Oldalak száma: 565
Eredeti cím: Keeping Faith
Kiadás éve: 2015
Sorozat: önálló regény
Fülszöveg: Mariah White életében másodszor kapja rajta férjét egy másik nővel, lányuk, a hétéves Faith pedig életének minden fájdalmas másodpercében vele van. A gyors válást követően Mariah depresszióval küzd, Faith azonban új barátra lel. Egy képzeletbeli barátra, aki lehet, hogy mégsem annyira képzeletbeli...Faith folyamatosan beszélget az őrzőjével, s hamarosan a Bibliából kezd idézni - a könyvből, amelyet sem ő, sem egyetlen rokona nem olvasott. Mariah pánikba esik, pszichiáterek hada vizsgálja a kislányt, de nem találnak nála semmit. Egy nap aztán Faith kezén stigmák jelennek meg, és csodás gyógyulások követik az útját. Mariah-nak szembe kell néznie a ténnyel, hogy Faith - a kislány, aki sosem kapott vallásos neveltetést - talán tényleg Istennel beszélget. Ahogy lenni szokott, Faith csodálatos gyógyító ereje nem marad titokban. A hívők és a médiacápák hordái ostromolják a házat, és ha ez nem lenne elég, a kislány apja, Colin gyermekelhelyezési pert indít volt felesége ellen.
A Csodalány újra a legfontosabb kérdéseket feszegeti. Hol a határ csoda és valóság között? Összeegyeztethető-e az orvosi hivatás és a vallás? Lehet-e, kell-e választani az anyaság és az élet között?
Véleményem: Annyi jót, szépet hallottam már Jodi Picoult-ról, hogy győzött a kíváncsiságom, és belevetem magam az egyik könyvébe. Vegyes érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. Egyrészt nagyon reménykedem abban, hogy egy kiváló történet csöppent a kezembe. Másrészt, félek hogy túl nagyok az elvárásaim, és emiatt fogok nagyot csalódni...
A könyv elolvasásának lehetőségért szeretnék köszönetet mondani az Athenaeum kiadónak. :) Na lássunk is neki! :D
Baromi nagy elvárásokkal álltam neki a könyvnek, mégsem csalódtam. Bár azt nem állítom, hogy a Csodalány egy olyan történet volt, mint amire számítottam, ettől függetlenül tetszett, meghatott, és ami a legfontosabb, elgondolkodtatott.
A történet, bár irracionálisan hangozhat, de egy olyan gyerekről, Faithről szól, aki szülei válása után Istennel beszélget, és még ennél is meglepőbb, hogy orvosilag megmagyarázhatatlan dolgokat képes véghezvinni. A gyermekre felfigyel a média, az egyház, a hívők, illetve az ateisták is. Történetünk főszereplője, Mariah, Faith anyukája a válás után amúgy is nehéz időszakon megy át, ám gyermeke megmagyarázhatatlan cselekedetei, és az hogy elméletileg Istennel beszélget, ráhozzák a frászt a nőre. Ám most nem roppanhat össze. A nőnek minden ellenére ki kell tartania lánya mellett, óvnia kell a médiától, és meg kell nyernie a gyermek elhelyezési pert is, melyet volt férje indított ellene.
Le kell szögeznem azt a tényt, hogy a Csodalány egy nagyon komplex mű. Több olyan fontos problémát feszeget, melyek nem csak érdekesek, de a mai világban gyakori dilemmákat is okoznak az átlag emberek számára. A vallás, a válás, a bírósági eljárások, a jó pszichés állapot fenntartása, az emberek ítélkezése. Ezek mind olyan dolgok, amikkel szembe kell néznünk életünk során.
1. Talán a legeslegfontosabb téma a vallás kérdése volt a mű során. Annál is inkább az, hogy Isten lehet e nő? Ez a kérdés az egész művön végig vonult, s be kell vallanom, hogy én magam is sokat gondolkodtam az előszörre nevetséges gondolaton, miszerint Isten nő. Ám rá kellett döbbentem, hogy Jodi Picoultnak van amiben igaza van. Írónőnk ugyanis próbált válaszokkal elődrukkolni, amelyek inkább egy női Isten létezésére utalhatnak. Azt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy miben is hisz. Engem ugyan nem tudott maradéktalanul meggyőzni, de legalább megmozgatta a fantáziámat, amiért hálás vagyok neki. Természetesen azért is piros pont jár neki, hogy mert egy ilyen komoly felvetést a könyvében megemlíteni. Köszönöm a merészséged Jodi! ;)
Hozzáfűzném még azt is, hogy főszereplőink: tehát Mariah és Faith zsidók. Ezt azért lényeges megjegyeznem, mert velem rettentően sok dolgot ismertetett meg Jodi a zsidó vallással kapcsolatban. (Ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyire nem is ismeri a világot, amiben él! ;)) Néhány zsidó szokást, és a hitüket is bemutatta a mű. Személy szerint ennek nagyon örültem, hiszen Jodi próbálta minél aprólékosabban és precízebben elénk tárni elképzeléseit. Ami mondjuk egy majdnem 600 oldal terjedelmű könyvnél valószínűleg az alapkövetelmény.
2. A válás. Ez a könyv egy tipikus példája annak, amit én az egyik legundorítóbbnak tartok, pláne ha 2 ember elidegenüléséről van szó. MEGCSALÁS! Szerintem mindenki, vagy legalábbis sokan egyet értenek velem abban, hogy amikor a legnagyobb bizalmasunkban, ily módon kell csalódni, hát... nehezen megemészthető dolog. Sajnos drága főszereplőnőnkkel kétszer is megtörtént ez az eset. Először inkább az érfelvágás mellett döntött, úgy érezte hogy nincsen vesztenivalója. Ám évekkel később már képes volt talpon maradni. Nem kis jellemfejlődésről tesz ez tanúbizonyságot! És mindamellett, hogy nem zuhan újra össze, kiáll gyermeke mellett. Az anyák igazi szuperhősök! :)
A könyv elolvasásának lehetőségért szeretnék köszönetet mondani az Athenaeum kiadónak. :) Na lássunk is neki! :D
Baromi nagy elvárásokkal álltam neki a könyvnek, mégsem csalódtam. Bár azt nem állítom, hogy a Csodalány egy olyan történet volt, mint amire számítottam, ettől függetlenül tetszett, meghatott, és ami a legfontosabb, elgondolkodtatott.
A történet, bár irracionálisan hangozhat, de egy olyan gyerekről, Faithről szól, aki szülei válása után Istennel beszélget, és még ennél is meglepőbb, hogy orvosilag megmagyarázhatatlan dolgokat képes véghezvinni. A gyermekre felfigyel a média, az egyház, a hívők, illetve az ateisták is. Történetünk főszereplője, Mariah, Faith anyukája a válás után amúgy is nehéz időszakon megy át, ám gyermeke megmagyarázhatatlan cselekedetei, és az hogy elméletileg Istennel beszélget, ráhozzák a frászt a nőre. Ám most nem roppanhat össze. A nőnek minden ellenére ki kell tartania lánya mellett, óvnia kell a médiától, és meg kell nyernie a gyermek elhelyezési pert is, melyet volt férje indított ellene.
Le kell szögeznem azt a tényt, hogy a Csodalány egy nagyon komplex mű. Több olyan fontos problémát feszeget, melyek nem csak érdekesek, de a mai világban gyakori dilemmákat is okoznak az átlag emberek számára. A vallás, a válás, a bírósági eljárások, a jó pszichés állapot fenntartása, az emberek ítélkezése. Ezek mind olyan dolgok, amikkel szembe kell néznünk életünk során.
1. Talán a legeslegfontosabb téma a vallás kérdése volt a mű során. Annál is inkább az, hogy Isten lehet e nő? Ez a kérdés az egész művön végig vonult, s be kell vallanom, hogy én magam is sokat gondolkodtam az előszörre nevetséges gondolaton, miszerint Isten nő. Ám rá kellett döbbentem, hogy Jodi Picoultnak van amiben igaza van. Írónőnk ugyanis próbált válaszokkal elődrukkolni, amelyek inkább egy női Isten létezésére utalhatnak. Azt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy miben is hisz. Engem ugyan nem tudott maradéktalanul meggyőzni, de legalább megmozgatta a fantáziámat, amiért hálás vagyok neki. Természetesen azért is piros pont jár neki, hogy mert egy ilyen komoly felvetést a könyvében megemlíteni. Köszönöm a merészséged Jodi! ;)
Hozzáfűzném még azt is, hogy főszereplőink: tehát Mariah és Faith zsidók. Ezt azért lényeges megjegyeznem, mert velem rettentően sok dolgot ismertetett meg Jodi a zsidó vallással kapcsolatban. (Ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyire nem is ismeri a világot, amiben él! ;)) Néhány zsidó szokást, és a hitüket is bemutatta a mű. Személy szerint ennek nagyon örültem, hiszen Jodi próbálta minél aprólékosabban és precízebben elénk tárni elképzeléseit. Ami mondjuk egy majdnem 600 oldal terjedelmű könyvnél valószínűleg az alapkövetelmény.
2. A válás. Ez a könyv egy tipikus példája annak, amit én az egyik legundorítóbbnak tartok, pláne ha 2 ember elidegenüléséről van szó. MEGCSALÁS! Szerintem mindenki, vagy legalábbis sokan egyet értenek velem abban, hogy amikor a legnagyobb bizalmasunkban, ily módon kell csalódni, hát... nehezen megemészthető dolog. Sajnos drága főszereplőnőnkkel kétszer is megtörtént ez az eset. Először inkább az érfelvágás mellett döntött, úgy érezte hogy nincsen vesztenivalója. Ám évekkel később már képes volt talpon maradni. Nem kis jellemfejlődésről tesz ez tanúbizonyságot! És mindamellett, hogy nem zuhan újra össze, kiáll gyermeke mellett. Az anyák igazi szuperhősök! :)
Ám ha eddig nem szenvedett eleget Mariah, férje, avagy inkább volt férje még egy gyermekelhelyezési pert is a nyakába varr.
Személy szerint én nagyon örültem annak, hogy magát a bírósági eljárást teljes mértékben körüljárhattuk, végigolvashattuk a menetét, minden párbeszédnek, kikérdezésnek tanúi lehettünk.
3. Még egy fontos momentum, ami sajnos nagyon is igaz a társadalmunkra. Az emberek mindig látatlanban alkotnak véleményt, ítélnek el olyat, akit nem is ismernek, sőt talán még nem is látták az adott illetőt. Nekem végig az volt a benyomásom, hogy Mariahról egyszerűen mindenki eldöntötte, hogy nem lehet jó ember hiszen diliházból jött. Ergo a bírósági eljárás előtt mindenki az apának akarta ítélni a gyereket.
Belegondoltam, hogy jobb helye lett volna e a gyereknek az apánál? Egyértelmű nem volt a válaszom. Pont emiatt is nagyon örülök a könyv befejezésének. :)
Egy-két romantikus jelenetnek is tanúi lehettünk. Amik, ha engem kérdeztek, nagyon sokat dobtak a könyv értékén. Hiszen ezek az apró kis jelenetek engem például arra ösztönöztek, hogy még gyorsabban olvassam a történetet, szimplán csak azért, hogy végre kiderüljön Mariah és Ian kapcsolat hogyan is fog alakulni. Mariahnak ugyanis nagyon nagy szüksége volt egy szőke hercegre, aki tényleg azt a nőt látja benne, aki mellett különleges férfinak érezheti magát. A sors fintora, hogy pont a leghíresebb ateista mellett találja meg a nő azt a veszélyt és biztonságot, amire mindig is vágyott.
Szeretném még azt is kiemelni, hogy ez a kötet nagyon részletes, kidolgozott. A szereplők egyénisége jól felépített. Mindenki szerethető karakterré vált a szememben, ami nem kis szó.
Szintén pozitívum, hogy a történet váltott szemszögben íródott. Mariah E/1 számban szólal meg, mindenki más E/3 -as személyű. Egyetlen problémám ezzel, hogy ha nem olvastam elég figyelmesen akkor nem tudtam, hogy most kinek a szemein keresztül zajlanak az események. Szóval csak figyelmesen!
Értékelésem: A Csodalány egy rendkívül különleges könyv volt. Egyszerűen élmény volt számomra az olvasása. Bonyolult problémákat vesézett ki, ám ez adta a varázsát. Jodi merészsége lenyűgözött. Játszi könnyedséggel boncolgatott olyan hajmeresztően komplikált témákat, amiket eddig nem sok író mert megemlíteni. A könyv kidolgozott, részletes és precíz volt egyben. A karakterek szerethetőek, jól felépítettek. Váltott szemszögben íródott, aminek én mindig nagyon örülök. Ajánlom, jó kis könyv volt!
Személy szerint én nagyon örültem annak, hogy magát a bírósági eljárást teljes mértékben körüljárhattuk, végigolvashattuk a menetét, minden párbeszédnek, kikérdezésnek tanúi lehettünk.
3. Még egy fontos momentum, ami sajnos nagyon is igaz a társadalmunkra. Az emberek mindig látatlanban alkotnak véleményt, ítélnek el olyat, akit nem is ismernek, sőt talán még nem is látták az adott illetőt. Nekem végig az volt a benyomásom, hogy Mariahról egyszerűen mindenki eldöntötte, hogy nem lehet jó ember hiszen diliházból jött. Ergo a bírósági eljárás előtt mindenki az apának akarta ítélni a gyereket.
Belegondoltam, hogy jobb helye lett volna e a gyereknek az apánál? Egyértelmű nem volt a válaszom. Pont emiatt is nagyon örülök a könyv befejezésének. :)
Egy-két romantikus jelenetnek is tanúi lehettünk. Amik, ha engem kérdeztek, nagyon sokat dobtak a könyv értékén. Hiszen ezek az apró kis jelenetek engem például arra ösztönöztek, hogy még gyorsabban olvassam a történetet, szimplán csak azért, hogy végre kiderüljön Mariah és Ian kapcsolat hogyan is fog alakulni. Mariahnak ugyanis nagyon nagy szüksége volt egy szőke hercegre, aki tényleg azt a nőt látja benne, aki mellett különleges férfinak érezheti magát. A sors fintora, hogy pont a leghíresebb ateista mellett találja meg a nő azt a veszélyt és biztonságot, amire mindig is vágyott.
Szeretném még azt is kiemelni, hogy ez a kötet nagyon részletes, kidolgozott. A szereplők egyénisége jól felépített. Mindenki szerethető karakterré vált a szememben, ami nem kis szó.
Szintén pozitívum, hogy a történet váltott szemszögben íródott. Mariah E/1 számban szólal meg, mindenki más E/3 -as személyű. Egyetlen problémám ezzel, hogy ha nem olvastam elég figyelmesen akkor nem tudtam, hogy most kinek a szemein keresztül zajlanak az események. Szóval csak figyelmesen!
Értékelésem: A Csodalány egy rendkívül különleges könyv volt. Egyszerűen élmény volt számomra az olvasása. Bonyolult problémákat vesézett ki, ám ez adta a varázsát. Jodi merészsége lenyűgözött. Játszi könnyedséggel boncolgatott olyan hajmeresztően komplikált témákat, amiket eddig nem sok író mert megemlíteni. A könyv kidolgozott, részletes és precíz volt egyben. A karakterek szerethetőek, jól felépítettek. Váltott szemszögben íródott, aminek én mindig nagyon örülök. Ajánlom, jó kis könyv volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.