2015. január 10., szombat

A. O. Esther - Elveszett lelkek

Kiadó: Decens Magazin Média Kft.

Oldalak száma: 460

Kiadás éve: 2013

Sorozat: Összetört glóriák 1.

Egyéb oldal, ahol többet megtudhattok Eszterről:
http://www.aoesther.com/



Fülszöveg: Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben? Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem - de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát? Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora - szövetségesei sorait erősítve - teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme. Két össze nem illő lélek és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot.

Véleményem: Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy lehetőséget kínált arra, hogy elolvashassam a könyvét. :) Mivel mindig is imádtam az angyalos, lehetetlen szerelemről szóló sztorikat, nem is teketóriáztam sokat, és amint megkaptam a könyvet neki is ugrottam az elolvasásának. És milyen jól tettem!! ;)  Az meg csak bónusz, hogy annyian ajánlották már eddig is A. O. Esther írásait, és végre én is elmondhatom magamról, hogy ~Igen! Én is olvastam! :D"  Na, de milyen is volt igazából a kötet?? Lássuk! 

Sophiel egy angyal, akit a Földre küldtek, de azért hogy köztünk járhasson, le kellett mondani egyes dolgokról. A szárnyáról, hogy emberi testre cserélhesse. Ám újdonsült testét meg is kell védenie, így találkozik a Sötét Angyallal, Elijah-val, aki már az első pillanatban megigézi a lányt. Viszont ők ketten két különböző oldalon állnak. És Sophiel tudja, hogy mi a küldetése. Ki kell szabadítania a társait, és megtalálnia az elveszett lelkeket. Ám a sötét angyaloknak köszönhetően ő is hamar fogságba kerül, függetlenül attól, hogy közel 3 hétig sikerült megbújnia a manók társaságában.
Sophiel és még sok más ellenséget inkább eladnak rabszolgának a sötét angyalok, és Sophielt nem más vette meg, mint Elijah. A lányból tehát kurtizán kell, hogy váljon, ami sok kellemetlenséget hagy még maga után...

Hogy őszinte legyek, nem kis elvárásokkal fogtam neki a kötet elolvasásának, hiszen egy olyan írónőről beszélünk, aki méltán mondhatja magáról, hogy befutott. Emellett pedig rengeteg ismerősöm is ajánlotta már, mondván: "Eszter könyvei fantasztikusak, magával ragadóak. Olvasd el!" Így nagyon reméltem, hogy nem kell majd csalódnom, és Hál' Istennek nem is kellett! 
A kötet nagyon hamar beindult, csak úgy kapkodtam a fejem. Ellenben nem az a szindróma állt elő jelen esetben, hogy azt sem tudtam, hogy miről van szó, sőt pont az ellentéte. Eszter ugyanis már az elején, a gyors kezdés közben is folyamatosan csöpögtette számunkra az információkat.
És már akkor kiderült számomra, hogy az írónő miben is jeleskedik többek között. Ez nem más volt, mint a fantasy elemek használata. Találkozhattunk manókkal, élőhalottakkal, tündérekkel, szirénekkel, angyalokkal (természetesen), sötét angyalokkal, varázserővel és még sok minden mással. Ennek én kifejezetten örültem, hiszen nagyra értékelem a könyvekben a fantáziát, arról nem is beszélve, hogy olyan lények is előkerülnek a kötetben, melyekről semelyik eddigi olvasmányomban nem találkoztam: denevérkutyák, halálszírének. És, vajon mit szeretek jobban a fantasy elemek széleskörű és alapos megválasztásánál? Azt, ha még eredeti is. A. O. Esther könyvére pedig ez jellemző volt! :D
Jellegzetessége volt még a könyvnek, hogy a középkorban játszódott. Bevallom őszintén, hogy még sosem olvastam középkorban játszódó könyvet, de ha ilyenek, akkor gyorsan neki kell látnom az olvasásuknak! Az akkori kornak megfelelően kaphattunk gyönyörű szép ruhákat, szépítkezési szokásokat, hagyományokat, Istenfélő embereket, a boszorkányságra való állandó gyanakvást, lovakat, fegyvereket, kurtizánokat, épületeket. Ezeknek az apróságoknak köszönhetően lett azonban még teljesebb az A. O. Esther által elképzelt világ a számomra.
Emellett a könyv végig nagyon eseménydúsnak, izgalmasnak bizonyult, kisebb megszakításokkal ugyan. Mindig felmerült egy újabb probléma, ami megtörni látszott a kialakult békét. Ez tette élvezetessé az olvasást, illetve az, hogy a könyv csak úgy olvastatta magát. Lekötött, magával rántott Sophiel világa, és a következő pillanatban arra eszméltem fel, hogy eltelt újabb 3 óra, és még olvasnám! :D
Bár ez betudható volt Eszter lehelet könnyű írásmódjának is, amit igazán pezsdítő volt olvasni. Arról már nem is beszélve, hogy milyen fantasztikusan leírta a helyszíneket és jeleneteket. Teljesen beletudtam élni és képzelni magam az adott helyzetekbe. A részletes tájleírásoknak köszönhetően pedig olyan volt, mintha egy filmet néztem volna, annyira jól el lehetett képzelni minden kis momentumot. Ráadásul milyen színes szóválasztékkal! Egyenesen öröm volt a szemnek ezt a szókincset olvasni!! :D
Amit viszont nagyra tudtam még értékelni Eszter könyvében, az az volt, ahogy az érzelmekről tudott írni, és ahogy át tudta adni azt az olvasóknak. Bár nem állítom, hogy az elején nem forgattam a szemem Sophiel és Elijah első látásra szerelem szerű kapcsolatán, de ahogy egyre jobban haladtam a könyvben, úgy egyre jobban kiforrott a könyv ezen szakasza is. Sikerült elhitetni velem, hogy a két főszereplő tényleg szerelmes egymásba, sőt a végén már az én szívem is hevesen dobogott, mikor a közös jeleneteikről olvastam. :D És, hogy őszinte legyek alig várom, hogy a következő részben még jobban belemerülhessek, még többet megtudhassak erről a románcról. Ám nem csak ilyen érzéseket közvetített számunkra a könyv. A szomorúság, együttérzés, boldogság és megkönnyebbülés is szintén rajta volt a palettán. :)
És a legfontosabb: Elgondolkodtató volt! Ugyanis ez a könyv valójában sokkal többről szól, mint egy romantikus-fantasy. Eszter felvetette a könyvben azt a kérdést, hogy vajon az emberek nem túl romlottak-e? Vajon megéri fáradozni értük? Vajon nem mind gonosz, akiknek a Pokolban a helye? Személy szerint szeretem a könyvekben a kicsit filozofikusabb kérdéseket, amiken akár 2-3 hét múlva is rágódhattok. Sophiel azt vallotta, hogy Isten minket a képére formált, és ha akarjuk, megjavulhattunk, meggyónhatjuk tetteink, és nem vagyunk mind bűnös lélek. Míg a sötét angyalok, köztük Elijah is pont az ellentétét gondolta. És lényegében ez is ugrasztotta az angyalokat egymás ellen. Ám Eszter nagyon hamar megmutatta, hogy a jó és a rossz közötti határvonal nem is olyan éles. Mi a rossz? Mi a jó? Nem sok közötte a különbség, és erre Sophiel-nek nagyon gyorsan rá kellett jönnie.
Koponyák völgye
Koponyák Völgye
A kötet vége az egyetlen olyan dolog, amivel nagyon nem tudok megbékülni. Hiszen egy nagyon fantáziadús, a könyv úgymond fénypontja volt az utolsó 40 oldal. Rengeteg különös, meghökkentő dologgal fűszerezve. Aztán kaptunk egy nagy adag érzelmet (én bekönnyeztem rajta) utána pedig... vége. VÉGE!!!!!!!!! Nem akartam elhinni, hogy mondat közepén ér véget a könyv! Keresgéltem még egy fejezetet, hátha... de nem volt szerencsém. Arról nem is beszélve, hogy ott virított azalatt a bizonyos utolsó mondat alatt a: VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK  felirat, amitől nem kicsit kámpicsorodtam el. :( FÜGGŐVÉG!!!!  Nagyon várom, hogy a következő rész végre a kezemben legyen és megtudhassam, hogy vajon mi történt ezek után!?

Mindig ejtek egy-két keresetlen szót a szereplőkről, ahol nagy általánosságban azt részletezem, hogy mennyire nem bírtam a női főszereplőt, hogy mennyire lényegtelen, semmitmondó mellékszereplőink voltak, illetve hogy a hősszerelmes volt az egyetlen, akit úgymond "el tudtam viselni".
Nem kell aggódni, ugyanis nagy meglepetésemre az Elveszett lelkekben nem volt ilyen problémám. Sophiel egy összeszedett angyal volt. Aki most barátkozott az érzésekkel. Nem tudott mindent az emberekkel kapcsolatban, vagy az érzésekkel kapcsolatban, így semmit sem vett természetesnek. Volt, amikor kiborult, de ha erősnek kellett lennie, nem félt kardot ragadni és segítséget kérni.
A hősszerelmessel, azaz Elijah-val sem volt semmi problémám. Kellően zárkózott volt, jól állt neki az aggódás, a szerelem és a vágyakozás is. 
Sahranfer~Mágus
Ami viszont az egyik legnagyobb meglepetést okozta számomra, hogy a mellékszereplőknek nemcsak, hogy értelmük volt, de még kerekebbé tették a történetet. Mindig megtudhattuk, hogy mi a hátterük, aminek persze valamilyen szinten lett szerepe a történet alakulásához. A mellékszereplők közül leginkább a kis Joshua-t kedveltem meg. És, ha jól sejtem még lesz szerepe az elkövetkezendő részekben is! ;)

Értékelésem: Tehát ez egy olyan könyv volt, amit szívesen olvastam, és biztos, hogy el fogok olvasni még párszor. Nem volt tökéletes, de kétségkívül izgalmas, eseménydús, remekel a fantáziában és mégis könnyed. A szereplők szimpatikusak. Tetszett a középkori vonatkoztatás, a hagyományok, ruhák és minden egyéb más is. A tájleírások frenetikusak, részletesek. Komoly kérdéseket boncolgatott a könyv, melyen sokat lehet filozofálni.  Nagyon jól bemutatja a jó és a rossz közötti vékony határvonalat, az emberi természetet, érzéseket. A románc az elején ugyan plátói, de ahogy egyre jobban belemerül az ember az olvasásba, úgy válik számára hihetővé. Eszter remekül tudta átadni az olvasók számára az érzéseket is, mely még teljesebbé tették az olvasás örömét.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a fantasyiket vagy a romantikus történeteket! :)






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~