A. O. Esther - Gombnyomásra 3.

Kiadó: Decens Magazin Média Kft.

Oldalak száma: 604

Kiadás éve: 2015

Sorozat: Gombnyomásra 3.

Fülszöveg: Miután a vadászok megtisztították a mutánsoktól a körzetet, a Hobbs-birtok lakói többnapos ünneplésbe kezdenek. Dylan és Stella szerelme is végre kibontakozhatna, ám az ördög nem alszik… Kommandósok csapnak le közéjük, és elrabolják Stellát, hogy visszavigyék annak, aki „jogos” igényt tart rá… Miközben a csapat a megmentésére siet, a missziójukról sem feledkezhetnek meg, ami Manipura megváltása a zsarnokoktól. Arra viszont senki nem számít, hogy a mutánsok a csillogó városra is rárontanak. Iszonyú vérontás kezdődik, a katonaság tehetetlen… A Hobbs-birtokot eközben pusztító erejű terrorista-támadás éri. Liam és Mia fogságba esnek, és ketrecharcosként kénytelenek küzdeni az életükért. A lány egy régi ismerősével is szembekerül, aki most a halálát kívánja. Fullánk, az egykori ellenálló megvásárolja és magával viszi a halálán lévő Miát, mert azt reméli, vele zsarolhatja majd gyűlölt ellenségét, Talbototon Russel és Kristen nem kevés kaland árán a felhőkarcolók felett átívelő, égi zarándokútra érkeznek, hogy megkeressék a viking rúnakövet, amely az egyetlen esély az odalent tomboló mutánsok ellen. Vajon képesek-e megfékezni hőseink a vérengzést és a terroristák támadásait? Képesek-e leverni a gyűlöletes manipurai önkényuralmat? És ha igen, képesek lesznek-e még valaha emberségre, szerelemre ennyi lélekölő harc és iszonyat után?

Véleményem: A Gombnyomásra 2. vége után nem volt kérdéses számomra az, hogy nekem ezt a sorozatot folytatnom kell. Most némileg szomorú vagyok, hiszen tudom, hogy a Gombi 3 az utolsó része ennek a fantasztikus történetnek, ami mostanra nagyon a szívemhez nőtt. Ám izgatottan várom, hogy A. O. Esther milyen meglepetéseket, és milyen véget szán a történetének. Na, lássuk!

Látszólag végre békesség övezi szereplőinket, ám küldetésük messze nem ért még véget. Egy kis pihenőt tartanának a Hobbs-birtokon. Miát vadászni tanítják, illetve vadásszá avatják. Stella és Dylan románca kibontakozik, és Russel és Kristen között is alakul valami. Azonban mindent tönkre tesz az, amikor hirtelen elrabolják Stellát, és Manipurába viszik. Csapatunk újra szembekerül Ryannel, mikor kiszabadítják a lányt. És bizony fontos küldetésük is van, melynek eleget kell tenniük.
Néhány lázadó csoport bombázza a kapukat, így a Manipurában élő lakosok sincsenek most már biztonságban. Mia álma, melyben Dr. Cohen egy titokzatos sumér kőről beszélt, mely elpusztíthatja a dögöket fontosabb, mint valaha. Vajon hőseink képesek lesznek megdönteni a zsarnok Talbot és Graham uralmát? Vajon újra felszabadítják az emberiséget?


A történet pont ott folytatódik, ahol az előző rész megszakadt. Az elején egy kicsit nyugodtabb, költőibb képet fest le nekünk Eszter, ám ez csak ideiglenes, hiszen a rossz csoportostul zúdul rá szerepelőinkre. 
Ám emellett jó pár érdekességgel is találkozhattunk így az elején. Ilyen volt számomra Mia vadászata, képzése és vadásszá avatása. Teljesebb, bensőségesebb képet kaphatunk a vadászok, a kint élők életének bizonyos hagyományairól, szokásairól. Ilyen például a verseny, melyben Miának becsiccsentve kellett részt vennie, illetve a parázson járás. 
Azonban, mint már említettem, a jó nem tart örökké. Újra feltűnik az általunk már az előző részben megbélyegzett Ryan is, aki újdonsült erővel követeli magának a mi kis Stellánkat. Számomra fájdalmas volt újra evvel a hihetetlenül nagy gonoszsággal, birtoklási vággyal találkozni. Ryan ugyanis egy tárgynak tekintette az emberek életét, hiszen ő gazdag manipurai polgár, ergo: Ő szarta a spanyol viaszt... (már bocsánat a kifejezésért :)) Fájt, mégis tetszett, hogy továbbra is egy őszinte írónővel áll módomban szemben állni. Ezt eddig is hangsúlyoztam, de most is megteszem. A. O. Esther egy nagyon reális írónő, aki puszta szórakoztatásból nem ír valótlant, és pont emiatt válik számomra különlegessé a története, és a stílusa.
A könyvet szívem szerint 3 fő részre tudom osztani:
1.) Történet: Maga a történet viszi előre a cselekményt. Újabb és újabb titkokra derül fény, újabb megoldások születnek arra, hogy hogyan is tudnánk megváltoztatni ezt a romlott világot. Véleményem szerint az Eszter által elképzelt 2222 egy igazán kontrasztos hely. Egyszerre van jelen a fekete és a fehér, és látszólag ez a két szín teljesen elkülönül egymástól. De ha jóban, figyelmesebben megtekinted a fehérben észrevehetsz fekete foltokat, a feketében pedig fehér pacákat, pont mint  az aurákban. A látszat nagyon sarkos, így tehát mélyebbre kell ásni.
Szintúgy nagyon boldog voltam, amikor végre választ kaptam, az amúgy már régen feltett kérdéseimre. Hiszen egészen eddig a kötetig nem volt szó arról, hogy mégis minek köszönhetően történt a Dimenzióváltás, és alakult ki Manipura városa. Eddig mindig hiányoltam, hogy ez a kérdés megválaszolatlanul maradt, ám Eszter pótolta az elmaradását, és egy nagyon érdekes sztereotípiát talált ki, melyet egy igen különleges személy mesél majd el a mi kis főszereplőnknek.  Továbbra is váltott szemszögben, több szálon fut a történet. Egyszerre kapunk képet arról, hogy mi folyik a fonal egyik, illetve másik végén.
2.) Románc: Mint minden eddigi A. O. Esther könyv, úgy ebben is uralkodó tényezőnek számított a romantika. Igazából már majdnem, hogy a csöpögős-nyálas-gyomorforgató romantikáról beszélhetünk. Imádom!!! Egyszerre hatódok meg, vagyok boldog és örülten együttérző minden egyes csóknál, ölelésnél, vitánál, könnynél. Már máskor is mondtam, hogy Eszter játszi könnyedséggel képes játszani az olvasó érzelmeivel. És, ez nagyon igaz. Bevallom őszintén, hogy míg az egyik pillanatban mosolyogtam a romantikus jelenetek egyikén, a következő pillanatban azért küzdöttem, hogy nehogy elsírjam magam ott a buszon mindenki szeme láttára. Őrület, hogy mennyiféle érzelmet képes kiváltani az emberből egy jó könyv?! ;)
Egy másik nagyon lényeges tényező, hogy a karakterek egytől egyig imádni valóak. Olyanok, akikért továbbolvassa a könyvmoly a kötetet. Olyanok, melyekért izgulni, szorítani, szurkolni tudunk. Melyekért meghasad a szívünk, ha valami baj esik meg velük. Olyanok melyek könnyeket képesek kicsalni belőlünk. Olyan szereplők, akik egyszerre vidítanak fel egy esős napon, és szomorítanak el egy pillanat alatt.

És a Gombnyomásra 3-ban nem egy olyan szereplő kerül fel a porondra, melyekért érdemes volt olvasni. Ilyen volt például Fullánk, az agyon tetovált, kigyúrt pasas, aki pénzért megvette Miát a bosszú érdekében. Meglepő módon hozzánőtt a szívemhez, pedig csak 200 oldalon keresztül volt jelen a történetben. Érdemes odafigyelni rá, nem kis jelentősége lesz majd! Alia és Sunny is aranyos szereplők voltak, bár őket nem ismertem meg olyan behatóan.
Hál' Istennek A. O. Esther egy igazán romantikus alkat, aki szívesen ír gyönyörű, megható románcokat. Több szerelmi szál is született már ebben a könyvben. Mindenki megtalálta a párját, ami mind szép és jó, azonban ennél mélyebbre is láthatunk. Hiszen ezek a szerelmek nem csak felszínesek. Elképesztő módon mutatják be azt, hogy a szerelem egy olyan dolog, meg a sötétségből is visszahozhat, megváltoztathatja az életed, célt adhat, gyógyíthat, boldogságot és kínt kínál a teljes életé érdekében. Látunk ugyanis olyan házasságot, mely rosszul sikerült, látunk elhibázott életeket, mindent amit a valóságban is láthatunk, mégis ahogy Eszter tálalja, az valami egészen más...
3.) Akció: Ugyan a 2. rész nem bővelkedett annyi akció részben, mint vártam, a 3. kötetben lévő mennyiség teljes mértékben kárpótolt. Nem akarok valótlant állítani, most sem vitte túlzásba az írónő. Ám nem is kellett bele több, mint amennyit kaptunk. Volt egy kis öldöklés, vérengzés, vadászat, könyörtelenség. vér, de mindent csak a maga kis adagjában. Bár, ami engem illet, kifejezetten szerettem azokat a részeket, amelyek adrenalin lökettel töltöttek el. Azokat, melyben izgultam. Viszont a könyv annyira más részre éleződik ki, hogy egyáltalán nem volt zavaró az akció kisebb hiánya.
Befejezés: Köpni-nyelni nem tudtam, amikor az utolsó oldal végére értem. Egyszerűen keresgettem még a könyvben a lapokat, de sajnos nem találtam többet. Még olvastam volna a Gombnyomásra című sorozatot, ám tudom, hogy ez az utolsó rész. Mondhatom, Eszter története méltó befejezésre talált. Szereplőink elérték a céljukat, megváltoztatták a világot, egyenlőre. Ám még minden olyan képlékeny. Szokniuk kell a fennálló helyzetet. És, az hogy a végén 20 oldalon keresztül Stella és Dylan igazán boldogító sorsáról olvashattam, az maga volt az ajándék. Egy gyönyörű befejezés, egy zseniális történet, egy fantasztikus író. Ez mind a Gombnyomásra 3! :D

Értékelésem: Egy újabb kedvenccel bővült a polcom. Igazából el sem lehet mondani, hogy milyen egy fantasztikus könyv is volt a Gombnyomásra 3. Izgalmas, akció dús, lehengerlő, szívfájdító. Bár egy 600 oldalas könyvről van szó, az olvasó annyira beleéli magát, hogy letehetetlenné válik a kezünkben. A románc, az érzelmi töltés ebben a sorozatban rendkívül magas. A történet reális, valóságos személyiségekkel, embertípusokkal. Megmutatja, hogy semmi sem tökéletes, és küzdenünk kell azért, amiben hiszünk, akár az életünk árán is. Szemlélteti, hogy a szerelem nem csak egy felszínes érzés, hanem áldozatokkal járó érzelem, mely képes gyógyítani, feldolgozni az élet borzalmait, és a leggyönyörűbb dologgá teszi az életet. És ez a befejezés! Mindenképpen ajánlom minden könyvmolyocskának! Ennek a történetnek kötelezőnek kell lennie minden olvasni tudó ember számára. :D
IMÁDOM. IMÁDOM. IMÁDOM!!! ♥♥♥