2014. november 29., szombat

Dan Krokos - Hamis emlékek

Kiadó: FŐNIX KÖNYVMŰHELY

Oldalak száma: 244

Eredeti cím: False Memory

Kiadás éve: 2012

Sorozat: Hamis emlékek 1.



Fülszöveg: Miranda egy padon ébred, egyedül, emlékek nélkül. Rémületében rejtélyes energiát bocsát ki magából, amely rettegéssel tölt el mindenkit a közelében, kivéve egy Peter nevű idegent, aki a legkevésbé sem lepődik meg a lány megdöbbentő képessége láttán. Más lehetőség híján Miranda kénytelen megbízni benne, és szembenézni a ténnyel, hogy őt magát fegyvernek képezték ki, és egy genetikailag módosított fiatalokból álló elit alakulat tagja, akik emberfeletti képességükkel akár egy egész várost képesek káoszba és pusztulásba taszítani. Régi énjéhez azonban nem könnyű visszatalálni, ráadásul a múlt már nem is számít igazán, amikor a jövő kerül veszélybe.



Véleményem: Annyi jót hallattam már erről a könyvről, hogy most már el kell olvasnom. Kíváncsi vagyok, hogy miről zengnek ódákat. Bár már meg van egy ideje, de eddig nem álltam neki, ugyanis borzalmasnak tartottam/ jelenleg is annak tartom a borítóját. De, mivelhogy ez egy dísztópia, most már muszáj kivégeznem. Hiszen imádom a dísztópiákat, mindig feldobnak, ha valami nagyon rosszat olvastam előzőleg. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire felkeltette a figyelmemet a fülszöveg. Hmm, nem lehet rossz! Na lássuk!! :D
Amúgy, ilyen szép az eredeti borítója. Ha evvel láttam volna tuti, hogy előbb belekezdek. Kár volt megváltoztatni, most nem kellett volna.

Miranda, a mi kis főszereplőnk, egy plázában ébred, nem emlékezvén semmire, kivéve a nevét. Megijed attól, hogy vajon mi történhetett vele, de hirtelen mindenki rohanni, menekülni kezd körülötte. Egy Peter nevű, korban egyidős fiú lesz az, aki kimenekíti őt az emberek forgatagából, és elmesélni neki, hogy honnan is ismeri a lányt. Peter és Miranda ugyanis Rózsák, akik képesek az emberekből kiváltani a félelmet. Őket, és csapatuk másik két tagját, Oliveot és Noaht arra képezték ki, hogy általuk megelőzhessék a háborúkat. De Noah és Olive kereket oldottak, míg Miranda egy rossz szérumot kapott, memóriaszérum helyett, így kiesett neki minden emléke, amit eddigi élete során szerzett.
Most Peter és Miranda kénytelennek megkeresni Noahékat ahhoz, hogy újra teljes legyen a csapat. Mikor megtalálják őket, sok dologra fény derül. Talán nincsenek is biztonságban? Talán nem is arra akarják használni őket, hogy ember életeket mentsenek, hanem arra, hogy elvegyenek? Mindenesetre ahhoz, hogy megtudják létük célját, meg kell keresniük a Renegátot, aki ugyan Rózsákat öl, de az egyetlen, aki segíthet nekik.

Amikor kezembe vettem a könyvet, kissé kétkedve kezdtem neki. Valahogy nem bíztam abban, hogy nekem ez tetszeni fog, de győzött a kíváncsiság, és mégiscsak belekezdtem. Aztán egy meglepő dolog történt velem. Nem akartam leszállni sem a buszról, sem a villamosról, mert akkor abba kellett volna hagynom az olvasást. Ez a könyv magával ragadott, és csakúgy olvastatta magát.
Az eleje el kell, hogy ismerjem egy kicsit túl gyorsan indult be. Lényegében már egyből ott voltunk a cselekménysor közepében, és köpni - nyelni nem tudtam annyira megdöbbentett, mind maga a történések, mind az, hogy halvány lila sejtelmem sem volt arról, hogy most mi is történhetett valójában. De, amint sikerült felvennem a fonalat, egy igazán szórakoztató és izgalmas könyvet kaptam. A szórakoztatót persze nem úgy értem, hogy vicces volt, ugyanis minden mondható erre a könyvre, de az nem, hogy vicces lett volna. Számomra leginkább a lehetséges jövőt sikerült megjelenítenie, amikor egy emberélet mit sem számít. Hiszen a klónozás pont ezt az effektust mutatta meg, vázolta fel az olvasók számára.
A könyv komoly hangvitele azonban nem nyomta rá a pecsétet a kedvemre. Bár teljes mértékben átéreztem a dolgokat, együtt éreztem a karakterekkel is. Feszült voltam ugyan, minden idegszálammal szorítottam Noahnak, hogy sikeresen oldja meg a feladatait, mégis ez a fajta idegességtől függetlenül is szívesen álltam neki újra és újra a könyv továbbolvasásához.
Dan stílusát is kifejezetten megkedveltem. Ugyanis hiába volt orvosi témája a könyvnek, nem pakolta tele mindenféle szakkifejezésekkel, amiket a hozzám hasonló paraszti ésszel bíró emberek nem feltétlen tudnak felfogni. Ám a fegyverekre nagy hangsúlyt fektetett. Imádtam, amikor a fegyverek, a harc és mindenféle küzdő technikák kerültek előtérbe. Őszintén szólva én sosem tanultam semmilyen küzdősportot, de amennyire fel tudom mérni, hihetően és valósághűen sikerült írnia róluk. Mindemellett meglepően optimista maradt Dan is, és a főszereplőik is, független attól, hogy mennyi csapás érte őket.
Aminek talán a legeslegjobban örültem ebben az egész történetben, az az volt, hogy egy erős karaktert, név szerint Mirandát kaptunk főhősnőnek. Nem nyafogott, ha kellett ölt. Mindenre elszánt, okos lánynak bizonyult.
Szerintem mindenki tudja, aki legalább egy kritikát olvasott már tőlem,  hogy imádom a romantikus könyveket, mondjuk azok közül is a valósághűeket, vagy azokat, amiket komoly szenvedés övez a karakterek részéről, semmiféleképpen sem azokat, amik olyanok, mint egy nagy rózsaszín bárányfelhő a szivárvány fölött 3 méterrel. Miután elolvastam, a kötet fülszövegét, teljes mértékben azt hittem, hogy ebben a történetben nyoma sem lesz a romantikának, aztán jött a forróvíz, amikor is kiderült, hogy nagyobb szerepet kapott benne, mint egy dísztópiában elvárható. Akkor pláne meghökkentem, amikor feltűnt, hogy ez nem más, mint egy szerelmi háromszög gyanús történet. Igazából eddig nem nagyon olvastam férfitól, de amikor igen az is hasonló, dísztópikus könyv volt, Dan Wellstől. Ott is fellelhető volt a szerelem, de ott kifejezetten gyengén volt megírva. Itt bezzeg Krokos olyan jól, könnyeden, hihetően a papírra vitte a dolgokat, hogy egy pillanatig sem merült fel bennem azon gondolat, hogy ez már túlzás. Sőt majdnem hogy ezek váltak a favoritommá a kötet során. Adott volt ugyanis egy összezavarodott lány, aki tudja, hogy előző szerelme Noah volt, mégis úgy érzi, hogy az a múltbéli lány nem is igazán ő. És, talán az új énjének nem kötelessége szeretni ezt a fiút. "A múltam elveszett, de a jövő
még az enyém. "
Ugye az egész történet alapja a klónozás, és a Rózsák. Nem igazán olvastam még ehhez hasonló könyvet, így nincsen (még) viszonyítási alapom. Ellenben azt tudom, hogy ez az elképzelés, maga a klónozás fogalma teljesen megvett magának, úgyhogy a későbbiekben is érdemes lesz nekem ilyet olvasnom. Igazából Dan sokáig nem adott válaszokat, felmerülő kérdéseimre, majd egyszer csak a kötet vége fele, egy olyan jelenetnek lehettünk tanúi, ami elég részletesen bemutatja a klónozást. Mégis akadnak itt még kérdéseim, amire remélem a későbbiekben majd választ kaphatok.
Viszont, ami talán a legjobban érdekelt volna, az került legkevésbé szóba. Dan felvetett egy olyan témát is szerencsére, ami az emlékek másolását hozza előtérbe. Már nemcsak a test, itt már az agy és annak tartalmának másolása, és más emberbe ültetése is lehetséges opcióvá válik. Igazából nem nagyon szeretnék ennél többet mondani, mert biztos lespoilerezném nektek a történetet, de annyit merek mondani, hogy meg fogtok lepődni.
Én magam is rengeteg momentumon meglepődtem, hiszen a könyv, Dan stílusa, felfogása közel sem kiszámítható. Szóval ennek is köszönhetően rendkívül élvezhető volt a Hamis emlékek.
A könyv vége azonban függővég, de ez nem az az idegesítő fajta, ami a mondat közepén ér véget, és várhatsz még egy évet arra, hogy történjen valami és megjelenjen a következő rész. Ettől függetlenül ide nekem a második részt!!!
A karaktereket illetően teljesen meg vagyok elégedve. Gyakori problémám az, hogy ki nem állhatom a szereplőket, de jelen esetben nem volt ilyesfajta gondom. Bár azért megkedvelnem sem sikerült őket, de nem rossz alapanyag.
Miranda egy erős egyéniség volt, mint már említettem. Tényleg mindenre elszánt, nem nyávogott, nem sírt. Még akkor sem, amikor legbelül tombolt. Tetszett benne ez az anyaösztön, amikor az volt a legfontosabb neki, hogy a barátait (akire amúgy nem is emlékezett) megvédje.
Peter volt azonban az én választottam, ha a szerelmi háromszöget illetően beszélünk, semmiképpen sem Noah. Nem tudom, valahogy Noah annyira tapadós, ragaszkodónak bizonyult, míg Peter odaadónak, elfogadónak, simulékonynak.
Csapatunk negyedik tagja Olive volt, akiről nem sokat tudhattunk meg, hiszen a memóriaszérum hiánya miatt hamar elvesztette az emlékeit, és nem sokáig volt utána már részese a történetnek sem.

Értékelésem: Most először olvastam a klónokról, a klónozásról, az emlékek átültetéséről szóló könyvet. Dan Krokos a Hamis emlékek című könyvével azonban megvett magának. Nem is tudom, hogy mi volt a kedvenc részem ebben a történetben. Izgalmas volt, magával ragadó, feszültséget keltő, szórakoztató, elgondolkodtató egy kis romantikával elegyítve. Ütős kombó! Mindenesetre ez egy olyan kötetnek bizonyult, amit többször is el lehet olvasni, sőt el is fogom. Dan könnyed hangvitelű írása, ebben a komoly világban ütős kontraszt volt, mégis pozitív, élvezhető értelemben. Egyáltalán nem volt kiszámítható, így nem lehet tudni, hogy mi lesz a következő lépés. Én végig szorítottam a szereplőknek (akik mellesleg egészen megkedvelhetőeknek sikerültek) hogy éljék túl, és sikerüljön nekik a küldetésük. Imádtam, ahogy Dan a fegyverekről és a harcról írt, annyira hihető volt. Összességében ez egy olyan könyv, amit nem kaptak eléggé fel a könyvmolyok, és nagyon remélem, hogy ez a jövőben változni fog. Hiszen ez egy gyorsan elolvasható, egy délutáni, pörgős könyv volt, amit a dísztópia imádok biztos, hogy nagyon fognak élvezni. Nagyon ajánlom!!! Mindenki polcán ott kéne, hogy legyen!!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~