Komal Kant - Mire jó a rosszfiú?

Kiadó: MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ ZRT

Oldalak száma: 320

Eredeti cím: Impossible

Kiadás éve: 2015

Sorozat: Mire jó a rosszfiú? 1.

Fülszöveg: Mi a közös Ashtonban és Lucában? A világon semmi. Igaz, gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. Lucából azóta agyontetovált rocker srác lett, aki tesz rá, mit gondolnak róla a menők a suliban, a lányt viszont egyedül a nehezen megszerzett népszerűség érdekli. Amikor Ashton helye meginog a gimis tápláléklánc csúcsán, dühítő módon Lucára szorul, aki persze egyáltalán nincs oda az ötlettől, hogy kisegítse az elkényeztetett pomponlányt pláne úgy, hogy a pasiját kell alakítania! De ahogy egyre több időt töltenek együtt, és egyre több régi sérelmet tisztáznak, már nem az a kérdés, hogyan viseljék el egymást, hanem hogyan tartsák távol magukat (na meg a kezüket) a másiktól. Talán mégis van bennük valami közös...

Véleményem: Néha jól esik az embernek, amikor olyan műfajt, olyan történetet olvas, ami egy kicsit kizökkenti a hétköznapokból. Pont ezért gondoltam, hogy a sok nehéz olvasmány után egy kicsit könnyedebbre váltok. Mivel szeretem a LOL-os könyveket nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb el fogom olvasni Komal Kant Mire jó a rosszfiú? című könyvét. Na lássuk, hogy tetszett!

Ashton legnagyobb vágya mindig is az volt, hogy ő legyen gimije legmenőbb csaja. Éppen megválasztják pompomlánynak, a régóta tetsző helyes pasi is észreveszi, ám minden számítása borul, amikor egy iskolai perpatvar után eddigi barátai semmibe veszik, kicsúfolják és kitaszítják a köreikből. Ashton tehát a nehezen megszerzett népszerűségét is elveszti. 

Luca a gimi legaljának rétegeibe tartozik. Teletetovált rocker, akit mindenki elítél, pedig a fiú több ennél. Minden megváltozik akkor, amikor Luca újra beszélgetésbe elegyedik Ashtonnal, a réges-régi legjobb barátjával, akivel csaknem 7 éve nem is beszélt, pedig szomszédok. Ashton Luca segítségére kényszerül, ha vissza akarja nyerni a népszerűségét, de ehhez Lucának el kell játszania, hogy kettejük között romantikus kapcsolat van. Ám a színjáték végére, valóssá válik minden...

A többi LOL-os könyvhöz hasonlóan ez is pillekönnyű történetnek indult, ami csak úgy olvastatta magát. Hip-hop a kötet felénél tartottam, és még csak fel sem tűnt. A történet alapjában tetszik, de mint minden második ifjúsági könyv, úgy ez is tele volt klisével. Persze, aki egy ilyen könyv olvasásába kezd, annak számítani kell arra, hogy igazándiból semmi újdonsággal nem fog szembesülni. Ám úgy  vélem, hogy a maga nemében szórakoztató volt, perszelő, izgalmas és komoly.

Nagyon boldog voltam, amikor fény derült arra a tényre, miszerint ez nem csak egy bugyuta kis romantikus tini sztori, hanem van egy ennél jóval velősebb története is. Komal Kant ugyanis olyan problémákkal szembesített minket ezen a csupán 320 oldalon, amelyek úgy vélem rengeteg mai fiatalt érintenek. Mindenek előtt a népszerűségre való vágyódásra, a gerinctelenségre, és az életben való fontossági sorrendre gondolok. Ez a három tényező ugyanis Ahton, a mi kis főszereplőnk  életét képezték a történet során. És persze végig követhettük, hogy miképp is javul meg a lány.

Luca

A történet alapjául szolgál Luca apjának halála. Minden e köré épült, és ez is volt a kötet mélysége. Szembesülhettünk azzal, hogy két fiatalra milyen hatással van egy szerettük elvesztése. Lényegében ez volt az a momentum, ami minden másra, de főleg szereplőink életének, természetének alakulására kihatott.

Ha már a szereplőknél tartunk. Azt kell mondanom, hogy a kötetben ez az alkotóelem sikerült a legeslegrosszabbul. A főszereplőnő miatt ugyanis nem egyszer elbizonytalanodtam, hogy tovább olvasom e egyáltalán a könyvet. Ashton ugyanis egy pöffeszkedő, nagyképű liba volt, aki még akkor sem fogta be azt a nagy lepcses pofáját, amikor lényegében az ellenségei segítettek rajta, és próbálták elfogadni. Nem! Akkor is bele kellett pofáznia mindenbe, mondanom sem kell, hogy nem a legelegánsabb módon tette ezt. Lucát viszont kedveltem, ugyan nem volt az a tipikus rosszfiú. Nem volt meg az a kisugárzása, amitől az én kicsi szívem megdobbant volna. És, hogy csak azért rosszfiú mert van rajta egy tetoválás? Kérem szépen, a mostani tinik 3/4-én van tetkó! És akkor mi van? Akkor már mindenkinek füvezni kell, meg piálnia? Ezt a szakaszát nem igazán értettem a könyvnek...

Ha már egy romantikus könyvről van szó, akkor beszéljünk a szerelmi szálról. Őszintén? Harmat gyenge volt. Nem igazán voltak benne érzések, vagyis voltak, de azok mindig a visszaemlékezésnél lobbantak fel. Nem hittem el, hogy Luca képes lenne beleszeretni ebbe a szörnyellába, de ízlések és pofonok, ha neki ez kell... Inkább a testi vonzódást hinném el ebben a könyvben, amit valóban kis is hangsúlyozott az írónő. Ám a jelenetek tényleg perszelőeknek, tüzeseknek hatottak. Bár nem vált a kedvenc részemmé, legalább szórakoztató volt a fiatalok csetlése-botlása. 

Ashton

Ami miatt azonban hajlandó vagyok megadni neki a 4 csillagot, az nem más mint a könyv felépítése. Egy fejezetet Ashton, a másik fejezetet pedig Luca szemszögéből olvashatunk. Mondanom sem kell, hogy személy szerint én Luca szemszögéből olvastam szívesebben, hiszen a fiú karaktere eléggé értelmesre sikeredett, míg a lányé nem igazán... Persze a kettejük összhangjának köszönhetően lett teljes a történet. Az írónő is jól össze tudta egyeztetni azt, hogy mikkor kell szemszöget váltani, így nem vált unalmassá sem a könyv. Persze mindezek mellett zajlott az élet, és az írónőnek jó humora is volt, amit többször sikerült megcsillogtatnia.

A könyv ugyan egy sorozat nyitó kötete, mégis különálló történet volt, amely egy teljes értékű befejezéssel végződik. A változatosság kedvéért tehát egyből megtudtam egy történet végét. Végre nem egy függővég! ;)

Értékelésem: Általában 5 csillagot szoktam adni a LOL-os könyvekre, viszont erre most nem sikerült. Bár effektíve nem egy rossz könyvről van szó, mégis hiányzott belőle valami. Olvasmányos volt, és nyári délutánokra alkalmas, szórakoztató kis olvasnivaló. A Borzalmas főszereplőt leszámítva nem volt túl nagy hibája a könyvnek. Volt mondanivalója, ám ettől még ugyan olyan klisé halémaz, mint a többi ifjúsági könyvek. Nem minden része volt átgondolt, kidolgozott, ám kárpótolt, hogy több szemszögből íródott a könyv. Tudom, ez eléggé sovány vigasz... Ettől függetlenül szórakoztató kis kötet volt. Ajánlom! ;)