Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.Oldalak száma: 384
Eredeti cím: Opposition
Kiadás éve: 2015
Sorozat: Luxen 5.
Fülszöveg: Katy tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott. Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiirtanak a Földön. Azonban a jó és rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé mindannyiuk végzetévé válhat. Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret akkor is, ha ez egyenlő az árulással. Egy valószerűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót. Azonban amikor már lehetetlen eldönteni, ki van mellettük és ki ellenük, a világ összeomlik körülöttük. Talán fel kell áldozniuk mindent, a legdrágább kincsüket is, hogy a barátaik és az emberiség fennmaradását biztosíthassák. A Földön háború dúl. És akármi lesz a vége, az életben maradottak számára a jövőben minden megváltozik.
Véleményem: Imádom Jennifer L. Armentrout-ot! Imádom a Luxen sorozatot, Daemont és Katyt. Nagy lelkesedéssel kezdtem neki az Ellenállás című könyvnek is, ami a Luxen sorozat utolsó része. És pont emiatt szomorú is vagyok, hiszen egy történet végére érkeztünk. Nem akarom, hogy vége legyen a kedvenc karakterem (Daemon) kalandjainak. Nem, és nem! Biztos vagyok benne, hogy már többen is megszerettük Katyéket, és ti sem akarjátok, hogy vége legyen. Legalább nem vagyok egyedül! :) Ez megnyugtatja az én kicsi kis szívem.
Vegas után minden megváltozott. A luxenek ezresével érkeztek a Földre, hogy átvegyék a hatalmat. Daemont, Deet és Dawsont pedig a kaptártudat magába szippantotta. Így nem maradt más, minthogy Katy várjon. Ám egy szerencsétlenségnek köszönhetően elkapják Katet, és a luxenek egy főhadiszállására vitték. Oda, ahol Daemon is tengette a napjait. Daemon pedig mindent megtesz, hogy megmentse és megvédje a szeretteit. Kattel és Dawsonnal együtt sikerül meglépniük, ám ha nem akarják, hogy az általuk ismert bolygó még ennél is nagyobb károkat szenvedjen, akkor kénytelenek lesznek lepaktálni az Ördöggel, akarom mondani arumokkal. Vajon sikerül legyőzniük a luxeneket? Ki nyeri a végső csatát?
Az előző rész kibírhatatlan nagy függővéggel zárult, így roppant nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a könyv olvasásába. Nagyjából ott folytatódott a történet, ahol az előző részben véget ért. A cselekmények hamar beindultak, Jennifer időt sem adott arra, hogy mi, molyok akár egy kicsit is unatkozhassunk.
A történetet továbbra is váltott szemszögben vetette a papírra Jennifer. Mondanom sem kell, hogy imádom ezt a fajta megoldást, és jelen esetben rettentő nagy szükségét láttam annak, hogy Daemon szemszögéből is olvashassunk. És nem csak azon nyilvánvaló okokból kifolyólag, mert végre egy szexi földönkívüli főhős fejébe mászhattunk bele, hanem amiatt is, hogy folyamatos jelentéseket kapjunk a luxenekről. Daemon szemein keresztül egy kicsit jobban átláthattuk az eleinte nagyon is sajnálatot ébresztő luxenek életvitelét, és persze a céljaikat, amik mondhatni nem túl békés szándékúak.
Jennifernek úgy vélem nagyon is jól sikerült szemléltetni azt, hogy a földönkívüliek nem csak feketék vagy fehérek. Nem lehet egy egész fajt megítélni egy-két egyén alapján. Hogy őszinte legyek én teljesen együtt éreztem Daemonnal és Dee-vel, úgy nagyjából az egész luxen fajjal egészen eddig a kötetig. És mondhatni mélységesen utáltam a Daedalust, de leginkább Nancyt. Ám, amikor szembe kerültem a luxenek kegyetlenségével, gyorsan átértékelődtek bennem a dolgok.
A kötet egyik legnagyobb fordulópontját számomra az jelenettette, amikor főhőseink az arumok segítségét kérték, hogy végre eltörölhessék a luxeneket a Földről. Kifejezetten imádtam azt a szakaszát a sztorinak. Huntert és Serenát sikerült nagyon megkedvelnem. És természetesen nagyon tetszett nekem az a hangulat, amit Jennifer az arumokkkal teli metró közepére alkotott. Lotho pedig egy igazi gonosz zsenivé vált a szememben. Azt kell mondanom, hogy míg a luxeneket sikerült megutálni (néhány kivétellel persze), addig az arumok igazán közel kerültek a szívemhez. [Utána néztem, és Jennifernek van egy másik sorozata, ami már az arumokkal foglalkozik. Az Obsession, ami nemsokára megjelenik magyarul is, Hunter és Serena külön történetét eleveníti meg, úgyhogy számomra az egy kötelező olvasmány lesz.]
Fontos eleme volt a kötetnek maga a románc. Nem véletlen vált számomra kedvenc sorozattá a Luxen series. Már az Obszidiánban is megvett engem Daemon szarkazmusa, és persze a kettejük közti vonzódás. Tudtam, hogy ez nem maradhat ilyen gyermeteg a sorozat végéig, ám azt kell, hogy mondjam, hiányzik. Persze pozitívum, hogy szereplőink kapcsolatai fejlődtek, mégis némileg hiányom volt. Daemon és Katy érzései sokkal mélyebbé, valóságosabbá váltak azáltal, hogy szereplőink csaknem 2 évet idősödtek az első részhez képest. Úgy vélem, hogy kellő jellemfejlődés is történt. Szeretem a luxen sorozat szereplőit, és szomorú vagyok, hogy nem fogok újabb kalandokat átélni velük.
Mint már említettem, Jennifer nem hagyja az olvasót unatkozni. Kifejezetten eseménydús, izgalmas és fordulatos könyvet sikerült alkotnia. Igazán olvasmányos volt, mégis én némileg döcögősen haladtam vele. Valahogy nem éreztem késztetést arra, hogy olvassam, bár ez valószínűleg az én hibámnak tudható be, hiszen az Opposition igenis jó könyv volt.
Szomorú vagyok, hogy véget ért, ám Jennifer a sorozathoz illő, méltó befejezést írt. Örültem neki, hogy egy kisebb betekintést kaphattunk arról, hogy mi is történt szereplőinkkel egy évvel később. Korrekt befejezés volt. Az utolsó mondatnál pedig kellemes, már-már elégedett mosollyal és érzéssel tettem le a könyvet. Jennifer L. Armentrout továbbra is egy a kedvenc írónőim közül, és alig várom, hogy több általa írott könyvet tarthassak a kezeimben.
Értékelésem: Nagyon szeretem a Luxen sorozatot, és teljesen meg vagyok elégedve a befejező kötetével is. Az Opposition kellően izgalmas, eseménydús és fordulatos volt. A szereplők továbbra is a kedvenceim között tudhatóak. Katy és Daemon románca továbbra is előhozza belőlem az ugrándozó tinit. Tetszett, hogy végre többet megtudhattunk a luxenokról, és meglepetésemre az arumokról is. Imádom ezt a sorozatot, és alig várom, hogy több könyvet is olvashassak Jennifertől. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Az előző rész kibírhatatlan nagy függővéggel zárult, így roppant nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a könyv olvasásába. Nagyjából ott folytatódott a történet, ahol az előző részben véget ért. A cselekmények hamar beindultak, Jennifer időt sem adott arra, hogy mi, molyok akár egy kicsit is unatkozhassunk.
A történetet továbbra is váltott szemszögben vetette a papírra Jennifer. Mondanom sem kell, hogy imádom ezt a fajta megoldást, és jelen esetben rettentő nagy szükségét láttam annak, hogy Daemon szemszögéből is olvashassunk. És nem csak azon nyilvánvaló okokból kifolyólag, mert végre egy szexi földönkívüli főhős fejébe mászhattunk bele, hanem amiatt is, hogy folyamatos jelentéseket kapjunk a luxenekről. Daemon szemein keresztül egy kicsit jobban átláthattuk az eleinte nagyon is sajnálatot ébresztő luxenek életvitelét, és persze a céljaikat, amik mondhatni nem túl békés szándékúak.Jennifernek úgy vélem nagyon is jól sikerült szemléltetni azt, hogy a földönkívüliek nem csak feketék vagy fehérek. Nem lehet egy egész fajt megítélni egy-két egyén alapján. Hogy őszinte legyek én teljesen együtt éreztem Daemonnal és Dee-vel, úgy nagyjából az egész luxen fajjal egészen eddig a kötetig. És mondhatni mélységesen utáltam a Daedalust, de leginkább Nancyt. Ám, amikor szembe kerültem a luxenek kegyetlenségével, gyorsan átértékelődtek bennem a dolgok.
A kötet egyik legnagyobb fordulópontját számomra az jelenettette, amikor főhőseink az arumok segítségét kérték, hogy végre eltörölhessék a luxeneket a Földről. Kifejezetten imádtam azt a szakaszát a sztorinak. Huntert és Serenát sikerült nagyon megkedvelnem. És természetesen nagyon tetszett nekem az a hangulat, amit Jennifer az arumokkkal teli metró közepére alkotott. Lotho pedig egy igazi gonosz zsenivé vált a szememben. Azt kell mondanom, hogy míg a luxeneket sikerült megutálni (néhány kivétellel persze), addig az arumok igazán közel kerültek a szívemhez. [Utána néztem, és Jennifernek van egy másik sorozata, ami már az arumokkal foglalkozik. Az Obsession, ami nemsokára megjelenik magyarul is, Hunter és Serena külön történetét eleveníti meg, úgyhogy számomra az egy kötelező olvasmány lesz.]Fontos eleme volt a kötetnek maga a románc. Nem véletlen vált számomra kedvenc sorozattá a Luxen series. Már az Obszidiánban is megvett engem Daemon szarkazmusa, és persze a kettejük közti vonzódás. Tudtam, hogy ez nem maradhat ilyen gyermeteg a sorozat végéig, ám azt kell, hogy mondjam, hiányzik. Persze pozitívum, hogy szereplőink kapcsolatai fejlődtek, mégis némileg hiányom volt. Daemon és Katy érzései sokkal mélyebbé, valóságosabbá váltak azáltal, hogy szereplőink csaknem 2 évet idősödtek az első részhez képest. Úgy vélem, hogy kellő jellemfejlődés is történt. Szeretem a luxen sorozat szereplőit, és szomorú vagyok, hogy nem fogok újabb kalandokat átélni velük.Mint már említettem, Jennifer nem hagyja az olvasót unatkozni. Kifejezetten eseménydús, izgalmas és fordulatos könyvet sikerült alkotnia. Igazán olvasmányos volt, mégis én némileg döcögősen haladtam vele. Valahogy nem éreztem késztetést arra, hogy olvassam, bár ez valószínűleg az én hibámnak tudható be, hiszen az Opposition igenis jó könyv volt.
Szomorú vagyok, hogy véget ért, ám Jennifer a sorozathoz illő, méltó befejezést írt. Örültem neki, hogy egy kisebb betekintést kaphattunk arról, hogy mi is történt szereplőinkkel egy évvel később. Korrekt befejezés volt. Az utolsó mondatnál pedig kellemes, már-már elégedett mosollyal és érzéssel tettem le a könyvet. Jennifer L. Armentrout továbbra is egy a kedvenc írónőim közül, és alig várom, hogy több általa írott könyvet tarthassak a kezeimben.Értékelésem: Nagyon szeretem a Luxen sorozatot, és teljesen meg vagyok elégedve a befejező kötetével is. Az Opposition kellően izgalmas, eseménydús és fordulatos volt. A szereplők továbbra is a kedvenceim között tudhatóak. Katy és Daemon románca továbbra is előhozza belőlem az ugrándozó tinit. Tetszett, hogy végre többet megtudhattunk a luxenokról, és meglepetésemre az arumokról is. Imádom ezt a sorozatot, és alig várom, hogy több könyvet is olvashassak Jennifertől. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.