Jennifer L. Armentrout - Ónix

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 470

Eredeti cím: Onix

Kiadás éve: 2013

Sorozat: Luxen 2.

Fülszöveg: Daemon Blackhez hozzáláncolva lenni szívás. Daemon eltökélte, hogy földönkívüli vonzerejével bebizonyítja, amit irántam érez, az több, mint bizarr kapcsolatunk puszta terméke. Így hát megesküdtem, hogy lemondok róla, bár mostanában jobban nyomul, mint valaha. De nagyobb problémáink is vannak. Felbukkant valami, ami még az Arumnál is rosszabb.

Véleményem: A Luxen sorozat első része (az Obszidián ) után nem volt kétséges számomra, hogy a következő részt is el fogom olvasni. Az első részt úgy, ahogy volt imádtam, és ez nem volt másképp ennél a kötetnél sem.

A Védelmi Osztály kiszállt. Ha rájönnek arra, mire képes Daemon. És arra, hogy össze vagyunk láncolva, akkor nekem végem. És neki is. Ezen kívül itt van ez az új fiú az iskolában, akinek szintén megvan a maga titka. Tudja, mi történt velem, és tud segíteni, de nekem ezért hazudnom kell Daemonnek és távol kell tartanom magamat tőle. Mintha ez lehetséges volna. Minden józan észérv ellenére kezdek belezúgni Daemonbe. Meredeken. 

De aztán minden megváltozik.

Megláttam valakit, akinek nem lenne szabad életben lennie. És ezt el kell mondanom Daemonnek, annak ellenére, hogy tudom, addig nem fogja abbahagyni a kutatást, amíg el nem jut az igazsághoz. Mi történt a bátyjával? Ki árulta el? És mit akar tőlük a VO? És mit akar tőlem? 

Senki sem az, akinek látszik. És nem mindenki fogja túlélni a hazugságokat.

A nagy csata után, amit főszereplőink sikeresen (épphogy) túléltek, minden megváltozik Daemon és Katy között, de ami a legfontosabb, hogy maga Katy is. Olyan dolgokra lesz képes a puszta akaratával, amire egy átlagos ember soha. A lány tárgyakat mozgat el, ablakokat tőr ki és néha még fénylik is. Ezek a jelenségek mind annak tudhatóak be, hogy Daemon meggyógyította Katyt, így a lány megörökölte néhány képességét. És ha ez mind nem lenne elég, még egy bizarr kapcsolat, kötés is kialakul kettejük között, aminek segítségével egyből megérzik, ha a másikuk a közelben van, és talán képes olyan érzéseket kiváltani kettejükből, ami nem is biztos, hogy létezik. Vagy mégsem?

A zűrzavar közepette megismerhetünk egy új szereplőt, akinek nagyon nagy szerepe lesz a későbbiekben. Blaket. Egy szörfös fiú, kellemetlen háttérrel. Már ez első pillanatól, hogy megjelent, próbálja felszedni Katyt, aki csak azért is, hogy idegesítse Daemont, randizni kezd vele. Józan paraszti ésszel, az új srác, aki egyből a főszereplőnkre nyomul, hát ... nyilván nem lehet egy teljesen átlagos srác, aki csak az igazit keresi. És mint kiderült nem is az. Blake pontosan olyan, mint Katy a a csata óta. Egy mutáns, egy hibrid, akire vadásznak, és nem csak az Arumok, hanem még az emberek is. És most már Katy is célponttá vált, hiszen mostantól fogva ő sem egy átlagos lány, aki egy kevéssel több titkot őriz, mint egy normális ember. Mostantól kezdve ő is egy hibrid, akinek segítségre van szüksége ahhoz, hogy megtanulja használni újonnan szerzett képességeit, amit Daemon sajnálatára csak Blake tud megtanítani neki.

Eközben Daemon 360 fokos fordulatot tett, és hát ... megváltozott na! Minden erejével azon van, hogy meghódítsa Katyt, ami már csak azért sem könnyű feladat, mert a lány bebeszéli magának, hogy ez az egész vonzódásdi csak és kizárólag a kötésnek köszönhetik, hogy Daemon csak a csata után kezdett el érdeklődni iránta. Kérlek, Katy!!! Te is tudod, hogy ez nem így van. És Daemon is tudja, mégis patt helyzet alakul ki, amit a fiú ajándékokkal próbál orvosolni.

Most, hogy már elolvastam ezt a részét is a sorozatnak, meg kell jegyeznem, hogy nagyon eltért az első résztől, ami nem feltétlenül volt rossz. Bár a viccesebb részek, és az a rengeteg poén, amik az előző kötetben sok helyen előfordultak most csak elenyésző mennyiségben voltak jelen, imádtam

A könyv nagyobb részét töltötték ki a féltékenykedési jelentek, amik nem voltak utolsók a sorban, ha engem kérdeztek.

Ettől függetlenül a kiképzéses jelenetek váltak talán a kedvencemmé, ha választanom kellene. Ugyanis jól meg volt írva. Tetszett az, hogy Jennifer belevitt néhány életveszélyesebb elemet. pl egy élezett kést, ami egyik pillanatól a másikig Katy fejéig repült. Én végig izgultam, hogy nehogy valami rosszul süljön el, ég úgy kelljen összevakarnia Daemonnak Katyt a parkettáról.

És persze itt volt még Blake, akiben az első pillanatól kezdve egy fikarcnyit sem bíztam. És egyszerűen nem értettem, hogy Katy miért is? Talán kényszer hatása miatt. És volna egy dolog, amit még most sem sikerült felfognom, így a könyv végére sem.

A késdobálós, meg egyéb akciók után már Katy is kétkedve, bizalmatlanul állt Blakehez, de egyébként ez a bizalmatlanság oly változó volt, hogy el nem tudom mondani. Furcsálltam tehát, hogy Katnek csak a könyv bő vége fele jutott eszébe, hogy utána néz Blakeknek az interneten. Nem tudom, szerintem ez kicsit előbb is eszébe juthatott volna, de legalább akkor, amikor megkapta a hőn áhított laptopot, vagy amikor kiderült, hogy Blake nem is igazán ember.

Magáról a szereplőkről nem tudok semmi újat mondani, bár az tény, hogy Katy rengeteget komolyodott az előző kötethez képest. Határozott volt továbbra is, de már tudta, hogy mit kell tennie, és azt is, hogy bármire képes lenne csakis azért, hogy megmentse, biztonságban tartsa mind Daemont, mind az összes Luxent. Pozitívum volt számomra, hogy már nem volt olyan nagy hatással rá Daemon jelenléte. Míg az Obszidiánban elgyengült Kat lába, ahhoz képest itt már szilárdabb talajon állt, és képes volt nemet mondani, pedig néha csábították a dolgok, amiket művelhetett volna.

És ittvan Daemon, aki mint már említettem teljesen megváltozott. Kedves lett, előzékeny, gondoskodó, nagylelkű, óvó, aggodalmaskodó és egy picit paranoiás. De aki ilyen életet él, mint ő, az nyugodtan lehet egy hajszálnyit paranoid.

Negatívumként csak azt tudnám megemlíteni, hogy túl kevés jelenetben olvashattam Deeről. Mivel, hogy kedvelem Deet, hiszen továbbra is nagyon jópofa, ezért ezt sajnáltam. De, hogy őszinte legyek nem nagyon illet bele ebbe az egész katyvaszba, úgyhogy jobb is, hogy ki lett hagyva.

És itt van Blake is. Ne bírtam, feszélyezett, amikor Katy közelében volt. Bár rengeteg információt tőle kaphattunk meg, és a kiképzést is, a maga fura módszereivel ő tartotta, nem sikerült megkedvelnem.

És magáról a szerelmi szálról... Igazából még mindig úgy gondolom, hogy ez a könyv javarészt ezt szentesíti előnyben. (Ami nekem egyáltalán nem probléma. :)) És Blakenek és Ashnek köszönhetően rengeteg féltékenykedés volt a kötetben, amit imádtam.

De mindezek közül a kedvencem a fogadás volt. :)

" Visszatérve a fogadásra : újévre beismered. hogy örülten, mélységesen, visszafordíthatatlanul és ellenállhatatlanul szerelmes vagy belém. "

És naná, hogy Katy belemegy a fogadásba, az már más kérdés, hogy el is veszíti - e?

Igazából imádom, ahogy Jennifer megírja a kettejük közti románcot. Ahogy az érzésekről, a zavarodottságról, és arról ír, hogy az ember nem akarja elhinni a dolgokat (mint Katy) mert sejti, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Míg Daemon próbál visszakozni az érzéseivel, de feladja, mert tudja, hogy szüksége van Katy közelségére.

De a kötetben volt egy másik románc is, amiről igazából nem tudhatunk meg sokat, az leszámítva, hogy eléggé elmélyültek már ott az érzelmek. Ez pedig nem más, mint a Dee - Adam szál.

Ami a fantasy részeket illeti, jelentősen több volt benne, és nagyobb is lett a szerepe. Kiderült mindenféle turpisság az Arumokkal kapcsolatban.

Ezenfelül megtudtuk, hogy létezik a Luxénokon és az Arumokon kívül egy másik, egy harmadik faj is, ami jelentősebb érdeklődést keltett fel az emberek között, a hibridek, akik erősebbek, mint a Luxénok.

Kedvenc szereplő: Daemon <3 ; Katy

Kedvenc jelenet: mindegyik, amiben Daemon szerepelt <3

Legrosszabb jelenet: mindegyik, amiben Blake szerepelt ( nem tudom, miért nem bírtam a srácot?)

Értékelésem: Szóval úgy összességében imádtam ezt a részt is, bár az első kötet még mindig jobban tetszett. A fantasy jobban sikerült, ellenben a viccek részek elmaradtak. Nem mondom, hogy teljesen eltűntél, mert azért így is volt, amikor hangosan nevettem, de kevesebb volt benne. A szereplőket eddig is szerettem, de mindenképpen pozitívan szuperált az, hogy minimálisan is, de megváltoztak. Mindenkinek ajánlom!!!!!!!!!!!!!!!!