Szergej Lukjanyenko - Világok őre

Kiadó: Metropolis Media

Oldalak száma: 366

Eredeti cím: Черновик (orosz)

Kiadás éve: 2012

Sorozat: Világok őre 1.

Fülszöveg: Kirill, a teljesen átlagos, hétköznapi moszkvai fiatalember egy nap arra ér haza, hogy lakásában egy idegen nő lakik, aki ráadásul okmányokkal tudja igazolni, hogy már három éve övé a lakás. Az értetlen férfit végül rendőrök vezetik el. Munkahelyén azt állítják, a nevét sem hallották soha. Az összes hivatalban csak az idegen nő neve szerepel minden iraton. Kirillt a barátai, ismerősei egyik napról a másikra elfelejtik, mintha sosem látták volna. A személyi igazolványa is megsemmisül. Mikor végleg kilátástalanná válik a helyzete, egy ismeretlen felhívja a mobilján, és új munkát ajánl neki, amolyan vámtisztviselői feladatot – egy más világokba vezető átjárónál. Kollégái, a „funkcionálisok” rendkívüli képességekkel rendelkeznek: szinte legyőzhetetlenek, sebeik villámgyorsan begyógyulnak, a betegségek elkerülik őket, lényegében csaknem halhatatlanok. Az egyedüli bökkenő: nem távolodhatnak el néhány kilométernél messzebbre állomáshelyüktől. 

És hogy mik ezek a más világok? Egy nagyszabású kísérlet részei, amelyben az embereknek a laboratóriumi fehéregerek szerepét szánták. Vajon szembeszállhat-e egyetlen ember egy ekkora tervvel? Van-e esélye megmenteni az emberiséget – vagy akár csak saját magát?

Véleményem: Először is szeretném megköszönni a Galaktikának, hogy lehetőséget biztosítottak arra, hogy elolvashassam ezt a könyvet! :D

Be kell vallanom, hogy eddig sosem olvastam igazi sci-fit, úgyhogy ez a kötet egy új megvilágítást, új akadályt jelentett számomra. Ami biztos, hogy továbbra sem fog kedvencemmé válni ez a műfaj, de néha felüdülést tud jelenteni a könyvmoly számára, ha valami mást olvas, mint amit eddig megszokott. Na lássuk, hogy tetszett valójában a Világok őre 1. része! ;)

Történetünk főszereplője Kirill, egy teljesen hétköznapi férfi, aki éli a maga kis életét. Viszonylag sikeresnek is mondható, ám egyszer csak egyik napról a másikra elfelejtik a körülötte élők. Végül már a szülei sem ismerik meg. Papírjai, mintha törlődtek volna, számlája nem létezik, sem szerződés, sem anyakönyvi kivonat. Mintha soha nem is létezett volna. Ám mint mindig, úgy ennek is célja van. Kirill ugyanis funkcionálissá válik, és a feladata nem más, minthogy vámtisztként őrködjön a világok közti kapuban. Mint funkcionálisnak, neki is rengeteg különleges képessége van. Gyorsan gyógyul, megérzi az önmagához hasonlatos embereket, erősebbé, halhatatlanná, kortalanná válik, ám minden ajándéknak van hátulütője. Kirill nem távolodhat el a tornyától 15 km-re, különben elveszti a képességeit.

Kirill egyre inkább megismeri a funkcionálisok, és a vámtisztség világát. Belemerül a Föld-1, illetve Arkan keresésébe. Ám mindez idő alatt rengeteg világba nyer belátást.

Ami magát a könyvet illeti... hát nem is tudom. Hogy őszinte legyek a sci-fi valahogy nagyon nem az én világom. Ettől függetlenül nem írom le Szergejt, hiszen van benne potenciál. Sőt kifejezetten tehetséges íróról van szó. A kötet önmagában egy rendkívül fiatalos, gördülékeny stílusban írt sci-fi. Olvastatta önmagát, mégis valahogy lassan haladtam vele. (Nem kis ellentmondás, nem igaz?!) Egy nagyon érdekes elképzelés a Világok őre, azonban valahogy mégsem fogott meg kellően.

Ez a tény betudható annak is, hogy elég döcögősen, lassan indult be a történet, de amikor végre átléptük azt a láthatatlan határvonalat, egyenesen süvítettünk a széllel. A rengeteg akció jelenet szerves részét képezte az eseményeknek. Hiszen egy kis csihi-puhi feltornázza a hangulatot, nem? ;)
Kifejezetten szerettem, hogy a Világok őre által sokkal közelebbi kapcsolatba kerülhettünk az orosz kultúrával, szokásokkal, megnevezésekkel, amiket általában kiolvasni sem tudtam. Külön szeretném kiemelni a lábjegyzeteket, ami csaknem a kötet 1/8-át jelentették. Rendkívül frappáns megoldásnak tartom, hogy minden kifejezést megmagyaráztak. De, ami azt illeti nagy szükségem is volt ezekre a kis definíciókra, hiszen nem álltam valami közeli kapcsolatban az oroszokkal.

A Világok őre egy duológia első része, amely tökéletesen bemutatta nekünk a funkcionálisok, illetve úgy egyáltalán az emberek gondolkodását. Ha belegondolok abba, hogy ez tényleg megtörténhet a Földön... a hideg is kiráz.
A történet lényegében párhuzamos világokban játszódik. Kirill több világot is megismerhetett ezek közül. Bár, nincs mit szépítenem, a világ jellemzés semmitmondóan sikerült. Nem volt semmi tűzcsóva, Antarktisz jellegű település, vagy valami lávás hely, semmi izgi. A világok legtöbbször egy csendélet, vagy egy kicsit zajosabb város képét jelenítik meg előttünk. Nekem csak két kérdésem van. 

1.) Hogyan tudnak a vámtisztek kapukat nyitni? - Azt értem, hogy ez a képességük, de nekem hiányzik az az igazi velős, megkérdőjelezhetetlen válasz, amibe egyetlen egy olvasó sem tud belekötni. (Visszaveszek az igényeimből...) Nekem hiányzik a válasz. Pláne úgy, hogy az egész kötet mozgatórugója az, hogy Kirill ugrál a világok között. Sajnos ezt Szergej nem dolgozta ki valami alaposan... :'(

2.) Hogy törődhetett bele Kirill ilyen egyszerűen abba, hogy több világ létezik? - Oké, ez biztos csak szerintem, az én elveim szerint van így, de ha kiderülne, hogy több világ létezik... hát, biztos hogy nem csak egy vállrándítással nyugtáznám, mondván ~ "Miért ne!?" ~ Nem vártam sikítozást, de legalább látványosan kiakadhatott volna a főszereplő. Engem ez zökkentett ki legelőször az olvasás öröméből.
Szergej mellett áll még az a tény is, hogy rendkívül jó humora van, amit én nagyon értékeltem a kötetben. Egy-két poénja felért 5 millió leírással is. Amikből, csak úgy megjegyezném rengeteg van. A kötet 3/4-e leírás. Ám a humor, mint a fehér holló.

" A fű - zöld! Nem, nem értik. Komolyan zöld, mint a reklámklipekben, amelyekben néha megfestik. A való életben ilyen zöld színük csak a kínai filctollaknak szokott lenni."

Ami a kötet szereplőit illeti, még mindig nem tudom őket hova tenni. Valahogy az elejétől a végéig semlegesek maradtak számomra. Kirill ugyan meglepően bátor, talpraesett ember, nekem szúrja a szemem a viselkedése. Kicsit több alázatot várnék egy olyan embertől, akinek kb. 2 napja változott meg teljesen az életet olyannyira, hogy semmit sem tud a funkcionálisokról, vagy a vámtisztség csínjáról-bínjáról.

A történet számomra meglepő fordulatokkal, és hirtelen ért véget. Nem számítottam az ilyen befejezésre. Egyáltalán nem értem, hogy miért lesz ennek a történetnek következő része, hiszen amúgy is úgy fejezte be a kötetet Szergej, mintha pontot tenne az i-re.

Értékelésem: Összességében nem egy rossz könyvről van szó. Szórakoztató, kalandos, érdekes. A történet ugyan a párhuzamos világ között játszódik, még sincs egyetlenegy normális leírás sem a világokról. Az orosz kultúrával behatóan megismerkedhetünk a lábjegyzeteknek, és persze a sok kimondhatatlan nyelvtörő szavaknak köszönhetően. Hál' Istennek Szergej megcsillogtatta a  humorát, amiért sok puszi  illeti, mert számomra ezek a momentumok dobták fel a könyvet.
Egyszeri olvasásra, illetve sci-fi rajongóknak nagyon ajánlom! ;)