M. Leighton - Rajtam áll

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 250

Eredeti cím: Up to me

Kiadás éve: 2015

Sorozat:Rossz fiúk 2.

Fülszöveg: Olivia végre megtalálta az Igazit. Cash minden, amire-akire valaha is vágyott. Kiszámíthatatlan rosszfiú, de Olivia kedvéért felhagy zűrös életével, és hagyja magát megszelídíteni. Mert Olivia az a nő, aki elfogadja őt úgy, ahogy van.Ám a múlt árnyéka kísérteni kezd. Valami van Cash birtokában, amit sötét bűnözők akarnak megszerezni. Mindenáron. És ha Cash nem adja, hát elveszik tőle azt, ami a legdrágább kincse.  Olivia mindig tudta, hogy ha beleszeret Cash-be, pórul járhat. De hogy ennyi veszélynek tenné ki magát, azt nem is sejtette. Most rá kell bíznia az életét a férfira és Olivia az életét könnyebben bízza rá, mint a szívét.

Véleményem: Amikor az első részét olvastam ennek a történetnek, emlékszem hogy mennyire élveztem. Emlékszem arra, hogy mennyire üdének, olvasmányosnak és csavarosnak találtam. Szerettem az első részt, így nem is volt kétségem afelől, hogy a második részt is biztosan el fogom olvasni. Ennek most jött el az ideje! :)

Olyan régóta vártam már ezt a könyvet! Az első része nagyon tetszett ennek a sorozatnak, s mint az lenni szokott, abban reménykedtem, hogy a második rész túlszárnyalja majd az elsőt. Az első száz oldalon még reménykedtem egy ilyen csodában, de hamar le kellett mondanom erről.
Csalódásként éltem meg. A Rajtam áll-ban ugyanis elveszett pont az az üdeség, fesztelenség, amit nagyon szerettem az első könyvben. Evvel azonban nem is lett volna semmi bajom, hiszen a történet kiteljesedni látszott. Végre megérthettük azt, hogy mi miatt kellett Cash-nek olyan életformát folytatnia, melyben egyszerre kell eljátszania önmagát, és fivérét is. Hogy miért nem bízhat meg senkiben, és hogy miért nem tudja senkinek önmagát adni. Kivéve persze Oliviát, akibe olyan kórosan beleszeretett röpke idő leforgása alatt, hogy már az "Sz" betűs szó is felmerül. Egyrészt számomra ez erőltetett volt, hiszen annyira nem tudták még megismerni egymást, hogy olyan mondatok, mint pl. "Ismersz. Bíznod kell bennem." meg hasonló baromságok elhangozhassanak.
Az a helyzet, hogy határozottan nem jött át nekem az a perzselő, minden határt boncolgató szerelem, mint amire az írónő törekedett. De semmi baj! Hiszen kárpótolt minket annyi szex jelenettel, amennyit csak el tudtok képzelni. Engem ez is pofoncsapásul ért, hiszen bár az első könyvben sem vetettük meg az erotikát, ebben a könyvben azonban már nagyon, de nagyon sok volt. A könyv felét az értelmetlen erotikus jelenetek halmaza tette ki. A másik fele pedig a történet akart lenni.
Hát mit ne mondjak, ez a történet úgy ahogy van lapos! Nem volt olyan momentum, apró kis részlet, amibe ne tudnék belekötni, ha szeretnék. Olvasás közben kifejezetten az volt az érzésem, hogy ezt az egészet egyáltalán nem gondolta át az írónő, csak írta azt, ami írás közben eszébe jutott. Pont emiatt az egész egy zűrzavaros kavalkáddá vált, ami ugyan olvasmányos volt, de semmiképpen sem jó.

Ám egyöntetűen sem mondhatom azt, hogy rossz volt. Mert igenis voltak olyan pontok, pillanatok, amik cselesnek, csavarosnak, váratlannak mondhatók. Lényegében emiatt a pillanatok miatt, illetve a a kíváncsiságomnak köszönhetően tudtam végigolvasni. Illetőleg abszolút kiemelendő az a tény, hogy állandóan történt valami. Cselekményben nem szűkölködtünk! Ám ez is nagyban olyan jelenetekből áll, ami józan szemmel nézve oltári nagy baromság. Persze nem akarok spoilerezni, de azt mindenképpen meg kell említenem, hogy amikor valaki tudja, hogy veszélyben van az élete, akkor ne azért kockáztasson, hogy egy lényegtelen embernek bizonyítson... Márpedig az emberi butaság ezen szintje sem fog elkerülni minket olvasás közben.
A legfontosabb tényező az egész könyvben (lényegében a mozgatórugója a könyvnek) az orosz maffia és a menekülés. Annak nagyon örültem, hogy ebben a részben maffiózókkal is találkozhattunk. Annak kevésbé, hogy ennyire alábecsülte őket mind az írónőnk, és ezáltal mind a szereplőink. Ha őszinték akarunk lenni, akkor M. Leighton írásának semmi köze nem volt a valósághoz. És ez nagyon nagy szívfájdalmam volt a könyvel kapcsolatban. Főleg azért, mert egyetlen egy szereplő sem veszti életét. Egyetlen egy sem. Őszintén? Látott már valaki olyan filmet (maffiás filmet), aminek egyetlen egy áldozata sincs? Vagy egyáltalán eltudjátok képzelni azokat a nagyfiúkat, hogy ne ölnének meg valakit? Mert egy maffia ellen 2 ember ki tud állni? Ha ez igaz lenne, már régen leáldozott volna a maffiának. Nekem ennél a pontnál ment el a kedvem ettől a történettől.
És, hogy a végéről is ejtsünk egy-két szót. Nem sok jóra számítottam, amikor az utolsó pár oldalt rágtam át. Persze egy újabb szexjelenet kb. az utolsó 5. oldalon, ami már baromi unalmas volt. Aztán... végre valami reális lépés! Köszönöm M. Leighton! Ugyan nem bocsátom meg, hogy ennyire elrontottad ezt a könyvet, de legalább a végével felcsigáztál. Most már csak annyi kérdésem lenne, hogy a következő rész még mindig Cash és Olivia szemszögéből fog íródni, avagy átváltunk valami pikánsabbra? Ez még a jövő zenéje! ;)

Értékelésem: Csalódtam! Sokkal jobbra számítottam, amikor nekiálltam ennek a könyvnek. Ehhez képest kaptam egy olyan történetet, ami lapos és gyenge. Olyan szereplőket, akiket egészen eddig a kötetig szimpatikusnak, de leginkább okosnak tartottam. Ebben a részben mindenki meg volt hülyülve. Szexjelenetek tömkelege próbálta elkendőzni azokat a hiányosságokat, melyek szemet szúrtak még így is, és emiatt volt élvezhetetlen. Most komolyan? M. Leighton átgondolta akár egyszer is azt amit leírt. Vagy csak random, ami eszébe jutott, papírra is vetődött?! Volt egy két csavar, fordulatos, cselekményben gazdag volt. És, ami a legfontosabb, hogy olvasmányos. De attól még rossz...