2014. november 22., szombat

Alex Flinn - Csók, pont jókor



Oldalak száma: 374

Eredeti cím: A Kiss in Time

Kiadás éve: 2012

Sorozat: önálló regény


Fülszöveg: Taliát egy átok sújtja... Jack megtöri az átkot. Mondták nekem, hogy óvakodjak attól az átkozott orsótól, de ez annyira elbűvölő volt, annyira hipnotikus... Aznap csak egy kis kalandra vágytam, ezért léptem meg a turistacsoporttól. De találni egy kómában lévő várost, benne egy állati dögösen kinéző, alvó kiscsajjal, na ez nem éppen az volt, amire számítottam. Ugyanott ébredtem, de egy egészen más időben - egy vadidegen csókja ébresztett fel. Én nem azért csókoltam meg, hogy segítsek rajta. Néha csak úgy csókolózik az ember. Nem tudtam, hogy aztán ez fog történni. Most aztán alaposan benne vagyok a pácban, mivel az apám, a király engem okol, hogy romlásba döntöttem az országunkat. Nincs más választásom, mint elszökni innen, méghozzá ezzel a közemberrel! Most aztán jól megszívtam: itt van a nyakamon ez a gügye királykisasszony, plusz a bőröndje, tele az ékszereivel... Az egyetlen jó hír: a szüleim totál ki lesznek kattanva! Képzeld el, hogy párkapcsolati gondjaid vannak. Aztán zárd az ajkad egy kábultan szunyókáló egyénéhez, akiről aztán kiderül, hogy idestova 316 éves az illető. Vajon egy csók átsegíthet mindenen - akár az időn is?




Véleményem: Nagyon szeretem a mesefeldolgozásokat, így kétség sem volt afelől, hogy neki fogok egyszer ugrani ennek a könyvnek. Olvastam már Alex Flinntől, méghozzá A szépség és a szörnyeteg mesefeldolgozását, a Szörnyszívűt, ami ahogy volt, úgy megvett magának, és meg is kapta tőlem a dicséretes öt csillagot. Mondhatni vannak, voltak elvárásaim evvel a történettel kapcsolatban. Na lássuk, hogy is felelt meg ezeknek Alex?

Talia már születése óta tudja, hogy elátkozták. Mindig úgy nevelték, hogy óvakodjon az orsótól, vagy különben mély álomba merül ő és a népe is, és csak az igaz szerelem csókja ébresztheti fel. De a királykisasszony egyszer és mindenkorra elköveti azt a hibát, hogy megszúrja az ujját az orsóval, megpecsételvén sorsát az egész királyságnak.
Jack egy európai körutazáson vett részt, amikor is egy téves információ miatt eltéved az erdőben. Majd egy középkori kis faluban találja magát, ahol minden ember és állat az igazak álmát alussza. Hiába próbálja ébresztgetni őket, semelyik sem reagál rá. Így Travisszel a barátjával együtt bemerészkednek az ottani kastélyba, ahol egy földön fekvő gyönyörűséges lányt vesznek észre. Jacknek annyira megtetszik a lány, hogy megcsókolja. A következő dolog, amire a fiú feleszmél, hogy a lány és mindenki más felébredt. Ő volt az, aki megtörte a boszorkány átkát. Azonban minden jelenlévő ember zavarodott, és egyre inkább Taliát okolják mindenért. Jacket pedig börtönbe zárják.
A két ifjú nem rajong egymásért, de kénytelenek együtt működni.

A kötet az elején lenyűgözött. Egyfolytában meglepődtem, és csodálkoztam azon, hogy milyen más szemszögből is sikerült megközelítenie Alexnek ezt a jól ismert mesét.
Azért meg már külön piros pont jár neki, hogy a történetet két szemszögből örökítette meg számunkra. Arról már nem is beszélve, hogy mindkét szemszög E/1 személyű, ami messze a kedvencem. Bár azon egy kicsit meghökkentem, hogy nem fejezetenként volt nézőpont váltás, hanem akár három - négy fejezetenként. Persze ezen is csak pozitívan akadhattam fenn, ugyanis mindig abból a megközelítésből olvashattam, a jeleneteket, amiből a legérdekesebb, és amiből a leginkább akartam. Biztos veletek is volt már olyan, hogy annyira izgatott titeket, hogy mi történt az egyik szereplővel, hogy hajlandóak voltatok át lapozni egy fejezetet is akár (velem előfordult párszor, de utána visszalapoztam). :) Na, ha ilyenek vagytok, akkor nektek evvel a kötettel semmiféle problémátok nem lesz!
Gondolom mindenki ismeri valamilyen szinten a Csipkerózsika meséjét. Na, ez a történet olyan volt számomra, mintha a folytatását olvashattam volna. Tulajdonképpen még a könyv elején túl vagyunk a csókon, ami ugye ennek a mesének a vége szokott lenni. Majd, elolvashatjuk, hogy Talia hogyan is képes beilleszkednie egy 300 évvel későbbi világba, mint az övé volt. És közben ezerrel próbálkozik megszeretetni magát Jackkel. Ezek a részek egy kicsit unalmasra sikerültek, hogy őszinte legyek, de mint minden könyveben, úgy ebben is volt egy olyan titkos szál, amiért az ember tovább és tovább olvasta a történetet. És ez jelen esetben a boszorkány volt, aki időről - időre megjelent Talia előtt. Az elején arra gyanakodtam, hogy a lány megbolondult, de még mielőtt ti is téves következtetést vonnátok le, elárulom, hogy Talia egy csöppet sem bolond. És, hogy ez a kis boszorkányunk sokkal bosszúállóbb, mint az normális lenne.
Igazából amennyire tetszett nekem a Szörnyszívű, annyira nem voltam elvágódva ettől a könyvtől. Pedig Alex kétségkívül tehetséges, csak ez ebből a történetből nem annyira jött át, legalábbis nekem nem. Alex írásaiban azt szeretem, hogy nem igazán a tájleírásokkal, leírásokkal akarja előre vinni a cselekményszálat, hanem inkább a párbeszédekre hagyatkozik ez ügyben. Ettől lesz igazán könnyed és pörgős a stílusa. Ugyan mesefeldolgozásokat ír, de nem bízik meg a közös előismeretben, hanem mindig minden apróságot elmagyaráz, de nem azon szájbarágós módon, amitől a hajam a plafont veri. 
Mégis azt kell mondanom, hogy nem élveztem a könyvet. Köszönhetően a lapos és lassan haladó, gyakorlatilag egy helyben álló cselekményszálnak. Mondjuk ki magyarul: Alig történt valami 400 oldalban, ami szerintem nem kis mennyiség! Főleg ha azt vesszük, hogy egy jó könyvhöz adott volt minden. Egy jó írónő, egy jó alapsztori, mégsem sikerült.
A humort nem nagyon kellene egy lapon emlegetnem Alexxal, ugyanis semmi vicc, még egy kisebb tréfa sem volt fellelhető a kötetben, amit jelen esetben nagyon, de nagyon tudtam sajnálni, hiszen a humor még egy rossz könyvet is fel tud dobni. 
A karakterek szerethetetlenek voltak. Egyfolytában fényezték saját magukat, de nem igazán éreztem az egymással való törődést.
A romantika kritikán aluli volt, pedig mennyi lehetősége lett volna Alexnek, hogy jó kis "majdnem" jeleneteket írjon, de nem használta ki. Az egészet inkább valami ragaszkodásnak éreztem, mint szerelemnek. De, kaptunk egy féltékenységi jelenetet, amivel (gondolom) fel szerette volna pezsdíteni a dolgokat. Lehet, hogy nagyon szigorú vagyok, és kritikus, de csak annyit tudok mondani erre, hogy próbálkozás volt, ami nem igazán sikerült.
Aminek viszont oltárira megörültem a kötet legeslegelején, az az volt, hogy a tündérek és a boszorkányság sem maradt ki a sztoriból. Gondoltam mesél majd néha valamit Talia a tündérekről az értetlen Jacknek, de nem. Semmit nem tudtunk meg ezekről a mitikus lényekről. :(
És itt van ennek az olvasmányomnak a vége, amivel szintén nem tudok mit kezdeni. Ugyanis, ahelyett hogy valami kreatívat, valami újat talált volna ki az írónő, megírta még egyszer ugyanazt a történetet, amit a könyv első pár fejezetében. Ezúttal komoly próbákkal, de ez nem von le abból a klisé mennyiségből, amit Alex felhasznált. Egyetlen örömöm az volt, hogy kaptunk egy kis epilógust, ami feldobott egy leheletnyivel. :)
A karakterekről annyit érdemes tudni, hogy teljesen érdektelenek voltak. Nem tudtam azonosulni velük, és hogy őszinte legyek nem is akartam.
Talia teljesen ellenszenves volt, majd egy kicsit kedvesebb lett. De ettől még gyávának tartom, hogy amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, egyszerűen csak lelépett a kastélyból, magára hagyván a népet és szüleit, akik majd meg örültek attól, hogy nem tudták hol leledzik (a nyuszi) leányuk, aki szeret mindennel felvágni, és szinte elvárja mindenkitől, hogy szeresse. Ezútán már csak az volt Talia célja, hogy elérje, hogy Jack beleszeressen és feleségül vegye.
Jack sem lett az álompasim, ős is semmilyen volt, akit kb. 3 nap múlva törölni is fog az agyam. Ő is beszari alak volt, aki még a saját szülei ellen sem mert ellenszegülni. Titkolja azt, ami számára a legkedvesebb, és amit legjobban szeret csinálni. Siránkozik, hogy a szülei nem foglalkoznak vele, meg nem érdeklődnek iránta, ehhez képest mindig ő rázta le őket.
Szóval éppen hogy nem utaltam meg ezeket a szereplőket!

Értékelésem: Amennyire tetszett a Szörnyszívű, annyira nem vágódtam el ettől. Az alapsztori és a megközelítés jó lenne, de a megvalósítással voltak gondok. Alex írásait egyébként szeretem, hiszen könnyed hangvitele miatt a könyvei olvastatják magukat. Jelen esetben meg úgy kellett győzködnöm magam a könyv felétől, hogy kiolvassam. A cselekményszál lapos és lassú, a párbeszédek ugyan feldobták, de humor és veszekedés hiányában ez harmat kevés volt. A titkos szál volt az egyetlen amiért végig szenvedtem, de még az sem durrant olyan nagyot, hogy azt mondjam, megérte. A boszorkányos jelenetek kezdetlegesek voltak és a tündérekre sem tértek ki, amit rettentően sajnáltam. A romantika pedig oltári gyenge, erőltetett. Rengeteg lehetősége lett volna jobbat kihozni belőle, de nem élt ezekkel. A végéről már nem is beszélve, ahol a klisé fogalma új értelmet nyert. Mindig ismételgette magát Alex, a végén sem volt másképp. Pedig nagyon jól indult, az elejét egy huzamban sikerült elolvasnom, de itt a végén már csak túl akartam lenni rajta.
Nem igazán tudnám ajánlani, de egynek elmegy! :/







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~