Erin Watt - Igazán szerelem

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ

Oldalak száma: 444 

Eredeti cím: When It's Real

Kiadás éve: 2019

Sorozat: önálló regény

Fülszöveg: Rendes körülmények között ez a fiú és ez a lány még csak össze sem futna. A srác neve Oakley Ford. A tinik bálványa, menő popsztár, híres filmsztárok csemetéje, akiért lányok milliói bolondulnak… és megrögzött rosszfiú. Az ember azt gondolná, hogy az élete kész diadalmenet, de a magánélete széthullóban, a dalszerzésben elhagyja az ihlet, a bulvársajtó a botrányaitól hangos. Oakley menedzsmentje úgy dönt, hogy közbelépnek. Az eredmény: teljes imázsváltás, és egy állandó barátnő, akit azért szerződtetnek, hogy megmutassák a rajongóknak, vége a balhés időszaknak. A lány neve Vaughn Bennett. Tizenhét éves, csupaszív, gondoskodó testvér, részmunkaidőben pincérnőként dolgozik. Maga a megtestesült hétköznapiság. Normál körülmények között soha nem vállalná el a feladatot, de a családja megélhetési gondokkal küzd, így nem sok választása marad. A pénzért cserébe, amit öccsei tanulmányaira fordíthat, Vaughn elviseli a fura hollywoodi partikat és a gondosan kitalált Twitter-üzeneteket. Az orruknál fogva vezeti a lesifotósokat és a rajongókat. Néha talán már önmagát is.

Véleményem: Volt már szerencsém olvasni Erin Watt-tól és mondhatom igen vegyes érzelmeket hagyott bennem az írónő. Alapvetően a Royal család első részében megvett kilóra, ám ahogy olvastam tovább a sorozatát, egyre inkább elbizonytalanodtam. Ugyanis, ami az első részben megfogott, az a következő részekben pont az ellenkezőjévé változott át. Így mondhatni elbizonytalanodtam és nem is olvastam tovább azt a sorozatát. Így kíváncsian várom, hogy ebben a kötetben mit is kapunk Erintől. Lássuk!

Az alapszituációról annyit, hogy van egy nagyon híres rocksztárunk Oakley, aki évek óta nem adott ki új lemezt. Mondhatni művészi válságba került, s úgy érzi, hogy ezen a válságán csak akkor tudni túllépni, ha egy nagyon híres producerrel dolgozna együtt. Ám ez a producer hallani sem nagyon akar a fiúval való közös munkáról, ugyanis Oakley-nak rengeteg botránya volt az években, komolytalannak, éretlennek hiszi őt. Oakley menedzsere azzal az ötlettel áll elő, hogy meg kellene változtatni Oakley imidzsét, méghozzá úgy, hogy állandó barátnője lesz. Itt jön a képbe a mi kis főszereplőnk, Vaughn, akinek a későbbiekben el kell játszania az álbarátnő szerepét, amit persze, mert rá vannak szorulva anyagilag, meg is tesz.

Őszintén szólva nagyon tetszett az alapelgondolás. Olvastam már ehhez hasonló történetet (Rocksztárt kaptam karácsonyra, illetve a Stage Dive sorozat kötetei), amik nekem nagyon tetszettek, nem egy kedvencemmé is vált közülük. Rengeteg lehetőség, vicces helyzet és romantikus, féltékenykedős részt ki lehet hozni egy ehhez hasonló történetből. Sajnos Erinnek nem igazán sikerült ez.

Előszőr is a szereplőkről annyit, hogy bár Vaughn viszonylag szimpatikus volt nekem, mégis úgy éreztem, hogy nem fejtették ki eléggé sem őt, sem Oakleyt. Mindketten ellébecoltak a könyvben. Kettejük jelenetei sokszor nem is igazán viccesek, hanem erőltetettnek hatottak. (Jó, azért volt egy-két jó poén, de összességében, elég kevés.)

A romantikus jeleneteket illetően ért a legnagyobb csalódás. Egyrészt nem igazán éreztem az átmenetet, a folyamatot, melyben szereplőink elkezdtek egymás iránt valami komolyabbat érezni. Sarkalatos, amit most mondok, de az egyik jelenetben még egymást szidták, a következőben pedig a forró szerelem tüze égett… Persze nincs evvel probléma, de sokkal jobban szeretem azokat a történeteket, ahol igyekszenek átadni azokat az érzéseket, amiket a szereplők megélhetnek. Itt meg csak csapongtunk egyik érzésről a másikra. Külön meglepett az, hogy bár a könyv rubin pöttyösként jelent meg, nem kaptunk semmi erotikus jelenetet, csak tudhattuk, hogy megtörtént, így ezt a történetet akár fiatalabbak is nyugodt lélekkel olvashatják.

A rocksztár életbe azonban sikerült egy nyúlfarknyi bepillantást kapnunk, mely jelenetek kétségkívül a kedvenceimmé váltak a könyvben. A klubok, a pialás, az önfeledt bulizás, és mellette a zeneszerzés, illetve a művészi tehetség válsága, annak feldolgozása és kezelése nagyban hozzájárult a könyv élvezhetőségéhez és hihetőségéhez. Külön tetszett, hogy Oakley mennyire szeretett úgy zenélni, hogy nem várják el tőle. 

Persze még mielőtt a végéhez értünk volna, kaptunk egy elmaradhatatlan feszültséghelyzetet. Meglepő és ötletes volt a kialakult szituáció, de tetszett az, ahogy a szereplőink kezelték. És persze minden jó, ha a vége jó!

Értékelésem: Összességében nem volt rossz könyv, de jó se. Nem volt benne semmi különleges. Viszonylag kidolgozatlan karakterek, gyenge, inkább erőltetett poénok. A romantikus jelenetek sem hozták le a csillagot az égről. Sok lehetőség volt ebben a történetben, de nem nagyon sikerült kihozni belőle a maximumot. Egyszeri olvasásra alkalmas!