2014. november 17., hétfő

Marissa Meyer - Cinder

Kiadó: ALEXANDRA KIADÓ

Oldalak száma: 432

Eredeti cím: Cinder

Kiadás éve: 2012

Sorozat: Holdbéli krónikák 1.



Fülszöveg: Százhuszonhat évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra... Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van... Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás "nemzetbiztonsági ügy". Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.


Véleményem: Mindig is imádtam a Hamupipőke meséjét. A tökkel, a tyúkokkal, meg az elveszett cipellővel együtt. De most végre olyan mesefeldolgozásra akadtam, ami csak nagyjából tartja be ezeket a vonalakat. De a végeredmény ugyanaz, hiszen mosolygós ábrázattal raktam le a kötetet. A Cinderben végre túljutottunk azon a klasszikus művön, amit tényleg mindenki ismer, és valami olyat, olyan újdonságot kaphattunk, amit mindenkinek meg kellene ismernie! :)

Cinder egy kicsit sem hétköznapi lány. Ugyanis ő egy kiborg, aki iránt az emberek mély megvetéssel viseltetnek. De a lány lévén a legjobb műszerész a városban, sok munkát kap, mégis különleges esetnek számít az, amikor egyszer csak megjelenik bódéjánál a rendkívül jóképű Kai herceg. Cindernek meg kell javítania Kai droidját, még a bál előtt.
De sok olyan nem várt esemény következik be, ami késlelteti a lány munkáját. Például az, hogy Peony, Cinder mostohahúga elkapja a már évtizedek óta pusztító pestist, amire a mai napig sem találták meg az orvosok az ellenszert. Adri, a lány mostohája innentől kezdve még nagyobb gyűlölettel viseltetik Cinder iránt, sőt még önkéntesnek is beadja a kiborg toborzáson, hogy a pestis ellenszerével kísérletezhessenek Cinderen. De nagyon hamar kiderül, hogy a lány immúnis a pestisre, így ő lehet a megoldás erre a betegségre. A kutatásokból befolyt pénzből Cinder azt tervezi, hogy megszökik, de Kai herceg és Levana holdbéli királynő problémája könnyen meghiúsíthatja a terveit. Arról már nem is beszélve, hogy mindenki a rég elveszett Serena hercegnőt keresi, aki minden bizonnyal az egyetlen, aki száműzheti Levana királynőt trónjáról.

Gyermekkorom kedvenc meséjét, a Hamupipőkét dolgozza fel ez a történet, a Star Wars elemeit használva. Ebből a könyvből nem csak Hamupipőkét, hanem valami többet is visszakaphatunk.
Már a kötet elején hamar fény derült arra, hogy ez teljesen más megközelítésből világítja át ezt a híres mesét. Nem is kell többet mondanom annál, hogy Cinder, a mi kis főszereplőnk egy kiborg, akit mindenki megvet. Arról már nem is beszélve, hogy a lány droidokat szerel, a szeméttelepen alkatrészeket guberál, és ha rákényszerül, akkor saját magát is megjavítja. Milyen frankó már!! Abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy ez a könyv nekem való, és ahogy haladtam a könyvvel, egyre tisztában láttam, hogy ezt nekem találták ki.
Marissának minden tiszteletem, ugyanis a kiborg témával a fajgyűlölet kérdését is fitogtatta. Én például nagyon élveztem azt, hogy Cinder elmesélhette nekünk, miképp is látja ő az embereket, akik akár 5 méteres körzetben is elkerülnék, ha tudnák, hogy a lány nem egészen ember. Pontosabban 36% - ban nem ember. De, minden egyes szempont kitért arra, hogy ez csöppet sem Cinder hibája. 
Sajnáltam Cindert, mert igen, sikerült ezt is elérnie Marissának nálam. Mélységesen gyűlöltem azt, aki rosszat tett Cinderrel, és pillanatok alatt megkedveltem azt az illetőt, aki normálisan viselkedik, sőt kedvesen a lánnyal. Szóval, mint sokan sejtik is már, hogy a mostohája nem igazán volt egy jó ember. Igazából állandóan ugráltatta, csúnyán beszélt vele, így mondhatni, hogy sikerült megutálnom Adrit. A mostohatestvérek ebben a feldolgozásban nem igazán kerültek előtérbe, kivéve Peonyt.
Peony sajnos már a könyv első pár oldalán elkapja a pestist, ami végzetes rá nézve, és ez a mozzanat lesz az, ami elindítja ezt a földcsuszamlást. Hiszen pont Peony miatt kerül fel Cinder a kiborg kísérleti alanyok listájára. Na, de nem szaladjunk annyira előre.
A posztapokaliptikus világban, a negyedik világháború után vagyunk több, mint 100 évvel. Pestis járvány pusztítja a Nemzetközösség lakóit. Régebben a királynő, és most már a király is a pestistől szenved. Egyetlen királyi tag, ugyan közkedvelt, de csak 19 éves, Kai  herceg. Már vagy 128 éve béke uralkodik a megújult világban, de a békét fenyegeti a küszöbön álló háború a holdbéliekkel. A tudósok mindent megtesznek, hogy megtalálják a gyógymódot a pestisre, éppen ezért kiborgokat toboroznak.  Ezek olyan dísztópiai összhatást keltettek bennem. :)
De itt van mellesleg a Holdbéliek kérdése is. Imádom az űrlényes, idegenes könyveket, úgyhogy nálam mindenképpen plusz pont volt az a tény, hogy egyáltalán beleírta őket az írónő. Arról már nem is beszélve, hogy ezek a Holdlakók két rétegre osztódtak, kagylókra és varászerővel bíró holdbéliekre. A könyvnek mindenképpen ezt adta azt a nagy csavart, és a rengeteg titkot, ami fenn tartotta az érdeklődést az olvasóknál, köztük nálam is.
Bár a könyv alapjában véve Sci - fi, én fantasy elemeket is észrevettem benne. A Holdbéliek hadserege volt rá az élő példa. Ugyanis ők vérfarkas szerű lényekkel próbálták sakkban tartani az embereket. A második részről elárulom, hogy valamiféle Farkas fogja adni neki az alapsztorit. Hű, annyira várom már!!! ♥
Amit imádni szoktam a könyvekben, az nem más mint a humor. Bár ebben a könyvben ez kicsit sem került előtérbe, mégis lényegtelenné vált. A könyv ugyanis nem csak egy mesefeldolgozás, annál jóval több, komolyabb. Olyan jelentéssel bír, ami tanulságot biztosít mindenki számára.
Amúgy a kötet E/3 személyben íródott, mind Cinder, mind Kai szemszögéből. Általában hangsúlyozni szoktam, hogy ezt nem szeretem. Igaz, ez nem is változott, de ebben a történetben nem is vettem észre, hogy így olvasok. Annyira természetes, könnyed, egyértelmű és lényegretőrően ír Marissa, hogy kétségkívül képes volt elfelejtetni velem mindent. És megszerettetni magát velem. Kedvenc írónővé vált!! ♥
A románc meglepetésemre pont annyira volt előtérbe helyezve, amennyit el tudott viselni a könyv hangvitele. Sok írónőnél/írónál vettem már észre, hogy vagy túl kevés romantikát ír bele, vagy nagyon eltúlozza, olyannyira hogy az egész egy nagy rózsaszín felhővé válik. De általában az utóbbi. Jelen esetben nem éreztem ezt. Mindkét féltől érezhettük a vibrálást, elégszer találkoztak is, hogy legyen valami kettejük között. Volt benne valami, amitől elhittem. Mégsem az marad meg nekem erről a könyvről, hogy nagyon romcsi, vagy ilyenek. Hanem az, hogy mennyire jól ír Marissa.
De ez a függővég?!! ISTENEM!! Nem hiszem el, hogy megint így lett befejezve egy oltári jó könyv. Ez már kínzás, hogy nem tudhatom meg, hogy mi fog ebből kisülni!! Pedig most nagyon be vagyok indulva rá!! Amúgy, szerintem még a befejezés is zseniális lett, csak azért mégis! Volt itt a végén is elég megdöbbentő dolog, információ, amin lehet rágódni. És csalódtam is a hercegben. Hogy tehette ezt??!
Szerintem ezúttal új kedvenc szereplőt avathattam Cinder személyében. Az a lány nem semmi! Mindig bátor, segítőkész, ugyanakkor makacs, nem fél kiállni magáért. Teljes mértékben tudtam vele azonosulni, szerethető volt. Már a kötet első soraiban kiderült, hogy nem egy elveszett lánnyal állunk szemben, hanem egy ambiciózus, célokkal teli lánnyal, akinek senki másra sincsen szüksége. És evvel teljesen tisztában van. Elég neki, ha Iko ott van a közelében.
Szégyen szemre még nem is említettem Ikot, talán a legviccesebb, legaranyosabb szereplő volt ebben a kötetben. És android. Olyan dumával, hogy néha sírva röhögtem, pedig elhihetitek, hogy ez a kötet nem a humoráról lett híres. Ikonak volt egyénisége, imádtam!
Kai hercegről ellenben nem tudok sok jó szót mondani. Kedves volt, aranyos, de semmi extra. Nem igazán fogott meg benne semmi sem, de nem is ő volt a kötet lényege, hanem Cinder. :)

Értékelésem: Imádom!!! Le vett a lábamról!! És még a polcomon is rohadt jól néz ki!! ♥
Megvett magának ez a könyv szinte már az első oldalon. Mivel imádom a meséket, és azok feldolgozásait, nem kételkedtem benne, hogy nem így lesz. De, ez minden téren különbözik az eddig olvasott könyveimtől. Ez a történet ugyanis nem törekszik arra, hogy betartsa azokat a határokat, amit az eredeti mű szab számára. Marissa zseniálisan ír, olyan elemeket (fantasy, sci - fi) használ, amiket öröm olvasni. Emellett könnyed, lényegretőrő, mégis egyszerű írásmód jellemzi, ami nagyon ütős kombó. Örülök, hogy az űrlényeket és a kiborgokat is belekeverte ebbe a történetbe.
De mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy ez nem holmi tini könyv, aminek a szerelem a
lényege. Sokkal több annál. Jelentéssel, tanulsággal bírt. Betegségek, mint például a pestis, nagy szerepet kaptak a sztoriban. Végre olyat olvashattam, ami túl nő az egyszerűségen a kliséken, és valami újat tud mutatni. Mindenkinek ajánlom!! És alig várom, hogy a Scarletet a kezemben tudhassam!!! :)













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~