Oldalak száma: 344
Kiadás éve: 2012
Sorozat:Bíborhajú 3.
Fülszöveg: Claire nagy álma megvalósulni látszik: végre eljut Moldomusba, a boszorkányok városába. De miért kell átlépnie az eddig került világ kapuját? Vajon meg tudják oldani, hogy a félig démon Kellan is velük tartson? Vagy ezúttal elválnak útjaik? Regina, Cameron, Lucas és a Bölcs kinek a pártjára állnak? Védelmezik a boszorkányok egységét mindenek felett, vagy bíznak magukban és a barátság, a szeretet erejében? Claire-nek és Kellannek újabb komoly kihívásokkal kell szembenézni. Mert a város nem ereszt, a boldogság fénye pedig egyaránt vonz és taszít valakit Hisznek-e annyira egymásban, hogy legyőzzék az akadályokat?
A második rész befejeztét
követően viszonylagos békességben élhettek szereplőink. Kaptak elég időt arra,
hogy veszteségeiket, gyászukat feldolgozzák és hogy hozzá szokjanak egy olyan
élethez, melyben már azok a bizonyos személyek nincsenek jelen. Még a második
kötet végén fény derült arra, hogy Regina gyermeket vár, így kis csapatunk
kénytelen elmenni a boszorkák városába. Kellan azonban lévén kevertvérű, csak úgy
teheti be a lábát, ha arra az időre a Black sellő klán tagja lesz. Clairet
pedig egy átokkal sújtják, mely az életére tör. Ám most mindennél fontosabb az,
hogy Regina gyermekének születésénél ott legyenek, s vigyázzanak a gyermekre,
ha úgy adódik.
Az előző rész nagyon izgalmas
volt, így alig vártam, hogy ezt a kötetet is a kezemben tudhassam. A második
részhez hasonlatosan itt is több szemszögből olvashattuk a történetet, ami egy
hatalmas pirospont az szerzőnek. Ez a tényező ugyanis izgalmasabbá és olvasmányosabbá
tette a történetet. Külön meglepetésként ért, hogy nem csak Kellan, Claire és
Wentworth, hanem Vicky és Hannah szemein keresztül is láthattuk az eseményeket.
Hannah nézőpontja feszültséget
keltett, de azt a jófélét. Mindig előre sejtette a dolgok lehetséges
alakulását, kimenetelét, melynek köszönhetően nem győztem spekulálni. Valamint
sokkal kedvelhetőbbé is vált általa a karaktere. Már nem annak láttam, akinek eddig,
hanem egy elveszett kislánynak, akit nagy hatalommal vert a sors keze. Aki mást
sem szeretne csak felnőni, szerelembe esni, majd békésen eltávozni az élők
soraiból, ám tudja, hogy erre nem lesz lehetősége.
Vicky már a második kötetben a
szívemhez nőtt. Egy Cat (macska), akinek az az életcélja, hogy megvédje az Utolsót.
Ebben a kötetben teljesedett csak ki igazán a jelleme. Láthattuk, hogy hogyan
is hozták létre, miképpen bántak vele. Hogy az érzéketlenség állarca mögött egy
érző lény bújik meg, aki csak arra vágyik, hogy kitörhessen a rácsai közül. Ám
a varázslat börtönbe zárja, el a külvilág elöl. Tetszettek azok a fejezetek,
amikor a mi kis Catünk megosztotta velünk a gondolatait, valamint hogy láthattuk,
hogy milyen kapcsolat is fűzi Lucashoz.
A történet sok újdonságot és
meglepetést rejtegetett magában. Mégis valahogy döcögősebben haladtam ezzel a
résszel, mint az első könyvvel. Pedig Benina mindent megtett, hogy egy eseménydús,
izgalmas kötet kreáljon. Én azonban kaptam egy kisebb sokkot, amikor egy, majd
még egy társuk halálhírével kellett megbirkóznunk. Nekem ez egy kicsit sok volt.
Nagy örömömre azonban fantasy
elemekből nem volt hiány. Különféle varázslatoktól kezdve, a védelmező
tigriseken és sárkányokon keresztül a sellőkig, mindenfélét kaptunk. Szerettem
ezt a történetet is, és nagyon kíváncsian várom Milan könyvét is!
Összességében egy nagyon érdekes
könyv volt, tele fantasy elemekkel. Tetszett, hogy olyan szereplők gondolatai
is beleláthattunk, mint Hannah a Bölcs, vagy éppen Vicky, aki már többezeréves
múlttal rendelkezett. Egyedül a kötet negatív légköre, a sok felesleges halál
az, ami levont egy kicsit számomra a kötet élvezhetőségéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.