Andrew Clements - Ami láthatatlan

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 268 

Eredeti cím: Things not seen 

Kiadás éve: 2008 

Sorozat: KIRÁLY KÖNYVEK

Fülszöveg: Bobby Philips már korábban is érezte néha úgy, hogy láthatatlan. Például ha rámosolygott egy roppant népszerű szép lányra, és az valósággal keresztülnézett rajta. De mi történik, amikor ez a tökéletesen normális középiskolás fiú egy reggel a fürdőszobában kilép a zuhany alól, és nem látja magát? És ez nem a képzelete játéka, ő pedig nem afféle tébolyult tudós, aki a világ leigázására készül. Bobby nem akart láthatatlanná válni, az egész csupán megesett vele. Az a legrosszabb az egészben, hogy erről senkivel sem beszélhet anyán és apán kívül. Esete rögtön minden lap címoldalára kerülne. Időre van szükség, hogy valami kiutat találjanak. Mert addig Bobby számára nincs iskola, se barátok, sem megszokott élete, addig ő nem létezik, eltűnt személynek számít. És akkor találkozik Bobby egy szép nap a könyvtárban Aliciával. A lány vak, és a fiú nem tehet mást: szóba áll vele, aztán bizalmába, és végül a szívébe fogadja. És mi is bízni kezdünk benne, hogy Alicia fogja visszavezetni barátját az életbe. Andrew Clements, több díjnyertes ifjúsági regény szerzője lebilincselő történetet írt a fiútól, aki láthatatlanná válik, és ettől megtanul látni - látni olyasmit is, amire fel se figyelt odáig.

Véleményem: Ezt a könyvet csak azoknak ajánlom, akik egy kicsit el szeretnének lazulni, a sok olyan könyv után, ami megülte a gyomrukat. Korrekt, összetett könyv volt, igazából nulla bakival. Nem éreztem, sem mesekönyvnek, sem pedig YA - nak. A Fantasy elem is csak éppen hogy megvillant, de ettől még tetszett.

Szóval, magáról a történetről. Bobby egy teljese átlagos srác volt világ életében. Bár... inkább a láthatatlan fajtából. Na igen, nem a menők közé tartozott. De arra sohasem számított, hogy egyszer, amikor felkel az ágyából, tényleg láthatatlanná válik. Őszintén, ki számít ilyesmire?

Mint egy átlag tini, akivel ilyen történik, ő is beszámolt a szüleinek átlátszóságáról, amit ugyan nem egy könnyen, de végül elhittek neki. Hiszen nem meggyőző, hogy hallod a hangját, látod mozogni a dolgokat, de magát a gyerekedet nem látod?

Na szóval, Bobby apja, aki fizikus egyből összehord mindenféle összevisszaságot a jelenség megmagyarázása érdekében, míg anyja kétségbeesetten keresi szemével és kezével gyereke, immáron láthatatlan testét.

Hogy bonyolítsuk a dolgokat a szülők, még autóbalesetet is szenvednek, szóval Bobbynak egyedül, magányosan kell tengetnie a napokat, mígnem megunja a várakozást, és valami olyasmit csinál, mint az előtt. Elmegy egy könyvtárba. Meztelenül! Hiszen csak nem járkálhat ruhában, ha az arca nem látszik, meg a teste .... Szóval kénytelen mindenhova meztelenül mennie, és úgy lézengenie, mint egy kísértet.

A könyvtárban találkozik elősző Aliciával, egy vak lánnyal, aki nyilván nem látja, Bobby láthatatlan testét, de mivelhogy senki sem látja?

Bobbynak megtetszik Alicia fanyar humora, így hát beavatja a nagy titokba, miszerint a teste láthatatlanná vált.

Bonyolítva van az egész történet, még azzal is, hogy végül is Bobby teste eltűnt, így nyilván nem tud iskolába járni. És ez feltűnik az iskolának, és az államnak is. Így nyomozást indítanak el Bobby felkutatása ügyében. Ha nem kerül elő, akkor a szülők akár börtönbe is kerülhetnek.

Szóval, nagyjából ennyit a sztoriról.

Azt hozzá kell tennem, hogy történtek a dolgok rendesen, mégis valamiképp nagyon unatkoztam az elején. Emiatt lassan haladtam a könyv kiolvasásával, pedig nem egy hosszú könyvről van szó. So - so rendkívül lassan indult be, de utána kaptuk rendesen az izgalmakat.

Engem leginkább az a szál érdekelt, amikor Bobby apja, a nagy fizikus, próbált valami tudományos megoldást találni arra, hogy mis is történt valójában a drága is fiacskájával, amiben sokszor segítségére volt Alicia apja is.

De ott volt még az a másik rész, amiben Sheilát ismerhettük meg, aki (SPOILER: egy másik láthatatlan ember.) nem kicsit kellett ebbe a könyvbe, hogy kiteljesülhessen. Bár tény, mi tény, hogy a lány nagyon is zárkózott volt. Mondjuk ki nem lenne az, ha felhívnák, hogy: 

- Szia! Bobby vagyok. Képzeld láthatatlan. Te véletlenül nem vagy az? Igen? Hú de jó, akkor nem vagyok egyedül. - szerű hívás után.

A könyv számomra nem csak Bobbyról és a láthatatlan helyzetről szólt, hanem sokkal inkább Aliciáról, aki Bobbynak köszönhetően fogadta el teljesen, azt ami. Azt, hogy egy vak. És, hogy korlátolt a jövője, azt hogy az emberek feszélyezve érzik magukat a jelenlétében, hogy csak kevés barátja lehet, akikben megbízhat, és akikre rá is bízhatja magát

A könyv nagy részt kapott arra, hogy Aliciával is foglalkozzon. Hogy a lány végre egyszer segít, nem csak neki segítenek. És hogy miként éli meg ezt az apró kis győzelmet, közben meg egy új barátságot köt Bobbyval.

Alicia, mint szereplő nagyon szimpatikus volt nekem. Aranyos, okos, elszánt, de megtört lány volt, akinek az volt a legnagyobb célja, hogy magáról gondoskodhasson, ahelyett hogy róla gondoskodnak. 

Hogy ne érezze úgy, mintha tönkre tette volna a szülei életét, karrierjét, és megszabadulhasson a hatalmas bűntudattól, amit 3 év alatt felhalmozott.

Bobby ellenben egy teljesen más személyiség. Ő inkább a szülei által elnyomott szegény legény volt, akinek összejött az élet, és eltűnt a teste. Ettől függetlenül mindenre elszánt volt, még arra is, hogy egy kis szabadság érzés ellenében, pucéran mászkáljon emberek százai között, annyi engedménnyel, hogy nem látszott... na de akkor is! Nem csoda, hogy ennyire megijedt a mi kis Aliciánk. Én sikítva rohantam volna el a lány helyében.

Bónuszként könyveltem el, hogy nem csak én vagyok könyvmoly, hanem Bobby is. És ahelyett, hogy én fejteném ki, hogy miért is jó olvasni, hagyom hogy ezt ő tegye meg.

" Leginkább az olyan könyveket szeretem, amelynek saját világa van, ahol kedvemre elidőzhetek. Talán ezért lettem könyvmoly, mert a könyveket mindig sokkal érdekesebbnek találtam, mint az életemet. Legalábbis máig. "

Ami a romantikát illeti. Ha azt mondom, hogy leheletnyi volt benne, azt úgy is értem. Durván 1% - a volt a könyvnek romantika, amit nem is kicsit hiányoltam. Hiszen egy romantikára kiéhezett ember, mint én minimum elvárja, hogy egy csók elcsattanjon, vagy valami.

(SPOILER: ilyesmi nem történik, sőt....)

Szóval, akik a románcok miatt olvasnak, azok semmiképpen se fogjanak bele ebbe a kötetbe, mert azoknak hatalmas csalódás lesz.

A könyvről még annyit, hogy szerintem tanulsággal bírt. Mégpedig avval, hogy nem tudhatjuk, hogy mikor borul a feje tetejére minden, és nem árt felkészültnek lennie mindenre. Nem árt, ha vannak hűséges, és megértő barátaink. És, hogy az élet az apróságokon múlik, és függ.

Erre utal, mind Bobby esete, mind Aliciáé, aki tényleg egy pillanat alatt vesztette el a látóképességét.

Kedvenc szereplő: Alicia

Kedvenc jelenet: a végén, a vers, és az email ; a betörés, és a lopás az ügyvédektől

Legrosszabb jelenet: Alicia története, hogy hogyan vesztette el a látását :(magható):

Értékelésem: Igazából mindent megkaptam ettől a történettől, amire számítottam. Egy leheletnyi romantika, barátság mindenek felett, nyomozások, gépek feltörése, adatok ellopása, rejtélyes idegenek, remény.

Alicia története nagyon megérintett, és engem jobban érdekelt volna az ő története, de nem panaszkodom. Kellemes felüdülés volt ilyet olvasni, kár hogy az eleje ennyire lassan indult be. (azok a részek unalmasra sikeredtek, de minden könyvnek van ilyen része, nem?)

Egyedül a végével nem voltam kibékülve, de avval nagyon nem. Annyira befejezetlenre sikeredett, hogy szó szerint szomorú lettem tőle. Mégis talán a vége volt e legszebb jelenet a könyvben.

Mindenkinek ajánlom, kivéve a romantikus alkatú embereknek! Ez egy komoly könyv, komoly célokkal, elvekkel, gyermekmesének álcázva.