Isaac Marion - Eleven testek

Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.

Oldalak száma: 312

Eredeti cím: Warm Bodies

Kiadás éve: 2013

Sorozat: önálló regény

Fülszöveg: R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van – ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni – néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.

Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között.

Véleményem: Körülbelül fél évvel ez előtt láttam először az Eleven testek című filmet. Hogy őszinte legyek egy gyenge "egyszer nézős" film volt, ám maga a történet és az elképzelés tetszett annyira, hogy most elolvassam. Igazából, mint mindig, most is sokkal jobb, élvezhetőbb volt a könyv, mint maga a film. Ettől függetlenül ez sem tetszett. Na, lássuk, hogy miért! ;)

A történet teljesen ugyanaz, mint a filmben. R egy zombi, ám a többi agyatlan tuskóhoz képest neki vannak álmai, érzései, bűntudata.  De, mint egy jó zombi, ő is emberi agyakon él, persze nem azért, mert annyira szereti kioltani az emberek életét, csupán amiatt, hogy újra legyenek érzései, emlékei, hogy újra egy rövid időre ugyan, de élőnek érezhesse magát. Falkában indul egy szokásos vadászatra, mikor is elfogyasztja egy bizonyos 17 éves tinifiú, Perry agyát. És a fiú agya által megismeri Juliet, az Elevent. A Holtakra nem jellemző módon, R megmenti az ugyancsak szorult helyzetbe kerülő Juliet, és elviszi a zombik tanyájának kellős közepére. 

Ahogy egyre több részét megeszi Perry agyának, úgy válik egyre élőbbé. Valami változás megindul R-ben, aminek Juliehez is köze van...

Őszintén? Egy kicsit jobbra számítottam, amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet. Ugyan az elképzelés, miszerint egy zombi szemszögéből élhetünk meg egy zombiapokalipszist, továbbra is tetszett. Érdekes volt látni a zombik helyzetét, a fejükben lenni, és úgy látnia dolgokat, ahogy ők.

Pont emiatt az eleje nagyon tetszett a kötetnek. R akkor vázolta számunkra, hogy milyenné is vált a mi szeretett kis világunk. De a kedvencem messze az volt, hogy a zombikban és a csontikban maradt valamiféle berögzülés még az életükből, és aszerint próbáltak... élni? Itt leginkább arra gondolok, hogy például megházasodtak, örökbe fogadtak gyerekeket, és tanították a kicsi zombikat. Egyszerre volt megmosolyogtató, és elgondolkodtató felvetés, melyet Isaac ezekben az apróságokban elénk tárt. Elképzelhető e az, hogy az ember a halála után is megmaradjon a szokásainak?

Azt kell mondanom, hogy a könyv meglepő gondolatok tárháza, melyet egy zombi közvetített a társadalom felé. Nem is volt baj az elmélyült gondolkodással, mindaddig míg egy teljesen elképzelhetetlen románc nem került a képbe. Melynek sem valóságszaga, sem értelme. Bár bevallom, hogy jómagam is romantikus alkat vagyok, vannak bizonyos határaim, amiket szeretek meghúzni. Ugyan tudtam a filmből, hogy R és Julie között több is ki fog alakulni, mint barátság, ettől függetlenül sem tudtam mit kezdeni ezzel a helyzettel. 
Hozzátenném, hogy (Hál' Istennek) nagyon lassan indultak be a szerelmi szállal kapcsolatos események, melyek kedveztek a gyomromnak. Egy kicsit jobb fantázia szükséges csupán ahhoz, hogy elképzelje bárki azt, hogy egy hulla ölelget, netalántán megcsókol... :/ Milyen szaga lehet, hogy van egyáltalán bárkinek ehhez gusztusa? Hát igen, ennyire nem lett kidolgozva ez az egész... Hiszen mondhatja nekem Julie azt, hogy R-nek valamiért nincsen olyan büdös szaga. Kérdem én, miért? Emberek belsőségeit tömi magába a csávó, már hogyne lenne büdös! :O A szerelemben tehát a halál sem kizáró ok... Sokan hasonlították az Eleven testeket a Rómeó és Júlia egy újabb feldolgozásához. R (mint Rómeó) és Julie (mint Júlia) románca még egy erkélyes jelenettel is gazdagodott. Szóval igen, egy kicsit sem koppintás a sztori... XD

Tényleg szeretném hangsúlyozni, hogy nem egy túl kidolgozott kötetről beszélünk. Tömérdek hibája van, tömérdek kérdést hagy maga után, ami kicsit sem teszi titokzatossá a könyvet.  A legeslegnagyobb problémám az volt, hogy nem tudtuk meg, hogyan is jutott idáig az emberiség. Mi volt a kiváltó ok? Mi okozta a zombiapokalipszist? Ha nem is R-től de a Stadionban élő emberek egyikétől, példának okáért Julietól meg tudhattuk volna az egymillió dolláros választ. És mi ez az abszurdum, hogy a mi kis hulla barátunk elkezd visszaváltozni emberré amiatt, mert megevett egy igazán szeszélyes agyat? És ez miért is hat a többiekre? Miért, miért, miért???

Szintén nagyot csalódtam egy férfi íróhoz fűzött reményeimben, miszerint  véres, akció dús jelenetekben fog bővelkedni a történet. Ehhez képest maximum 2 jelenetben volt egy kis agyevés, ebből az egyik egy rajtaütés volt, és slussz. Szóval még a morbiditás sem maradt meg nekem mentségváramul. :'(  Bár ez kedvez a gyengébb idegzetű, gyomrú olvasóknak.
Igazából túl humorosnak sem mondhatom a könyvet, és magát az írót. Elvétve egy két poénnal találkozhattunk a kötet folyamán, és egyik sem volt olyan, amitől a falat vertem nevettemben.
Mondhatni, az volt a könyv legjobb része, amikor befejeztem, és leraktam az éjjeliszekrényemre. Abszolút nem szerettem olvasni, és ami azt illet, nagyon lassan is haladtam vele. Biztos vagyok benne, hogy többször nem fogom még csak a kezem ügyébe sem venni. Nincs egy ép eleme a könyvnek, amit igazából jó szóval tudnék illetni.

Értékelésem: Nem is igazán tudom, hogy mit mondhatnék erről a könyvről. Borzalmas volt, unalmas, semmi valóságszaga nem volt ennek a torz szerelemnek, mely Isaac agya szüleménye. Rengeteg hibával, kérdéssel marad magára az ember, mikor végére ér a könyvnek. A történetnek nincsenek alappillérei, az abszolút kidolgozatlanság jellemzi. A mi kis zombinknak, R-nek van egy két mélyebb gondolata, amely inkább szól a társadalmunknak, mint önmagának. Ám ebbe egy Eleven vs. Holtak románc csúnyán belepiszkít. Milyen pozitívumot tudok említeni? Ha mást nem, akkor csak azt, hogy R szemszögéből olvashattam ezt a könyvet.
Nem ajánlom!