2015. december 29., kedd

Jennifer L. Armentrout - Feledés

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 383

Eredeti cím: Oblivion

Kiadás éve: 2015

Sorozat: Daemon 1. 

Fülszöveg: Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy gond lesz. Nem is kevés. Gondokra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem innen való vagyok. A társaimmal a Luxról érkeztünk a Földre, egy sok-milliárd fényévnyire lévő bolygóról. Ráadásul egy dologban biztos vagyok: az emberekben nem lehet megbízni. Hiszen félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk mert azok is. 
Kat azonban olyan közel került hozzám, mint még senki más, és képtelen vagyok lemondani róla és arról is, hogy a képességeimmel megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellenségük az arumok. Velük pedig szembe kell szállnom bármi áron.



Véleményem: Jennifer L. Armentrout annak idején még az Obszidiánnal lopta be magát a szívembe. Azóta is az egyik kedvenc írónőmnek tartom, így evidens volt, hogy el fogom olvasni minden könyvét. Ám az Obliviont több okból is vártam, amióta láttam az amerikai híreket róla. Egy olyan könyv, ami az álompasi-listám nyertesének szemein keresztül játszódik?! Hmmm! Daemon! Örülök, hogy újra találkozunk. :)

Szerintem a történeten nincs mit rágni. Bízom benne, hogy mindenki ismeri, legalábbis nagy vonalakban az Obszidián történetét. Az Oblivion ugyebár nem más, mint az Obszidián Daemon szemein keresztül. Ugyan nem hittem volna, hogy ennél is jobban imádhatom majd az Obszidián történetét, ám a Feledés sikeresen bebizonyította nekem, hogy ez a történet még mindig nagyon jó! Pont ugyanolyan önfeledten sírtam a röhögéstől, mintha most olvastam volna először ezt a történetet.
7 Jennifer L. Armentrout könyvvel ezelőtt az írónő humorába, Daemon szarkazmusába szerettem bele. És még mindig ugyanazok az érzések öntöttek el a humorral és természetesen Daemon szövegével kapcsolatban, mint 3 éve.
Egy picit tartottam ettől a könyvtől, ám tudtam hogy kell nekem. Mint az írónő is írta a Köszönetnyilvánításban: "Eredetileg nem akartam megírni az Obszidián, az Ónix és az Opál teljes Daemon-változatát, mégis megtörtént." - Egyértelműen a pénz miatt írta/írja meg Jennifer Daemon szemszögéből ezt a rettentően jó történetet. Általában ez ilyenkor a minőség rovására szokott menni, hál' Istennek ez nem történt meg. Ha mondhatom így, majdhogynem jobban tetszett az Oblivion, mint az Obszidián. Ami nagy szó, hiszen a kedvenc sorozatom kedvenc része az Obszidián (és az Ónix), és ha még ezt is felül tudta múlni Jennifer, az már jelent valamit.
Nagy lelkesedésemet semmi sem tudta letörni. A történet bár ugyanaz, mégis különálló. Daemon szemszöge ugyanis teljes mértékben ellentétben áll Katyével. Daemon rengeteg más mindenen ment keresztül az Oblivion alatt, amire nem is számítana az olvasó. 
Most olvastam el a Shadows (Árnyak) című kiegészítő novellát, mely Dawson és Bethany történetét örökítette meg. Magam is meglepődtem, hogy az Oblivion során hányszor is felmerült Dawson és Beth. Természetesen visszautalások is vannak a könyvben, úgyhogy a Shadows ismerete az Oblivion olvasása előtt egyáltalán nem hátrány. 
Az Oblivion érdekes módon sokkal jobban elmagyarázott mindent a luxenekkel kapcsolatban, mint az Obszidián. Szóval teljes mértékben tudom ajánlani mindenkinek, aki még nem olvasta a Luxen sorozatot, nyugodtan olvassa el. Talán még jobban képben lesztek, mintha az Obszidiánt olvasnátok először. Ennek az az egyedüli hátránya, hogy a második rész, az Ónix még nem jelent meg egyenlőre Daemon változatban. De ki tudja, lehet hogy hamarosan már a polcunkon tudhatjuk... ☺
Bár tényleg imádtam Daemon szemein keresztül az Obszidiánt, kétség sem férhet ahhoz, hogy én sokkal jobban tudtam azonosulni Katyvel, mint Daemonnal. Ennek egyetlen egy nyomós oka van, méghozzá az, hogy nem fiú vagyok. Így sokkal inkább átéreztem Katy érzéseit, tetteit, és gyerekes rajongását egy fél isten iránt. Emiatt mondhatom csak azt, hogy majdhogynem jobban tetszett az Oblivion.
Az a vicces, hogy én eddig valamiféle fél istenként tekintettem Daemonra. És ez a könyv pont azt mutatta be nekünk olvasóknak, hogy bár Daemon egy idegen, ettől még fiú is. Majdnem hangosan felröhögtem azoknál a részeknél, amikor Daemon érezte, hogy neki el kell menekülnie, különben igazán heves tesi reakciója megmutatkozik mindenki előtt. Haha! Arról nem is beszélve, amikor Daemon szemein keresztül láthattuk Katyt. Hát... hogy is mondjam. Daemon nagyon férfi. És ezek az apró kis észrevételei tették reálissá, igazivá és közelibbé őt.
A romantikus jelenetek mindig a kedvenceim voltak, pláne ebben a sorozatban. És amiatt aggódtam a leginkább, hogy Daemon (alias Fél Isten) könnyedén fogja ezeket a jeleneteket venni, így nem lesz meg az a varázs, mint az Obszidiánban Katynél. Izgultam is rendesen, ám felesleges volt. Daemon sokkal jobban ráparázott ezekre, mint Katy valaha is. A szó szoros értelmében Fél Isten remegett, nem tudta mit akar pontosan, ki volt magára akadva, hogy ennyire vágyik Kat-re. Köszönöm Jennifer!! Sok Puszi! Nagyon jók lettek a romantikus jelenetek is! :)
A kötet lezárása azonban nagyban hasonlított az Obszidiánéra. Nem tudom mennyire emlékeztek, de ott bizonyos jeleneteknél Kat hallotta Daemon gondolatait, így ezek nem okoztak meglepetést. Boldogan, jó kedvvel tettem le ezt a könyvet, és egyértelműen tudom mindenkinek ajánlani! :) ;)

Értékelésem: Imádtam! Semmikétség sem fűződhet ahhoz, hogy nagyon jó könyv volt, amit mindenkinek csak ajánlani tudok! Minden ott volt ami kell ahhoz, hogy jó könyv lehessen belőle. Daemon (alias Fél Isten) továbbra is a kedvencem ebből a sorozatból. Imádtam, hogy az ő szemein keresztül láthattam az Obszidián eseményeit. Sok mindenre magyarázattal szolgált az írónő, főleg Daemon viselkedése kapcsán. A romantikus jelenetek, a vágy, a csókok és a vetkőzés, minden abban a hangulatban tért vissza, amit már az Obszidiánban megszokhattunk. Többször felmerült Dawson és Beth is, aminek nagyon örültem, hiszen így éreztem, hogy Daemon tényleg kötődött a fivéréhez. Tetszett Fél Isten tanácstalansága is, ami viszonylag gyakran megmutatkozott rajta. Nagyon várom, hogy az Ónix, illetve az Opál is megjelenjen Daemon változatban. Kár hogy erre még sokat kell várnunk... :( Mindenkinek ajánlom, nagyon jó, szórakoztató, vicces, szarkasztikus könyv. 









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~