Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.Oldalak száma: 87
Eredeti cím: Untouched
Kiadás éve: 2014
Sorozat: Denazen 1.5 (kieg. novella)
Fülszöveg: Kale napjait erőszak és halál töltötte be, mielőtt Dezzel találkozott. Gyilkoló fegyvernek használták a Denazen hatalomvágyó emberei, mert Hatos, kivételes képességgel rendelkezik. Van, aki örül ennek, nem úgy Kale. Kale érintése azonnali halált jelent. Most azonban vele van Dez, a lány, akit meg tud érinteni, s ketten együtt felkutatják a Hatosokat, hogy figyelmeztessék őket a Denazen veszélyére. Kale a rabságból kikerülve a külvilággal ismerkedik, és igyekszik maga mögött hagyni sötét múltját. Alábecsülték azonban azt, amennyire a Deanazen vissza akarja őket szerezni. Amikor Dez feláldozza magát, hogy megmentse az új Hatost, akit épp akkor mentettek meg, nehogy a cég kezébe kerüljön, Kale eltűnik. A Denazen mindent bevet a célja érdekében. Samsen jött el értük, a rémálom Kale múltjából, az egyetlen ember, akitől valaha igazán félt, és hamarosan világossá válik előttük, hogy megvan a maga hátborzongató terve. Kale-nek minden kiképzésnél szerzett tudását be kell vetnie, hogy visszakapja Dezt és biztosítsa, hogy kijussanak szabadon… és élve. De elég lesz ez?
Váú! Azt a mindenit! Ugyan ez csak egy novella volt, még csak nem is az igazi második részt olvastam, mégis oda és vissza vagyok tőle. Sok novellával ellentétben nem éreztem ezt a kötetet elhamarkodottnak. Gyorsan történtek az események, ezt nem tagadom, ám Jus megtartott egy kényelmes tempót, ami igazán kellemessé tette az olvasást.
Mivel egy alig 80 oldalas kis könyvecskéről van szó, gyorsan beindult a cselekmény, és menten visszarázódtunk az eddig hőn szeretet szereplőink életébe. Eseménydús és izgalmas kötet volt. Ám mindenek előtt szeretném kijelenteni, hogy imádtam Kale szemszögéből olvasni. Mindig szeretem, amikor egy történetet férfiszemszögből is átélhetek. Hiszen a férfiak sok dologról teljesen másképp vélekednek, mint a nők. Nagyon örülök, hogyha már a sorozat rendes részeiben nem olvashatunk, legalább a kiegészítő novellákban használja ezt a nézőpontot. Bár, ami engem illet, továbbra is reménykedem benne, hogy a Luxen sorozathoz hasonlóan, a következő részekben esetleg váltott szemszög is elő fog fordulni. Micsoda vágyálmok! ;) Kale érzéseit átélni, néha visszaemlékezni a múltba az ő szemén keresztül. Ezek mind olyan dolgok voltak, amik perverz örömmel töltötték el az én kicsi szívem. ♥
A történet nagyon tetszett, és egy falatnyi kis izgalom mindig kellően szolgál arra, hogy az olvasók jobban várják a sorozat folytatását. Velem is ez történt! Felcsigázva várom, hogy belekezdjek a Toxic/Mérgezésbe. Bár sajnálom, hogy azt nem Kale szemein keresztül olvashatom majd.
Számomra is meglepő volt, hogy milyen nagyon beleéltem magam ebbe a 85 oldalba. Rengeteg érzés (leginkább Kale részéről) ragadott magával. Eddig is sajnáltam Kalet, és ez most sem változott.
Néhány kis romantikus jelenet is szerepelt a könyvben, aminek nagyon örültem. Kale és Dez annyira cukik! Esküszöm ha nem lennének, akkor ki kéne találni őket! Mindkettőjük egyéniségét szeretem, és Kale szemszögéből látni Dezt... furcsa, ám kellemes élmény volt.
Persze, mint az lenni szokott (pláne az ilyen rövid könyveknél) hamar véget ért. Én szomorúan kaptam azon, hogy ilyen kis adag jutott nekem belőlük, azonban kellemes mosollyal tettem vissza a könyvespolcomra. Irány olvasni a Mérgezést! :D
Mivel egy alig 80 oldalas kis könyvecskéről van szó, gyorsan beindult a cselekmény, és menten visszarázódtunk az eddig hőn szeretet szereplőink életébe. Eseménydús és izgalmas kötet volt. Ám mindenek előtt szeretném kijelenteni, hogy imádtam Kale szemszögéből olvasni. Mindig szeretem, amikor egy történetet férfiszemszögből is átélhetek. Hiszen a férfiak sok dologról teljesen másképp vélekednek, mint a nők. Nagyon örülök, hogyha már a sorozat rendes részeiben nem olvashatunk, legalább a kiegészítő novellákban használja ezt a nézőpontot. Bár, ami engem illet, továbbra is reménykedem benne, hogy a Luxen sorozathoz hasonlóan, a következő részekben esetleg váltott szemszög is elő fog fordulni. Micsoda vágyálmok! ;) Kale érzéseit átélni, néha visszaemlékezni a múltba az ő szemén keresztül. Ezek mind olyan dolgok voltak, amik perverz örömmel töltötték el az én kicsi szívem. ♥
A történet nagyon tetszett, és egy falatnyi kis izgalom mindig kellően szolgál arra, hogy az olvasók jobban várják a sorozat folytatását. Velem is ez történt! Felcsigázva várom, hogy belekezdjek a Toxic/Mérgezésbe. Bár sajnálom, hogy azt nem Kale szemein keresztül olvashatom majd.
Számomra is meglepő volt, hogy milyen nagyon beleéltem magam ebbe a 85 oldalba. Rengeteg érzés (leginkább Kale részéről) ragadott magával. Eddig is sajnáltam Kalet, és ez most sem változott.
Néhány kis romantikus jelenet is szerepelt a könyvben, aminek nagyon örültem. Kale és Dez annyira cukik! Esküszöm ha nem lennének, akkor ki kéne találni őket! Mindkettőjük egyéniségét szeretem, és Kale szemszögéből látni Dezt... furcsa, ám kellemes élmény volt.
Persze, mint az lenni szokott (pláne az ilyen rövid könyveknél) hamar véget ért. Én szomorúan kaptam azon, hogy ilyen kis adag jutott nekem belőlük, azonban kellemes mosollyal tettem vissza a könyvespolcomra. Irány olvasni a Mérgezést! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.