2014. november 20., csütörtök

Elizabeth Richards - A sötétség városa

Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.

Oldalak száma: 392

Eredeti cím: Black City

Kiadás éve: 2013

Sorozat: A sötétség városa 1.



Fülszöveg: A Fekete Város lakóinak egy véres, brutális háború után kell újjáépíteniük a füstölgő romokat és saját életüket. A városon emberek és sötétfajzatok osztoznak, csak a Határfal választja el őket egymástól. Egy elszabadult vírus sokakat megfertőzött, még tovább súlyosbítva a helyzetet, és a sötétfajzatok új mutációit hozva létre. Bár a háborúnak vége, lüktet a feszültség, a Fal két oldalán élők ugrásra készen várják az újabb összecsapást. Ebben a kiélezett helyzetben Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az elképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy Haragvó sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy belezúgott Ashbe, ebbe a sötétfajzat félvér fiúba? Érzései felkavarják, minden szívdobbanása ellent mond annak, amiben addig hitt. Ez a féktelen szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között.  A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek, elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. S bár hamar rájön, hogy Natalie a vértársa, meg kell küzdenie a külvilággal és önmagával.


Véleményem: Már nagyon régóta szemezek ezzel a könyvel,  úgyhogy most rászántam magam arra, hogy elolvasom. Imádom a borítót, a címet és magát a könyv tartalmát, fülszövegét. Most kell valami Sötét a világosságba. :) Arról már nem is beszélve, hogy nemsokára megjelenik a Főnix című kötet, a sorozat második része, úgyhogy mondhatom, hogy egy kicsit el vagyok maradva evvel a történettel. Na, de most pótlom!

Ash Fisher mindig is egy olyan lény volt, akit mindenki kiközösített, megvettet annak fényében, hogy ő egy Kevertvérű. Pénz hiányában pedig nem tehet mást, mint azt, hogy a Köddel (drog, ami az agyarában található) kereskedik. Ám egy hétköznapinak mondható estén az egyik ügyfele sokkot kap. Ekkor tűnik fel Natalie, aki már a közelsége miatt megdobogtatja Ash szívét. Na, de ez hogyan is lehetséges? Hiszen Ash szíve nem doboghat, hiába is vágyik rá.
Natalie politikai oko miatt kénytelen egy Bakancsosoknak szánt iskolába mennie az utolsó évében. És ott találkozik újra azzal a rejtélyes sötétfajzattal, Ashsel. Az elején ugyan civakodnak, de éreznek egymás iránt valamit, valami mélyet.Vértársak. Olyanok, akiket egymásnak teremtett az ég is. De nem lehetnek együtt, hiszen a szabályok, Tiszta Rózsa szabályai tiltják ezt. Az emberek ugyanis nem keveredhetnek sötétfajzatokkal, amennyiben nem szeretnének a temetőben kikötni. Így szerelmespárunk maximum csak titokban lehet együtt. Mindeközben pedig törekedniük kell arra, hogy a Határfal, amit az emberek és a sötétfajzatok között húztak, valahogy leomoljon. De ennek érdekében szembe kell nézniük Tiszta Rózsával és az Őrökkel.

Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Nem erre számítottam, és ezzel még finoman fejeztem ki magam.
Tulajdonképpen kaptunk egy "vámpíros" történetet egy lehetetlen szerelemmel és rengeteg politikával, bizonytalansággal. Persze ezeknek is meg volt a maguk hangulata. Az elején ugyanis nagyon bejött, lekötött ez az elképzelés, miszerint a sötétfajzatok (az én kis vámpírjaim) vérrel táplálkoznak, droggal mérgezik az embereket, és fülüket - farkukat behúzva ülnek a szép kis fenekükön és várják a csodát. Némiképp ellentmondásnak éreztem, hiszen érzékeltem, hogy a sötétfajzatoknak mennyivel nagyobb erejük van, mint egy átlagos embernek, mégis akkor miért nem tesznek valamit? - Mellesleg erre még most sem tudom a választ. :O
Először talán a hibáit szeretném felsorolni, mármint azon kívül, hogy szinte semmilyen kérdést nem válaszolt meg, amit feltennék evvel kapcsolatban. Logikai problémákkal volt a legnagyobb gond. Pl. Ash még a kötet legelején említette, hogy a tanteremben a legeslegmesszebb ül az ablaktól, hogy ne süssön rá a nap. Ennek ellenére lazán hazamászkált az iskolából tűző napon. Most komolyan??  - Felrobbantják a Határfalat, aztán meg meg vannak lepődve azon, hogy a sötétfajzatok átjönnek egy kicsit hamikálni?? Hát igen! Az írónő nem egészen gondolta át a könyv egyes mozzanatait.
És itt van még a szerelmi szál is, ami ebben a kötetben nemhogy nem vált a kedvencemmé, egyenesen utáltam. Kb. annyi meggyőződés volt szereplőink járásában, mint abban, hogy én holnap rózsaszín pólóba megyek suliba. (Utálom a rózsaszínt, úgyhogy ez esélytelen!) Erőltetett és valóság hűtlen volt. Nem hittem el. Arról már nem is beszélve, hogy a kötet során találkozunk majd egy olyan jelenettel, ami azt támasztja alá, hogy szereplőink sem voltak biztosak abban, hogy ez valódi, ami közöttük van. Pl. ha az én pasim nem tudná megmondani, hogy szeret - e vagy sem, akkor tuti ott hagynám a francba. Ez itt most nem történt meg, de nem álltunk tőle annyira messze.
A könyv jelentős részét a politika tette ki, ami ugyancsak meglepő volt számomra. Fekete Városban az emberek és a sötétfajzatok is teljes elnyomásban szenvednek. Diktatúra van, amely miatt a nép lázong, és két részre oszlik. Az emberek közül vannak, akik szeretnék, hogyha a Határfalat eltörölnék, és ezért képesek több olyan megdöbbentő, és nagy erejű lépést tenni, ami nem feltétlen szolgálja az érdekeiket. A másik fele azonban Tiszta Rózsa pártját fogja, aki a sötétfajzatok eltörlése érdekében küzd.
Érdekes volt, hogy Tiszta Rózsa követői egy könyv elolvasása után, már teljesen másképp látták a világot, mint az előtt. (kíváncsi lettem volna, hogy mi áll ebben a vaskos kötetben) És, hogy hajlandóak voltak tetováltatni újonnan kopasz fejüket. Hát, ha ez kell nekik...
És talán, ami a legjobban érdekelt volna, mégis alig került szóba, az nem más volt, mint az Őrök, és az ő különleges génjeik, módszereik. Bár Natalie és Ash is rendelkeznek ezzel a bizonyos génnel, és részt is vettek néhány edzésen, mégis mondhatom, hogy majdnem a nullával egyenlő az az adathalmaz, amit szolgáltatott nekünk Elizabeth.
Ami a fantasyt, és annak elemeit illeti, nem mondom némileg eredetire sikerült, hiszen még senkiről sem tudok, aki előrukkolt volna a két szív, vértárs, droggal mérgezett fog teóriával. Így, ez mondhatom, hogy pozitív meglepetésben részesített. A Kevertvérűekről már nem is beszélve, akiknek még szívre sem volt szükségük annak érdekében, hogy életben maradjanak. Fájdalom ugyan, hogy nem tudtunk meg ok mindent magukról a sötétfajzatokról, a temetésüket leszámítva, ami nagyon is elnyerte a tetszésemet. Szóval ilyen tekintetből szívesen olvasnék a következő részekben többet a hagyományaikról, nem hiszem hogy unatkoznék rajtuk.
A könyv meglepően morbid volt. Elég szaftos jeleneteknek lehettünk tanúi, és az erőszakból sem raktározott el semmit sem Elizabeth. Nekem pont ez tetszett ebben az egész történetben a legjobban. Ezért piros pont jár Elizának.
Viszont ez a függővég!! Komolyan mondom, hogy ez már szívatás!! Hogy lehet így befejezni egy történetet. És ez mit eredményez?? Naná, hogy azt, hogy el fogom olvasni a következő részt!! :)
A karakterekről csak röviden szeretnék beszélni, ugyanis egyik sem tett rám mély benyomást. Pozitívum, hogy nem is sikerült megutálnom őket. Szóval, maradt a Jing - Jung egyensúly. :)
Natalie egy igazán bátor lány volt, hiszen szembeszállt mindennel, ami eddig a biztonságot, az otthont jelentette számára csak azért, mert szíve ügyének érezte a sötétfajzatok életét, és persze a szerelme, Ash miatt is. De voltak olyan pillanatai, amikor legszívesebben jól képen töröltem volna, hogy : Ébresztő kis csaj!! - Ez főleg a szerelmi jeleneteknél fordult elő.
Ashről már nem is beszélve, aki szerintem az ez évi legeslegtunyi - mutyibb férfi szereplő, akivel dolgom volt. Nulla döntésképessége miatt azonban tanúi lehettünk (már megint) egy szerelmi háromszögnek, de szerencsére ez még csírájában el lett fojtva. :D

Értékelésem: Összességében nem mondanám, hogy egy nagyon rossz könyv volt, de az ellenkezőjét sem állítanám. Izgalmas, lekötötte az embert, de rengeteg hiányossága miatt nem tudtam önfeledten olvasni. Az elképzelés egyébként nagyon jó, eredeti még a vámpíros könyvek között is. Legalábbis én még nem olvastam ehhez hasonlót. A humor hiányt szenvedett, de a kötet komolysága miatt nem is volt szükség rá. A történet sok olyan nehéz témát boncolgat, amiről ritkán olvasok. A sötétfajzatokról alkotott kép, és a Kevertvérűek nagyon feldobták az összhatást. A két szívről és a vértársakról már nem is beszélve.
A sztori fénypontja azonban (nekem) a sötétfajzatok temetése volt, amit rendkívül érdekesen örökített meg Elizabeth. Bár nagyon sok mindenre nem adott magyarázatot az írónő, melynek hiánya érezhető. Arról már nem is beszélve, hogy helyenként milyen logikátlan is volt Liza. Nem gondolt át mindent rendesen, ez látszik.
Egynek elmegy!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~