Colleen Hoover - Szívcsapás

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 296

Eredeti cím: Slammed

Kiadás éve: 2014

Sorozat: Slammed 1.

Fülszöveg: Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik. Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.  Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.

Véleményem: Sokat hallottam már Colleen Hooverről, és arról hogy milyen jó irónő. Természetesen  már régóta tervezgettem, hogy nekiállok az egyik könyvének (mostanra ha jól tudom, már 4 könyve is megjelent Magyarországon a Könyvmolyképző  kiadó gondozásában.) és erre eset a választásom. Míg a Reménytelenről rengeteget hallottam, úgy erről viszonylag nagyon keveset. Szóval, ha ez a kevésbé felkapott könyve is tetszeni fog, akkor kétségtelen, hogy a Hopeless is nekem való lesz. Remélem nem kell csalódnom... Na, lássuk!

Layken (tudom, ritka szar neve van) apja halála után Michiganbe költözik anyjával és a kisöccsével együtt. A lány teljesen kiborult, és mindenképpen utálni akarja a kialakult helyzetet, ám amikor új szomszédjaik, Will és kisöccse átjönnek bemutatkozni, minden megváltozni látszik. Will ugyanis szinte azonnal leveszi a lábáról a lányt, és nem is titkolja szándékait, randira hívja Laykent. Lake persze egy 10-en éveshez hasonló lelkesedéssel veti magát bele az új kalandba. Will és Lake között csak úgy izzik a levegő, ám hamar jöhet is a hideg zuhany. Will ugyanis mint kiderült tanár, Lake pedig most végzős a gimiben. Talán a sors keze, hogy Lake Will tanulójává válik, így a kettejük közti viszonynak véget kényszerülnek vetni. Ám az érzések nem múlnak el...

Will

A történet hamar beindult, ismertetve lett velünk olvasókkal az a bizonyos kényes szituáció, ami miatt a költözés történt. Érzelmek hada vesz minket körül, ám minden javulni látszik, mikor főhősnőnk figyelme elterelődik a gyászról, és egy sokkal kellemesebb érzés, a szerelem veszi át a helyét. Azonban egy rendkívül csavaros indítást láthatunk Colleentól, hiszen kiderül, hogy főszereplőink együttléte tilos.
Számomra is meglepő volt, hogy nem egy könnyed nyári kis románcot vetett lapokra Colleen, hanem problémák tucatjával állított szembe minket. A feszültség a kötet egészét áthatja, ami való igaz nem tett jót az idegeimnek, mégis szükségét éreztem, hogy végre egy komolyabb témájú könyvet olvassak. Így mondhatni a téma, amit feldolgozott Colleen, időszerű, valóságos és különleges volt. Az érzelmek hála a jó Istennek átjöttek, biztosítván az olvasás egy teljesebb érzését. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire megható, dühítő, elszomorító volt ez a könyv. Hol mosolyogtam, hol legszívesebben sírtam volna. Őszintén mondanom, hogy felüdülés volt végre ilyet olvasnom. A lapok csak úgy pörögtek, és észre sem vettem, hogy már a végére értem a könyvnek. Köszönhetően annak, hogy Colleen nagyon olvasmányosan, fiatalosan, és könnyeden ír olyan témákról, amik legyünk őszinték megfeküdhetik az ember gyomrát.

Aminek leginkább a komolyságát köszönheti ez a kötet, az nem más mint az, hogy a halál körüllengi, minden egyes betűjében megtalálható volt a halál jelenléte. A történet mélységét jelentette az, hogy a két fiatal próbálják feldolgozni szeretteik elvesztését. És, mint az írónő is említette, végig kellett menniük a gyász szakaszain is. Persze, amikor már azt hittem, hogy ennél többet nem szenvedhetnek  szereplőink, Hoover tett rá még egy lapáttal. Sírhatnékom támadt, és szerintem meg is könnyeztem az újabb fejleményeket. Egyáltalán nem számítottam a cselekmények ilyen szintű fordulatára, így mondhatom magam is meglepődtem, hogy Colleen ilyen könnyedséggel képes az olvasók érzelmeivel játszani. Ez kétség kívül egy komoly könyv, tele mondanivalóval, néma tanácsokkal, tartalommal, érzelmekkel.
Emellett nem csak szomorúsággal, hanem örömmel és költészettel is találkozhattunk. Mintha az írónő arra akart volna sarkalni minket, hogy az önkifejezés fontos. Mindenesetre kifejezetten élveztem, és örültem neki, hogy megismerhettem Willen keresztül a slam-et, illetve a slam estek lényegét. Szórakoztató és megható volt minden pillanat, amikor a fiatalok az idegen közönség számára a legeslegmélyebb érzéseiket adták át. Mind a fordítónak és persze magának az írónőnek sok ezer puszi jár, hiszen valami eszméletlen jó szövegeket írtak a mi kis költőink. Örök kedvencem marad Lake házi feladata. Azt hiszem, hogy köpni-nyelni nem tudtam, miután a mi kis főszereplőnk felolvasta rövid kis sorait.

A könyv felépítése is megér pár mondatot. Az egész E/1 személyű, és Lake szemein követhettük végig az eseményeket. A Visszavonuló, azaz a 2. rész már Will szempontjából íródott. Nem mondom, bizonyos részeknél nagyon hiányoltam, hogy nem tudom, mit gondol Will, de nem éreztem úgy hogy ez a hiány kárára válna a könyvnek. Másik fontos dolog, amit megéri kiemelni, nem más mint az, hogy egy amerikai (The Avett Brothers) banda mélyen szántó dalainak sorai minden fejezet elején ott virítottak, sejtetvén azt, hogy vajon mi is fog történni az elkövetkezendő oldalakon.
A karaktereket meglepő módon imádtam. Ilyen is ritkán van. De végre olyan szereplők történetét olvashattam, akik megfontoltak, felelősségteljesek, korukhoz képest teljes mértékben benőtt a fejük lágya. Logikusan gondolkodtak, nem tettek olyan lépést, amit indokolatlannak vélnék. Persze az érzések néha átvették az irányítást, de utána is Állj!-t kiáltottak, amit tiszteletre méltónak találok.
A szerelmi szál nagyon fontos szakaszát képezte a kötetnek. Hiszen a vonzódás egyből ott van a színen, utána pedig a vágyódás, a düh veszi át a helyét. Ám, amikor lehullott a maszk, olyan jelenetek gazdagították, színesítettek a könyvet, melyek nem csak igényesen lettek kivitelezve, de még hihetőek, valóságosak is voltak. Elég romantikus alkatnak tartom magam, így ki merem jelenteni, hogy a hozzám hasonló beállítottságú molyok imádni fogják a Szívcsapást. Erotikus jeleneteket nem tartalmazott, úgyhogy a kicsit érettebb gondolkodású fiataloknak is egyaránt nagyon ajánlom!
Ami engem illet teljes mértékben meg vagyok elégedve a könyv lezárásával. Hosszú idő óta ez az első olyan általam olvasott könyv, amit nem függővéggel zárt le az író. Persze lesz folytatás, mégis azt kell mondanom, hogy most ettől a befejezéstől is nyugodt a lelkem. Ettől függetlenül a következő rész, a Visszavonuló kötelező kötet lesz a számomra. És persze Colleen Hoover többi könyvét is el fogom olvasni ezek után!
Értékelésem: Köpni-nyelni nem tudok! Ez a könyv megtestesítette műfajának ideálját. Nem találtam benne semmi kivetni valót sem. A romantikus szál jól felépített, kidolgozott. Tele érzelmekkel, mély mondanivalóval, ez volt az eddigi év legkomolyabb, legmeghatóbb könyve. Az írónő könnyedén játszott az érzéseimmel, olykor sírtam, olykor nevettem. Mindig olyan csavarok, fordulatok tették izgalmasabbá a történetet, mely egy újabb érzelmi kavalkádot hozott a felszínre. A karakterek megfontoltak. A mellékszálak kiteljesedtek. Imádtam! Mindenkinek ajánlom! :)

Extra

Egy kis hangulat teremtő a könyvhőz. The Avett Brothers nagy szerepet játszott a könyvben, és igazán jó idézeteket is kaptunk tőlük. Megmondom őszintén, hogy nagyon kíváncsi voltam arra, hogy kik is lehetnek ők, így rákerestem a Youtube-on. Itt van  Living of Love. A kedvenc idézetemet ez a dalszöveg tartalmazza.

"A szíved azt súgja, most már elég legyen!

Miféle zűrbe kevert a szerelem?

De ha egy érzés hatalmába kerít,

Felemel téged, s az egekbe repít."