon és Katy pedig nem akarja, hogy Dawson megfontolatlanul viselkedjen, ezért egyezséget kötnek, és ők maguk is segítik ezt a mentőakciót. És ekkor feltűnik Blake is, akire a legkevésbé számítottak, annak céljából, hogy kölcsönös segítséget nyújtsanak egymásnak. Blake segít kiszabadítani Betht, ha Katyék is segítenek a fiúnak, hogy megmenekíthesse Christ. De, a történtek után bizalomnak helye sincsen.Eközben Daemon és Katy bár rengeteg felelősséggel és problémákkal vannak terhelve, még is jut idejük arra, hogy egy kicsit enyelegjenek. Hogy azt tehessék, amire Deenek, Adam tragikus elvesztése után, már nincsen lehetősége.A fontos kérdés mégis csak az, hogy vajon sikerül - e megmenteniük Katyéknek Betht? És vajon milyen lelki állapotban lesz Beth, miután ennyit kínozták több, mint egy éven keresztül?

Nem tudom, hogy mit mondhatnék. ugyanis ez a kötet sokkoló élmény volt számomra. Olyannyira, hogy a kötet durván 60% - ig azt találgattam, hogy ezt vajon tényleg az az írónő írta, aki az előző két kötetet is, mert valahogy nem azt éreztem olvasás közben, mint amit eddig megszoktam.És legyünk őszinték, én a kötet 60% - ig untam is a történetet. És fájlaltam azon tulajdonságok hiányát a könyvben, amit már elvártam. A humor. Nagyon nagyon ritkán, ha ellőttek egy poént, és nekem ezek a részek voltak eddig a kedvenceim ebben a sorozatban, de ez most szinte teljesen el lett hagyva.Ellenben az eddig nyugodt hangvitelű sztorit rendesen felturbózták a vége fele, ahol már szinte akármi megtörténhetett, és meg is történt. Szóval, igen a végén rengeteg olyan jelenet volt, amiért azt mondom, hogy megérte végigolvasni ezt a kötetet. Bár a szenvedés talán jobb szó lenne rá. Ugyanis nem ezt vártam, nem erre számítottam, úgyhogy elég mélyen érintett az, hogy a könyv eleje ennyire semmit mondóra sikerült. Oké, nem állítom, hogy már az elején bele kellene vágni a sűrűjébe, de akkor lehetett volna több romantikus jelenet vagy valami. Akármi!Az viszont, hogy a fantasy elemekkel még mindig ilyen jól, tehetségesen bánik Jennifer nagyon megnyugtatott. És még mindig kifejezetten tetszett, hogy a drágaköveket különféle erővel ruházza fel. Jelen esetben az Opálról van szó, de ugyanúgy említhetném az Obszidiánt vagy az Ónixot is.Ennyi Spoiler szerintem még belefér : Az Opál ugyanis képes a Luxénok és a hibridek erejét megnövelni. A hibridek sokkal gyorsabban, hatékonyabban képesek a támadásra, és annak elsajátítására. Sőt, nem fáradnak el olyan hamar, mint amúgy.

A Luxénokra még királyabb hatással van (nekem nagyon tetszett) mégpedig képesek a fénytörésre, ami annyit tesz, hogy képesek láthatatlanná válni, egyszerűen csak eltűnni az ember szeme elől. Ami elég hatásos, főleg ellenséggel szemben. Egyetlen probléma evvel a kővel, hogy nagyon drága, és nehezen beszerezhető.Ugyan az előző részekben már szó volt a hibridekről (igazából az Ónix csak erről szólt), ahol megtudhattuk, hogy az átalakulásnak három része, fokozata van. Az egyik az, amikor nem jön létre a kötés, és az ember szép lassan meghal. A második az, amikor ugyan szintén nem jön létre a kötés, de egy bizonyos szintű átalakulás megtörténik, és az alany beleörül és kezelhetetlen lesz. Igen érdekes, meghökkentő formában, de ebben is jelen lesz ez a mutáció. Illetve van egy harmadik, ami Katyvel is történt, hogy a mutáció sikeres és a Luxén és az ember között létrejön a kötés.Amit majdnem el is felejtettem, pedig tényleg nagyon idegesítő volt számomra, az nem más, mint az, hogy Katy állandóan próbálta meggyőzni a társait, hogy ő is képes a támadásra, hajlandó ölni. Ezt sokszor mondta el, és egy idő után nagyon monotonná vált számomra ez az egész ismételgetés.Na és a könyv vége. Bár eddig is függővéggel fejeződtek be a sorozat részei, ebben a kötetben ez új értelmet nyert. Ez egy csodálatos, de az olvasó számára idegesítő függővég. Olyannyira, hogy bár maga a harmadik részért nem voltam annyira oda, de csak a vége miatt plusz a kíváncsiságom miatt, meg fogom venni és elolvasom az Origint is.

A szereplőkről úgy általánosságban... Katyt még mindig szeretem, mint személy. Aranyos, bátor, mindenre elszánt, akaratos és rettentő nagy türelemmel bír. Csodálom, hogy ennyi mindent kibírt, anélkül, hogy idegösszeroppanást ne kapott volna.Daemon. Az én hőn szeretett Daemonom. ♥ Nem tudom, hogy mi történt, de az ő kisugárzása is vesztett valamicskét a fényéből. Már nem volt az a régi, bunkó, de imádni való férfi, akinek akkorákat nevettem az epés beszólásain. Sőt! Mint már említettem, nem sok beszólása volt. És ha volt is, akkor is inkább Blake ellen irányult, mert megvédte Katyt. És bár a rossz fiús énjét nem láttam viszont, megismerkedhettem egy új, romantikus Daemonnal, aki oltári cuki és figyelmes tudott lenni, ha éppen akart.

Dee. Már a második részben is vissza volt szorítva a háttérbe, de ebben a részben szinte csak egy - két jelenetben szerepelt. Bár mindennek meg van az oka. Itt éppen az, hogy haragudott Katyre, mert úgy hitte, hogy a lányon szárad pasija, Adam elvesztése.

Blake. Hát az előző és a mostani részben is borsódzik tőle a hátam.:P

A románc végül is csak kiteljesedett! :) Végre eljutottunk arra a pontra, amikor már sem Daemon sem Katy nem tartózkodik az érzelmeitől, és hajlandóak is kimutatni azt, amit egymás iránt éreznek. Ez egy hatalmas plusz pont volt számomra, hiszen én rendkívül romantikus beállítottságú vagyok. Az a sok csók, ölelkezés imádtam.Furcsa, de mégis hiányzott nekem a régi felállás, amikor mást sem csináltak csak veszekedtek, és beszólogattak egymásnak. Amikor mindkettő torka szakadtából ordított, majd esetleg leteperték egymást.

Értékelésem: Egy nagyon jó történet, egy nagyon jó főszereplő (természetesen Daemonra gondolok ♥) és egy jó írónő. Mégsem stimmelt ez a kötet az elvárásommal. A fantasy elemekkel nem vallott kudarcot Jennifer, de a kötet komolysága, bár szükséges volt, mégis elvett valamicskét a történet élvezhetőségén. Daemon sem volt már a régi, és borzalmasan hiányoltam azon beszólásait, amit már annyira megszoktam tőle.De legeslegjobban azt hiányolom, ami miatt beleszerettem ebbe a sorozatba. És az nem más, mint a humor. Tényleg nagyon fáj, hogy nem volt benne.A szereplők eddigi jellemvonásai felerősödtek. Aki szemét volt, még szemetebb lett, és még jobban utáltam. Pozitívumként tudom elkönyvelni magamban azt, hogy ez előző kötetekben megismert személyek, akik csak úgy kikerültek a képből a sztori során, azok nem lettek teljesen elfelejtve, és megtudhattuk, hogy mi is történt velük.A romantikus jelenetek bár fejlődtek, nem tudom, hogy a jó irányba - e. Ugyanis a könyv sokkal romantikusabb légkörnek örvend, de a kedvenceim a veszekedések ugyebár elmaradtak. A három csillagot azért kapja, mert a vége a könyvnek nagyon jól sikerült, de ez a függővég?!