Andrea Cremer - A döntés

Kiadó: EGMONT-HUNGARY KFT.

Oldalak száma: 424

Eredeti cím: Bloodrose

Kiadás éve: 2012

Sorozat: Nightshade 3.

Fülszöveg: Megválaszthatjuk-e a sorunkat? Calla mindig is szerette a harcot, de a végső küzdelemben nem csak a csatatéren kell helytállnia. Úgy dönt, hogy megmenti Rent, ám emiatt Shay féltékeny lesz. Callának gondoskodnia kell az öccséről, Anselről is, akit árulónak bélyegeznek. Bizonyítania kell, hogy méltó az alfa névre, és számtalan veszéllyel szembenéznie, hogy falkájával és a keresőkkel egyszer s mindenkorra megszabadítsák a világot a vigyázók mágiájától. Végül azt is el kell döntenie, mihez kezdjenek a háború után - feltéve, hogy túlélik. A New York Times bestsellerlistás szerzője, Andrea Cremer regénye, a Nightshade-trilógia utolsó kötete az elsőtől az utolsó oldalig lebilincseli az olvasót, méltó befejezése a nagyszerű sorozatnak.

Véleményem: Hát elérkezett ez a pillanat is, amikor is véget ér egy újabb sorozat is. Szomorú pillanat ez, de valahol mégis örömteli, mert megtudom egy szeretett történet végére fény derül.

Még az előző részben kiderültek a kis turpiságok. Monroe halálával, Ren valódi múltja sem rejtett számunkra.

Calla és Adne elhatározták, hogy visszahozzák a keresőkhöz, a falkához Rent. Ahhoz, hogy megtudják győzni a fiút, hogy a falkája mellett a helye, Calla kénytelen tenni neki a szépet. De ez a tett mindenkit összezavar, főleg Callát. Shay féltékeny is, és megkezdődik a harc a két alfa között, Calláért.

De itt a háború, így tehát Calla még nem választhat, hiszen akkor az egyik fiú ott hagyná őket, márpedig a győzelemhez mindkét fiúra szükségük van a keresőknek és a falkának is. Szóval hivatalosan csak egy alfa uralkodik a falkán, aki nem mást, mint Calla.

Ahhoz, hogy a Sarj, azaz Shay képes legyen legyőzni az árnyakat, a vigyázókat és egyetlen élő „nem igazán” rokonát, a Vészhozót, össze kell gyűjteni minden darabkáját a kardnak, amivel meg tudja ölni a lidérceket és a succubusokat, és magát a Vészhozót is.

Így, hogy már megszerezték a kard négy része közül az egyiket, a Haldist, már csak hármat kell megtalálniuk, aminek megszerzésében számíthatnak a keresők segítségére.

Húúúú, most így, hogy már kiolvastam csak egy három szó jut eszembe: EZ- MOST- KOMOLY? – mert ha igen, akkor szeretném megfojtani az írónőt!!!!

Nem mondom, ez a rész is izgalmasra, eseménydúsra sikeredett, tele csalódással, szeretettel, szerelemmel, barátsággal, szomorúsággal és mindennel, amit el tudtok képzelni. Bár számomra egy kisit lassan indult be, de ettől a ténytől még el tudnék tekinteni. Na, de attól, hogy valaki, pontosabban Andrea így fejezzen be egy könyvet?!! Hát, ezt még meg kell emésztenem. Ugyanis úgy hiszem, hogy mindenki, aki olvass az azért is teszi, hogy a végén a Happy Endnek köszönhetően arcra fagyott mosollyal tegye le a könyvet. Szóval, végül is elvárjuk azt, (én legalábbis elvárom) hogy a kötet végén a teljes sztorit ismerjem, és az boldogsággal töltsön el, és a kedvenc szereplőim, pl. NE haljanak meg! – Azt hiszem teljesen nyugodt szívvel mondhatom azt, hogy Andreától nem azt a várt befejezést kaptam, amit elvártam volna.

A fantasy részekkel továbbra sem volt semmiféle probléma. Az írónő ezeknél a részeknél továbbra is hozta a formáját. Ami engem illet, nekem ezek a részek tetszettek a legjobban, amikor valami misztikus lénnyel való találkozás feldobta az egész könyv (sajnos azt kell, hogy mondjam) unalmas csöndjét.

És itt van bónuszként a szerelmi szál is, ami a sorozat első kötete óta bökte a csőröm. De, ha már ennyit kellett tűrnöm erről a részről az infókat, akkor már elvártam volna, hogy ez is rendesen le legyen zárva, ne csak így, ahogy sikerült. Szükséges lett volna számomra, hogy megtudjam, hogy az egyébként határozott, de szerelmi téren teljesen elveszett Calla, végre döntést hozzon, és aszerint éljen hátralévő életében.

Ehelyett teljesen úgy éreztem, hogy ugyan megmondta, hogy melyikkel akar lenni, mégis… mintha abban sem lett volna biztos, hogy így akar dönteni. Mert amint elhatározásra jutott, találkozott a másik fiúval, ami újfent elbizonytalanította. Szóval, a franc tudja, hogy mit akar. És az, hogy (SPOILER: kinyírta az egyiket) , mintha így akarná a lányt a helyes irányba terelni, hát ettől szó szerint kikészültem.

Kedvenc szereplő: még mindig, és örökre Ren ♥♥♥

Kedvenc jelenet: Renes jelenetek

Legrosszabb jelenet: a vérszívók a barlangban, ami szerintem nem volt túl eredeti.

Értékelésem: Szóval úgy összességében nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a sorozatot, de az biztos, hogy nem vált a kedvenc könyvemmé egyik rész sem. A fantasy részek mind el voltak találva, szó szerint öröm volt azokat olvasni. Ellenben a szerelmi részektől épp, hogy nem téptem ki a hajamat. Végül is a vér farkasos részeket mondanám a kedvenc jeleneteimnek. Illetve azokat, amikben Ren szerepelt, mert hát érte érdemes volt olvasni. <3