Oldalak száma: 264
Eredeti cím: Existence
Kiadás éve: 2015
Sorozat: Existence 1.
Fülszöveg: Mi történik, ha az ember nyomában van a Halál? Persze, hogy beleszeret. Pagan Moore nem csapja be a Halált, hanem beleszeret. A tizenhét éves Pagan egész életében szellemeket látott. Tudja, hogy azok az idegenek, a falon át közlekednek, mások számára láthatatlanok. Ezért úgy éli a mindennapjait, hogy nem vesz tudomást a bolyongó lelkekről. Ha nem adja a tudtukra, hogy látja őket, akkor eltűnnek. Ez csak addig működik, míg ki nem száll az autójából a tanév első napján, és meg nem pillant egy hihetetlenül szexis fickót a piknikes asztalnál álldogálni, aki őt bámulja szórakozott vigyorral az arcán. Az egyetlen probléma csupán az, hogy tudja: a srác halott. Nemcsak, hogy nem akar eltűnni, amikor úgy tesz, mintha nem látná, de olyan dolgot csinál, amit a többiek sohasem. Megszólítja. Pagant teljesen elbűvöli a szellem. Amit még nem tud, hogy elérkezett az idő, hogy meghaljon, és az az átkozottul helyes szellem, akibe beleszeretett, az nem csupán egy szellem. Ő a Halál és készül megszegni a törvényt miatta.
Véleményem: Nem is tudom igazán, hogy miért vettem meg ezt a könyvet... Egyszerűen megtetszett a borító, a fülszöveg is csábítóan hangzott, arról már nem is beszélve, hogy Abbi Glinest mennyire sikerült megszeretnem a Vincent-fiúk sorozata alatt. Eddig habkönnyű olvasmányokkal látott el minket, most azonban nem kis váltásban lehet részünk, hiszen már a fülszöveg is egy sokkalta sötétebb világot tár a szemünk elé, melyben a szellemekkel kerülhetünk szorosabb viszonyba. Engem megfogott, lássuk miért!
Pagan mindig is látta a szellemeket, ám élete teljesen megváltozik akkor, amikor az egyik beszédbe is elegyedik vele. Innentől kezdve a lány másra sem vágyik, minthogy válaszokat kapjon azokra a kérdésekre, melyek évek óta emésztik. Ám ez a rejtélyes szellem nem beszélhet... Pagan gimijébe egy közepesen híres énekes iratkozik be. A lány ugyan még sosem halott Could Soul-ról, de amikor észre veszi a sikítozó csajok tömegének középpontjában álló személyt, elhűlve tapasztalja, hogy nem más áll előtte, mint a rejtélyes szellem, csak most már mindenki más is látja a lányon kívül. De mégis hogy lehetséges ez?
Pagan mindig is látta a szellemeket, ám élete teljesen megváltozik akkor, amikor az egyik beszédbe is elegyedik vele. Innentől kezdve a lány másra sem vágyik, minthogy válaszokat kapjon azokra a kérdésekre, melyek évek óta emésztik. Ám ez a rejtélyes szellem nem beszélhet... Pagan gimijébe egy közepesen híres énekes iratkozik be. A lány ugyan még sosem halott Could Soul-ról, de amikor észre veszi a sikítozó csajok tömegének középpontjában álló személyt, elhűlve tapasztalja, hogy nem más áll előtte, mint a rejtélyes szellem, csak most már mindenki más is látja a lányon kívül. De mégis hogy lehetséges ez?
Mindeközben Pagan a suli legjobb pasijával, Leiffel jár együtt. Ám a folyamatosan felmerülő problémák, mint a zaklató szellemek, és a jóképű és titokzatos Dank elterelik Pagan figyelmét. Mindemellett szüksége van Leifre, hiszen ő jelenti az egyetlen normális, hétköznapi kapcsot a valóvilággal szemben. De, ahogy egyre többet jelenik meg esténként Dank szelleme a lánynak, úgy változnak Pagan érzései is. Vajon ez a szerelem halott ügy?
Mint Abbi Glines eddigi általam olvasott könyveiben, úgy ebben a kötetben sem kellett sokat várnunk arra, hogy beinduljanak az események. Egyből egy izgalmas rész keretein belül találhattunk magunkat, mely némileg ugyan sokkolt, de kábultságomból feléledve könnyedén felvettem a történet fonalát.
A kötet legnagyobb része pont olyan leheletkönnyű, szerelmes, nyári délutánra való olvasmány, mint Abbi másik két eddig megjelent sorozata, megfűszerezve fantasyval, titkokkal, egy kevés kis feszültséggel és nem kevés spekulációval. Talán ebben a kötetében imádtam meg csak igazán az írónő stílusát; rövid, tömör, lényegre törő, izgalmas és lebilincselő. A mai tiniknek ír, és ezt abban az írásmódban teszi, mely igazi kikapcsolódást nyújthat az embereknek; egyszerű. Igazából nem törekszik az írói eleganciára, ami belőlem nem kevés szimpátiát vált ki az írónő felé. Szórakoztatni szeretne csupán, ami sikerült is neki. ;)
Szintúgy megszokottá vált már Abbitől, hogy minden történetébe csempész egy szerelmi háromszöget, ami itt is megtörtént. Pagan ugyanis beleszeret a szellem/énekes Dankbe, illetve Leif iránt is érez valamit. Persze ezen a ponton néhányan már fogják a fejüket. És igen, egy tipikus "kit válasszak?" szituációba kerülnénk, ha az ügy nem lenne ennél bonyolultabb. Dank minden erejével (eléggé gyenge próbálkozásokkal) próbálja távol tartani magát Pagantől, így a kettejük kapcsolata közel sem nyílt. Ez egy plusz pont az írónő javára, hiszen ennek hatására egy kicsit izgalmasabbá vált a történet. Ami engem illet, semmi problémám nem volt magával a szerelmi szállal. A maga nemében jó volt, és én már úgyis kellően megedződtem, így már nem zavarnak a szerelmi háromszögek. :P
A karakterek azonban nem tetszettek. A Halál nem volt eléggé macsó nekem. Sokkal rámenősebb, csábítóbb, akár rideg is lehetett volna, mert ez így valahogy semmilyen volt. Pagan... hát igen, Pagan. Nem is tudom, hogy hogyan mondjam szépen, de igazából nagyon buta lány. Olyan alapvető dolgokat nem látott át, hogy az már fáj! De, mint tipikus "elveszett, megmentésre szoruló főszereplő" tökéletesen megállta a helyét. Leif szintúgy sötét volt. Nem vette észre azt, hogy a csajának (Pagannek) csorog a nyála a mellette álló pasiért. Ezt csak azért furcsállom, mert mindenki másnak feltűnt, de persze Leifnek nem. - Szóval a karakterek épphogy az elviselhető skála mércéjét ütik...
Érdekes módon ez a könyv úgy volt lebilincselő, izgalmas és érdekes, hogy a szerelmi szálon kívül nem igazán történt semmi sem. Leszámítva a kb. 5-6 szellemes jelenetet. Számomra minden elvárást kielégítettek ezek a jelenetek. Kicsit ijesztőek, sejtelmesek, sötétek voltak, de mindenekelőtt ezek a részek vitték előre a történetet. Nem kifejezett horror jelenetekkel volt dolgunk, úgyhogy a kicsit félősebbeknek, a gyengébb idegzetűeknek is bátran merem ajánlani ezt a könyvet.
Őszintén szólva bármennyire szeretem az írónőt, és magát az alapsztorit, a könyv közel s távol sem volt hibátlan. Ugyan a kötet 264 oldal, mégis éreztem néhány résznél, hogy Abbi egy kicsit megnyújtja. Nem kifejezetten idegesítő, ám észrevehető. Persze vannak még itt bakik... És nem kevés kérdésem is válaszolatlanul marad, bár ez egyenlőre még betudható annak, hogy a könyv függővéggel ért véget.
A kötet vége tette fel számomra az i-re a pontot. Végre kiderültek azok a dolgok, amiket főszereplőnk és Dank sorsát befolyásolják. Egy nehéz döntés után végre úgy éreztem, hogy sínen vagyunk, lezárult a könyv. Ám az utolsó 10 oldal merőben sokkolt. Egyszerre vert le a víz, és dobogott a szívem a gyomromban. És a legvégén ez a csavar!? Mindenképpen sokat lendített az eredeti pontszámon, amit adni akartam.
Értékelésem: Abbinek sikerült újra egy olyan történetet alkotnia, ami megfogott, elvarázsolt, és újabb adagot kérek belőle. A történet közel sem hibátlan, és jó sok kérdést hagy maga után, azonban gyorsan és örömmel olvastam végig. Abbi stílusa még mindig a habkönnyű mércét üti, ami persze nagyban hozzájárul ahhoz, hogy szimpatizáljak a könyveivel. A szellemes részek kellően kidolgozottak, a szerelemi szál sablonos, de a maga nemében jónak mondható. A karakterekkel nem vagyok kibékülve, de nem is igazán fontos ez a számomra... Az alapsztorit imádom, és a befejezés, az a bizonyos csavar biztosítja azt, hogy a következő részt is olvassam.
Ajánlom!
Mint Abbi Glines eddigi általam olvasott könyveiben, úgy ebben a kötetben sem kellett sokat várnunk arra, hogy beinduljanak az események. Egyből egy izgalmas rész keretein belül találhattunk magunkat, mely némileg ugyan sokkolt, de kábultságomból feléledve könnyedén felvettem a történet fonalát.
A kötet legnagyobb része pont olyan leheletkönnyű, szerelmes, nyári délutánra való olvasmány, mint Abbi másik két eddig megjelent sorozata, megfűszerezve fantasyval, titkokkal, egy kevés kis feszültséggel és nem kevés spekulációval. Talán ebben a kötetében imádtam meg csak igazán az írónő stílusát; rövid, tömör, lényegre törő, izgalmas és lebilincselő. A mai tiniknek ír, és ezt abban az írásmódban teszi, mely igazi kikapcsolódást nyújthat az embereknek; egyszerű. Igazából nem törekszik az írói eleganciára, ami belőlem nem kevés szimpátiát vált ki az írónő felé. Szórakoztatni szeretne csupán, ami sikerült is neki. ;)
Szintúgy megszokottá vált már Abbitől, hogy minden történetébe csempész egy szerelmi háromszöget, ami itt is megtörtént. Pagan ugyanis beleszeret a szellem/énekes Dankbe, illetve Leif iránt is érez valamit. Persze ezen a ponton néhányan már fogják a fejüket. És igen, egy tipikus "kit válasszak?" szituációba kerülnénk, ha az ügy nem lenne ennél bonyolultabb. Dank minden erejével (eléggé gyenge próbálkozásokkal) próbálja távol tartani magát Pagantől, így a kettejük kapcsolata közel sem nyílt. Ez egy plusz pont az írónő javára, hiszen ennek hatására egy kicsit izgalmasabbá vált a történet. Ami engem illet, semmi problémám nem volt magával a szerelmi szállal. A maga nemében jó volt, és én már úgyis kellően megedződtem, így már nem zavarnak a szerelmi háromszögek. :P
A karakterek azonban nem tetszettek. A Halál nem volt eléggé macsó nekem. Sokkal rámenősebb, csábítóbb, akár rideg is lehetett volna, mert ez így valahogy semmilyen volt. Pagan... hát igen, Pagan. Nem is tudom, hogy hogyan mondjam szépen, de igazából nagyon buta lány. Olyan alapvető dolgokat nem látott át, hogy az már fáj! De, mint tipikus "elveszett, megmentésre szoruló főszereplő" tökéletesen megállta a helyét. Leif szintúgy sötét volt. Nem vette észre azt, hogy a csajának (Pagannek) csorog a nyála a mellette álló pasiért. Ezt csak azért furcsállom, mert mindenki másnak feltűnt, de persze Leifnek nem. - Szóval a karakterek épphogy az elviselhető skála mércéjét ütik...
Érdekes módon ez a könyv úgy volt lebilincselő, izgalmas és érdekes, hogy a szerelmi szálon kívül nem igazán történt semmi sem. Leszámítva a kb. 5-6 szellemes jelenetet. Számomra minden elvárást kielégítettek ezek a jelenetek. Kicsit ijesztőek, sejtelmesek, sötétek voltak, de mindenekelőtt ezek a részek vitték előre a történetet. Nem kifejezett horror jelenetekkel volt dolgunk, úgyhogy a kicsit félősebbeknek, a gyengébb idegzetűeknek is bátran merem ajánlani ezt a könyvet.
Őszintén szólva bármennyire szeretem az írónőt, és magát az alapsztorit, a könyv közel s távol sem volt hibátlan. Ugyan a kötet 264 oldal, mégis éreztem néhány résznél, hogy Abbi egy kicsit megnyújtja. Nem kifejezetten idegesítő, ám észrevehető. Persze vannak még itt bakik... És nem kevés kérdésem is válaszolatlanul marad, bár ez egyenlőre még betudható annak, hogy a könyv függővéggel ért véget.
Értékelésem: Abbinek sikerült újra egy olyan történetet alkotnia, ami megfogott, elvarázsolt, és újabb adagot kérek belőle. A történet közel sem hibátlan, és jó sok kérdést hagy maga után, azonban gyorsan és örömmel olvastam végig. Abbi stílusa még mindig a habkönnyű mércét üti, ami persze nagyban hozzájárul ahhoz, hogy szimpatizáljak a könyveivel. A szellemes részek kellően kidolgozottak, a szerelemi szál sablonos, de a maga nemében jónak mondható. A karakterekkel nem vagyok kibékülve, de nem is igazán fontos ez a számomra... Az alapsztorit imádom, és a befejezés, az a bizonyos csavar biztosítja azt, hogy a következő részt is olvassam.
Ajánlom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.