Moira Young - Vérvörös út

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 422

Eredeti cím: Blood Red Road

Kiadás éve: 2014

Sorozat: Blood red road 1.

Fülszöveg: Hogy megmeneküljön, küzdenie kell.

Hogy túléljen, vezetővé kell válnia.

Saba világa darabokra hullik, amikor az ikertestvérét, Lugh-t fogságba ejti négy kabátos lovas. Saba eldönti, hogy megmenti, ezért nekivág a Pusztítók által hátrahagyott, törvényen kívüli, sivár tájnak. Ez egy brutális világ, ahol Saba meglepő dolgokat fedez fel magáról. Kemény harcos, ravasz ellenfél és mindenek fölött, legyőzhetetlen túlélő. Egy Jack nevű fenegyerekkel és egy Szabad Sólymok nevű lázadó lánycsapattal Saba útnak indul, hogy megmentse a testvérét – és talán az egész világot.

A Vérvörös út hihetetlen tempót diktál, könyörtelen akciókat és egy káprázatos szerelmi történetet izgulhat végig az olvasó.

Véleményem: Ez volt az év eddigi legnagyobb meglepetése. Nem különösebben vártam, és nem is igazán számítottam, valami kolosszális könyvre, pedig kellett volna, mert a Vérvörös út egy nagyon jó könyv volt, amit mindenkinek ajánlok.

Szóval, maga a történet .... Saba és családja világéletében Silverlakeben élt, de gy ideje már nehéz a sorsuk. Anya nélkül, a lány mindig csak az ikertestvérére számíthatott, Lughra, és teherként, még a húga is ott volt, Emmi a számukra. A család életet viszont akkor változik meg teljesem, amikor négy fegyveres Tonton előállít a semmiből, és magukkal viszik Lught, és a gyermekek apjával is végez. Saba tehát egyedül marad a sok felelősséggel, avval hogy megvédje a húgát, és avval hogy megtalálja és kiszabadítsa szeretett testvérét Lught, akit minden bizonnyal a Király raboltatott el.

Útja során találkozik rengeteg emberrel, főleg rosszakkal. És kénytelen többször is az életét kockáztatni.

Ez a könyv volt számomra az év legnagyobb meglepetése, mert egyszerűen imádtam. Moira Young borzasztóan izgalmasra írta meg, olyannyira, hogy a könyv letehetetlenné vált számomra. Volt benne minden, amit csak kívánhat az ember. Néhol szörnyek, máshol gonosz, alattomos emberekkel kellett szembeszállnia a főhősünknek, Sabának és Neronak, a hűséges varjújának. És persze Emminek, aki sohasem volt képes azt tenni, amit mondanak neki, ennek köszönhető rengeteg nem várt helyzet kialakulása is.

A történet jól átgondolt, kivitelezett, sok fantasy elemmel a háttérben. Kétségkívül a fantasy elemek, a szörnyek nagyban feldobták az alapsztorit. Mégis inkább egy western könyvnek éreztem az egészet, evvel a vadnyugatos beütéssel, meg mindennel.

Egyetlen problémám a könyvvel, hogy a múltról nem igazán tudtunk meg semmit sem, azt leszámítva, hogy valami nagy háború dúlt, még évekkel, akár évtizedekkel ezelőtt, valamint azt, hogy a régieket Pusztítóknak hívták, és minden olyan tárgyat, ami régről maradt fenn, drága pénzért árultak. Nem sok, ugye?

Ettől függetlenül, úgy gondolom, hogy ez a történelmi szál a következő kötetetekben érvényesülni fog. (Remélem.)

A szereplők maguk is jól kidolgozottak, szerethetőek vagy utálhatókra sikerültek, függően attól, hogy milyen érzést szeretett volna kiváltani Moira Young.

Saba kétséget leszámítva egy igazi harcos volt, aki nem ijedt meg holmi harctól, amit Lugh kiszabadítása érdekében kellett sokszor megtennie. Mindig felállt, gondolkodott és harcolt tovább. Égett benne a tűz, ami minden egyes alkalommal arra biztatta, hogy felálljon és küzdjön az életéért. Ennek a kis lángocskáknak köszönhetőek, a legjobb részek a könyvben, vagy legalább is az én kedvenceim. ( A ketrecharcos momentumok. )

" De akkor felizzik bennem a tűz. Próbálom elnyomni, szabadulni tőle, de lángra lobban. Átveszi az írányítást. A belső tűz nem ismeri Maevet. Nem tudja, hogy van egy terve. Nem bízik benne. Mivel a tűz ne ismer terveket, embereket vagy bizalmat. Csak egy dolgit ismer. A túlélést. "

Saba végig kemény volt, aki hitte, hogy mindenre képes egyedül, és senkit nem akar szövetségesnek, mert akkor hátráltatnák őt, hiszen egy lovas jobban halad, nem? - Szerettem Sabát, szerintem lenyűgöző volt, hogy minden helyzetben képes volt megállni a lábán, de őszintén szólva, amikor próbálta lerázni azokat az embereket, akik segíteni szerettek volna neki, hát ... az rendkívül zavaróvá vált egy idő után.

De, mint minden ember, Saba is képes volt megváltozni, és ahogy telt az idő, a lány jelleme is teljesen átformálódott, előnyére. Megtanult bízni másokban, hinni, reménykedni, szeretni és küzdeni azért, amit vagy akit szeret.

A könyv egyik nagyon fontos része még a romantika, ami bár nincsen túlzásba víve, mégis ott lebeg az ember feje fölött, és néha, nyugisabb helyeken Moira előhuzakodott a témával.

Még a ketrecharcos fejezetekben megismerhettünk egy igazán fontos szereplőt, Jacket, aki már az első pillanatban vonzalmat váltott ki Sabából. (Természetesen a lány ezt a könyv durván 3/4 - ig tagadta.)

Mégis érezte, szó szerint érezte, hogy Jack az az ember, akire vágyik, hiszen minden alkalommal, amikor a fiú közelében volt a szívköve felforrósodott, jelezvén, hogy a fiú fontos lesz Saba számára.

Bár a lány minden adandó alkalommal megpróbálta eltaszítani magától a fiút, Jack kitartóan próbálkozott tovább, és szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy fáradozásainak meg lesz a gyümölcse, bár tényleg a könyv legvégén.

" - Nem vagyok erőszakos!

- Ó, dehogyisnem. De ezt szeretem egy nőben.

Nevetek.

- Bolond vagy!

- Normális voltam, amíg nem találkoztam veled. - mondja. "

" - Hallottál már valaha a hármas szabályról? - kiálltja Jack, miközben futunk.

- Nem!

- Ha háromszor megmented valaki életét, akkor az élet a tiéd lesz. Ma megmentetted az életemet. Ez egynek számít. Mentsd meg még kétszer, és teljesen a tiéd leszek. 

Kedvenc szereplő: Jack, Saba, Ash, Epona, Ike

Kedvenc jelenet: ketrecharc, utazás, Jackes jelenetek

Legrosszabb jelenet: a végén, amikor Saba elindult egy bizonyos személyt levadászni :(

Értékelésem: Szóval ajnározhatom akármeddig is ezt a könyvet, a lényeg az, hogy miden részlet megfogott és magával ragadt. Egyszerűen tökéletes volt. A romantikus jelenetek nem voltak túlzásba víve. de azért kaptuk rendesen az ívet onnan is. A fantasy jelenetek óriásiak voltak, és végre valami új szörnnyel álltak elő, nem vérfarkas, meg ilyenekkel, hanem egy mutáns féreggel, akinek karmai, agyarai, mindene van. Végre valami új!!

Egyszóval : lenyűgöző. Ez a könyv felkerült a kedvencek listámra. Mindenkinek ajánlom!!!