James Dashner - Az útvesztő

Kiadó: CARTAPHILUS KIADÓI KFT.

Oldalak száma: 362

Eredeti cím: The Maze Runner

Kiadás éve: 2012

Sorozat: Az útvesztő 1.

Fülszöveg: Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.

EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.

Véleményem: Az útvesztő című könyvet leginkább a nemsokára megjelenő ( The Maze Runner) film miatt kezdtem el olvasni. Alapjában véve tetszett ez a labirintusban való túl élősdi, mint alapsztori, valamint hogy egy fiú szemszögéből olvashattam.

Úgy a történetről általában: A könyv főszereplője, Thomas egy sötét, mozgó masinában, a Dobozban ébred, ami egyenesen a Tisztásra viszi. És, hogy mi is az a Tisztás? Ez az a hely, ahová több mint két éve minden hónapban fiúk érkeznek, akiknek teljesen át van mosva az agyuk, és a nevükön kívül semmi másra nem is emlékeznek. Az a feladatuk, hogy megtalálják a kiutat a Tisztást körül vevő Útvesztőből. Eddig sikertelenül. Viszont most, hogy Thomas is megérkezett, természetesen minden megváltozik.

Thomas jövetelét más, felettébb különös (legalábbis a fiúknak az) tényezők követik. Példának okáért 2 év óta először érkezik egy LÁNY is,rá egy napra, mint Thomas. Halott, vagyis, hát ... nem egészen halott Siratokra találnak, ami még több kérdést vett fel a a fiukban.

Az üzenetről nem is beszélve, ami már önmagában is sokat sejtet : 

"Minden meg fog változni."

James Dashnerre olyan szempontból nem lehet egy szavam sem, hogy egy igazán érdekes alapsztorivá állt élő, és egyedi történetet is alkotott. Új fajta szörnyek, bizonyos Siratokat talált ki, bizonyítva azt. hogy ez a könyv koránt sem átlagos. 

És bónuszként még egy saját káromkodási rendszert is létrehozott, ami valljuk be lényeges momentuma a kötetnek, hiszen az egész könyvön végigvonul. Mivel csak fiúk szerepeltek ebben a kötetben, ezért természetesnek tartom, hogy csúnyán beszéltek néha.

" Mintha valami idegen nyelv keveredett volna a beszédbe. "

Ugyan elég nehezen szoktam meg ezeket a szavakat: pl. plotty, bökött. De egy idő után megszokhatóvá, sőt szerethetővé vált számomra.

És itt van még az a bizonyos rendszer, ami ki lett alakítva a fiúk számára. Tulajdonképpen egy kifinomult munkabeosztás. Voltak, akik kertészkedtek, építettek, gyógyítottak, állatokat gondoztak, takarítottak, és a leglényegesebb, legalábbis számunkra azok, akik feltérképezték az Útvesztőt, és kiutat keresnek belőle. A Futárok. És hiába nehéz meló, sőt életveszélyes, a főszereplőnk, Thomas amióta csak idejött, érzi, hogy ezt kell csinálnia.

" Nem lehet annyira jó hely ez az útvesztő, ha ennyire leharcoltan érkeznek vissza az emberek. "

Természetesen Thomast ez nem tántorítja el, és richtig Futár lesz belőle. És egy sorsfordító este után el is kezdődik a kiképzése.

És itt van a lány, aki a könyv durván első 20 oldalán megismerhettünk. (Teresa) De aztán elájul és kómába esik egészen a kötet háromnegyedéig. Szóval, lényegében semmi haszna, csak felborzolja a kedélyeket. Hiszen gondoljunk csak egy kicsit bele... Rengeteg 17 év körüli srác összezárva, már hónapok, akár évek óta, és azóta még egyszer sem találkoztak lánnyal. Szóval, kanosak, na! Naná, hogy mindenki az eszmélet vesztett kis csajra hajt.

Ha ezt olyan olvassa, aki imádja James Dashnert, és írásait, akkor kérem ne haragudjon!

A könyv bár érdekes témát feszeget, nem fogott meg annyira, hogy a többi részét is elolvassam.

Sajnos nagyon, nagyon, de nagyon lassan indult be, amit még mostanra sem kezdtem el értékelni a könyveknél. A könyv 60 % -ig nem történt semmi izgalmas, semmi említésre méltó. Mondhattok akármit, ez így volt, legalábbis én így éreztem.

Kedvenc szereplő: Thomas, Newt, Minho

Kedvenc jelenet: Thomas először volt kint éjszaka a labirintusban

Legrosszabb jelenet: Gallys jelenetek ; A megbeszélés Thomast illetően

Értékelésem: Összességében egy olyan könyv volt, amit nem olvasnék szívesen újra. (Sajnálom, hogy ezt kell mondanom.) Nekem kevés volt a fantasy, bár ami volt, az legalább eredeti lett. Az, hogy E/3 személyben kellett olvasnom, még mindig nem nyűgözött le, de tetszett, hogy a fiú szemszögéből olvashattam. A szerelmi rész nulla. Mármint szó szerint. Nem volt benne. Furcsálltam viszont, hogy a fiúk ennyire nem összetartóak. Bármikor képesek voltak egymásnak menni, hogyha nem értettek egyet valamiben. Szóval, nem is tudom..... Egyszer el lehet olvasni.