2015. február 18., szerda

A. O. Esther - A Mennyország kulcsa

Kiadó: Decens Magazin Média Kft.

Oldalak száma: 562

Kiadás éve: 2013

Sorozat: Összetört glóriák 4.

További oldalak a sorozathoz, írónőhöz:
http://www.aoesther.com/

Fülszöveg: Míg az angyalok a Pokolban időztek, a földön húsz év telt el. Viking harcosok térhódításait rettegik halandók és halhatatlanok. A visszamaradt Sötét Angyalok kegyetlen, hataloméhes zsarnokokká váltak, velük kíván szövetkezni Gabriel képében Arshamon, akit testvérei és Sharanfer új testben követnek. Hőseink a már felnőtt Joshua városának vendégei, ám nincs idő az ünneplésre, mert az Életfa felett megjelenik Vidofnir, az aranysas, aki az óriások eljöttét, s ezzel a világ pusztulását jelzi. Csak egy módon lehet elkerülni a véget. Le kell győzni a mágikus erővel bíró aranyszarvasokat, mert csak az agancsukból készített varázspor tudja elpusztítani az óriásokat. Ám mindehhez a titokzatos, de annál zsugoribb törpéktől kell segítséget kérniük. Cserébe azok kristálykoponyákat követelnek, melyeknek megszerzése szinte lehetetlen. A csapat mégis elindul szent célja felé, ám máris Moro lidérceibe ütköznek. A túlerő reménytelen, hacsak az angyalok szövetségre nem lépnek a barbár vikingekkel...



Véleményem: Immáron az Összetört glóriák negyedik része került a kezembe. A harmadik rész függővégének köszönhetően már nagyon be voltam sózva, és kíváncsian vártam az újabb fejleményeket. És persze már alig várom, hogy még ennél is jobban megismerhessem a vikingeket, s az ő szokásaikat. Egyértelműen Eszternek köszönhetem azt, hogy felhívta a figyelmemet a vikingekre. Ami pedig egyértelmű, hogy Eszter minden egyes könyvével rengeteget fejlődött. Egyre feszítettebb tempót kaphattunk, tele titkokkal, vággyal, komplikációkkal. Úgyhogy alig várom, hogy A Mennyország kulcsa című könyvének a végére érjek, s ugyan ilyen jóleső érzéssel tegyem le, mint az előző három részt. Na, lássuk!!


Jötünök
A kötet ott folytatódott, ahol az előző rész véget ért. Főhőseink kivergődtek a Pokol sötét bugyraiból, s nagy megkönnyebbülésünkre a halandók földjére értek. Szinte már az első pillanatban Sophiel találkozik egyik kedves ismerősével, a számunkra is már jól ismert Joshuával, aki az elmúlt 20 év alatt igazi daliás felnőtté cseperedett fel. Ám hamar szembesülniük kell azzal is, hogy testvéreik távollétük alatt vérengző állatokká váltak, akik mást sem tettek csak gyilkoltak, elnyomták a környezetükben élő embereket. Hőseink tudják, hogy szövetségest kell találniuk, akikkel az oldalukon meg tudják dönteni Azreal hatalmát. A vikingekben találnak társra.
Arshamon Gabriel testében a halandók világába megy, hogy Azraellel szövetkezzen. A sötét angyalok először kételkedéssel fogadják a jövevényeket, de hamar be kell látniuk, hogy az általuk ismert Gabriel teljes mértékben megváltozott, s hogy már az ő oldalukon áll. Ám Elijah, Bardo, a volt testvéreik éppen ellenük készülnek csatába, így szükségük van valamire, amivel visszaverhetik, ha kell elpusztíthatják őket. Arshamon a jötünöket javasolja szövetségesnek, akiket a kristálykoponyák segítségével tudnak kordában tartani.
Elijahéknak tehát ki kell eszelniük egy tervet, hogy miképp tegyék el a jötünöket láb alól. Egyetlen megoldásnak tűnik az Aranyszarvasokból nyert varázspor, melyet a törpék civilizált népe készíthet el a számukra. Persze csak akkor, ha teljesítenek előtte néhány feladatot...

Amikor el kezdtem, olvasni a könyvet, nem kis elvárásaim voltak. Legyen izgalmas, eseménydús, romantikus, lehengerlő, titokzatos, dühítő, megható egyben. Néhány dolog összejött ezek közül, de voltak, amik nem.
Erik és a vikingek
Mint már biztosan mindenki tudja, imádom az angyalos történeteket, így A  Mennyország kulcsát nagyon szívesen olvastam. Az pedig, hogy a vikingek ilyen nívós szerepet kaptak a történetben, külön nagyon tetszett. Imádtam minden kis morzsát, ami a skandináv mitológiával volt kapcsolatos. És pontosan ennek a szálnak köszönhetően lettem nagyon dühös. Ugyanis egy nagyobb küzdelem után végigkövethettünk egy temetést, ami nem kicsit borzasztót el. Végig nézni, hogy nők önként a halálba sétálnak, hallani és látni magunk előtt a halálsikolyukat megrázó volt számomra. Megdöbbentő volt, hogy mindenkinek ez volt a normális, egy kicsit sem gondolták, hogy evvel bűnös dolgot tesznek, s azt hogy ezeknek a tetteknek köszönhetően nem valószínű, hogy Valhalába kerülnek életük végeztével. Ám egy igen fontos részlete volt a könyvnek, pont ezért nagyon örültem, hogy Eszter nem finomkodott, s nem szépítette ezeket a cselekedeteket. A vikingeket abban a formában jelenítette meg előttünk, amely a legközelebb állhatott a valósághoz.
Egy másik momentum, apróság a kötet során az amazonoké voltak. Sahranfer mesélte el nekünk visszaemlékezés formájában. Oda vagyok ezekért a visszaemlékezésekért, bár ebben a részben jóval kevesebb volt, mint az első háromban. Ettől függetlenül nagyon élvezetes volt megtudni egy újabb kis infót Sahranferről. És, már ezekben a jelenetekben is előkerültek a jötünök, aki ott a megmentők (amazon gyilkosok) voltak. A jelenben pedig Azrael emberevő szövetségesei, akiket más sem érdekel, csak a hatalom. Alig várom, hogy a következő részben még teljesebb belátásom legyen az ő történetükre is.
Törpék
Végre kaphattam egy kicsit Gabrielből is. Amúgy is nagyon szomorú voltam, hogy pont belé kellett bújnia a kisördögnek! Ebben a részben már voltak józan pillanatai is, amikor vissza tudta venni az irányítást a teste felett. Ám nem kis harcok dúlnak a férfiban. Hiszen 20 évig Arshamon uralkodott felette, akinek mocskos dolgai voltak mindvégig. A nőkkel ugyanis rendkívül kegyetlenül bánt, ölt, gyilkolt szemrebbenés nélkül. És úgy tűnik ez mind hatással volt Gabriel lelkére is. Ám az arkangyal továbbra is azért küzd, hogy újra minden olyan lehessen, mint régen. 
Ebben a részben kaptunk egy új szereplőt, Machielt, akit még az első részekben ismerhettünk meg, csak akkor még gyermek volt. Most ugyan felnőtt alakban jött a földre, hogy Ariellel karöltve megtalálhassa a szerelmet, én mégis csak egy nagy, aranyos,. szeleburdi, meggondolatlan gyermeket láttam magam előtt. Ettől függetlenül egy sziporkázó egyéniség volt, aki nagy hatással bírt a könyv hangulata felett.
Aranyszarvas
Nem tudom, hogy mennyire emlékeztek arra, amikor a harmadik részben megváltunk Diriltől. Az akkori fő gonosztól, aki elég vegyes érzéseket váltott ki belőlem akkor. Mindenesetre egy igazi cselszövőnek nevezhetjük, aki mindig újabb fordulatokkal, fondorlatokkal tette izgalmasabbá a könyv olvasását. Az ő helyébe Mizariel lépett, akinek leghőbb vágya az, hogy eltüntesse a föld színéről Sophielt. Egy igazi féltékeny nőszemély, aki lényegében egy igazi harcos is egyben. Rendkívül brutális, és kiszámíthatatlan egyben. Nem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak róla... részben megértem, másrészről pedig már borzasztóan unom, hogy évszázadok alatt nem volt képes túltenni magát Elijahn.
Kristálykoponyák
Amit mindenképpen meg szeretnék említeni, az az, hogy a szerelmi szál messze ebben a kötetben kapta a legnagyobb szerepet. Itt ugyanis végre ki tudott teljesedni Sophiel és Elijah szerelme.  És végre mind a ketten akár többször is, elmondták egymásnak az érzéseiket, ami valamiért mindig meghatott egy picit. Bár egy kissé zavaró volt, hogy Elijah úgy kezelte Sophielt, mintha a tulajdonna lenne, bár ez elkönyvelhető volt annak, hogy túlságosan is féltette a lány testi épségét. Az meg, hogy minden egyes intim pillanatukat valaki megzavarta szabályosan vicces volt a számomra. Főleg ha közben azt hallgattam, hogy Elijah mit össze nem szitkozódik.
Bardo a sorozatnak továbbra is az egyik fénypontját képviseli. Szeretem a beszólásait, a pimaszságát, a szarkazmusát, és a szoknyapecériségével járó különös tulajdonságait is. Az ő karaktere némiképp oldotta a könyvben keletkezett feszültséget.
Maga a könyv azonban nem lett annyira izgalmas, mint amire számítottam. Sok minden történt, mégis ha belegondolok akkor azt kell mondanom, hogy nem vetett szét az ideg. Majd a következő részekben! Úgy érzem azokra tartogatta Eszter a javát. Ellenben a küldetések Aranyszarvasok levadászása, gyilkos sellőkkel teli tavon való átkelés, és maga a csatajeleneteknek köszönhetően nem fog unatkozni senki sem A Mennyország kulcsán.
Végezetül csak annyit, hogy egy brutális függővéggel zárult a könyv, úgyhogy alig várom, hogy nekiálljak a következő résznek, a Kristályfénynek!

Értékelésem: Egy igazán jó könyv volt, ami tele volt újdonságokkal, titkokkal, hazugságokkal, megdöbbentő fordulatokkal, természetfeletti lényekkel, csatával, veszteségekkel, romantikával, reménnyel. Minden benne volt, ami egy jó könyvhöz szükséges. A karaktereket továbbra is nagyon szeretem. Gabriel végre a felszínre tört, így belőle is kaphattam egy keveset. Machiel egy igazi szivárvány volt a szakadó esőben. Joshua azonban elvesztette a hitét, így ő elég negatív emberé vált. Bardo a sorozat egyik fénypontja, imádom a szarkazmusát! :) És Mizariel!? Kíváncsi vagyok, hogy mi telik ki abból a nőből! Az Aranyszarvas vadászatból származó agancsra is borzasztó kíváncsi lettem, hogy mit fognak belőle készíteni a kis lurkók.
Összességében egy jó könyv volt, ajánlom!








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~