Kresley Cole - Méreghercegnő

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 474

Eredeti cím: Poison Princess

Kiadás éve: 2014

Sorozat: Az Arkánum Krónikák 1.

Fülszöveg: A tizenhat éves Evangeline Evie Greene irigylésre méltó életet él mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.

A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?

Kiben bízhat Evie?

Véleményem: Szerintem mindenki ismeri valamilyen szinten Kresley Cole nevét. Én például onnan ismerem, hogy az anyukám egyik kedvenc írója. Ugyan még nem olvastam tőle, hiszen minden eddigi könyve a felnőttek részére íródott, de végre lehetőségem lett arra, hogy én is írjak egy kritikát az egyik könyvéről. Úgyhogy a kosaramba került, amint megláttam, és a Jézuska közbennjárulásával most el is fogom olvasni! Lássuk!!

Az egész történet Evievel és az ő látomásaival, a furcsa hangokkal kezdődött, melyeket a lány a fejében hall. Először dilisnek titulálták, így elmegyógyintézetbe kényszerítették a nyárra. De, amikor szeptemberben a suli kezdésére, újra otthon találta magát, a lány elkezdte más szemmel nézni a világot. Többet akart a pasijával, Branddel lenni, és átlagos dolgokat csinálni a legjobb barátnőjével, Mellel. Ám a sulijukba 4 cajun személy is érkezett, köztük Jackson Deveaux, a szexi rossz fiú, aki nem képes levenni a szemét Evieről.
A lány azonban hiába igyekszik a normális életért, mikor a látomások, a rémálmok egy bizonyos vörös boszorkányról továbbra is zaklatják. Majd bekövetkezik az apokalipszis, aminek Evie nem egyszer tanúja volt az álmaiban.
Az apokalipszis majdnem minden embert hamuvá égetett, vagy zombiszerű lényeket eredményezett, akik élnek-halnak, bármit megtesznek a folyadékért, ha nem, akkor a maradék megbetegedett, vagy éhen halt, ugyanis az egész Föld, oly mértékben kiszáradt, hogy nem maradtak óceánok, tengerek, folyók és még növények sem.
Evie majdnem fél évig az anyukájával gyűjtöget, amikor is megjelenik náluk Jack, aki figyelmezteti őket a rájuk leselkedő veszélyről. És, mivel Evienek az a célja, hogy megtalálja a nagyanyját, aki beszámolna neki arról, hogy mi az a Nagy Arkánum, hogy mit jelentenek a lapok, hogy Evie miért Császárnő, és hogy egyáltalán mi a feladata, ezért a lány hajlandó Jackkel együtt utazni. De persze ez az utazás egyáltalán nem lesz unalmas, ha egy ilyen jóképű fiúval utazik valaki.... :D

Őszintén szólva, nagy elvárásokkal kezdtem neki Kresley Cole Méreghercegnő könyvének, ugyanis egy világhíres írónőről beszélünk, akinek nem is tudom, hogy hány díj van már a háta mögött. És, pont ezek miatt a kikötések miatt csalódtam ekkorát a könyvben. Előre szólok, hogy aki imádja Kresley Colet, az már kapásból ne is olvassa tovább ezt a bejegyzést. Köszönöm. XD  Szóval, ha valaki arra számít, hogy az egekig fogom marasztalni ezt a könyvet, az nagyon téved. Bár közel sem merem azt mondani, hogy rossz volt, de azért hagy kivetnivalót maga után a könyv.
Ami a legnagyobb fájdalmam volt az egészben az az, hogy a történet rendkívül lassan indult be. Gyakorlatilag kiolvastam a fél könyvet (200 oldal) mire történt valami, amire méltán mondhatom azt, hogy ez már valami. És sajnos pont emiatt az első 200 oldalt erőltetettnek éreztem. Kifejezetten olyan könyv, amit ha mondjuk 500 oldal helyett 250 oldalban írt volna meg Cole, akkor akár kedvenccé, vagy egy nagyon ütős, pörgős könyvvé válhatna számomra és az olvasók számára is.
A másik nagy hibája (szerintem), hogy szinte semmit nem tudtunk meg, semmilyen lényeges információt, leszámítva az utolsó 20 oldalt, ahol csakúgy ránk zúdult minden egyszerre. (Személy szerint jobban szeretem, amikor adagolva, úgymond emészthetően derül fény mindenre.) Ez csak akkor volt zavaró, amikor már 456 oldalon tartottam és végiggondoltam magamban azt, hogy tulajdonképpen mit is tudunk. És rá kellett döbbentem: hogy SEMMIT!!! 
Az elképzelés amúgy nagyon tetszett, csak a megvalósítással nem tudok kibékülni. Alapvetően is szeretem a dísztópiákat, a zombis sztorikat, a kicsit keményebb, vagány stílusú és hangvitelű könyveket. Igazából a zombis jelenetek hiánya az, amibe már megint bele tudok kötni. Ugyanis lényegében (vagy legalábbis egyrészt) Jacknek azért kell kísérgetnie Eviet, mert a lány nem tudja megvédeni magát például a zsákosoktól. Kresley azonban nem élt avval a lehetőségével, hogy megcsillogtassa a zombikat, és valami vérfagyasztót alkosson. Pedig a legvégén, amikor Evie egy igazán morbid jelenet főszereplője volt, ahol Kresley nem finomkodott, majdnem hogy az volt a könyv csúcspontja, nekem legalábbis az vitt mindent, és ennek a észnek köszönheti a Méreghercegnő azt a büszke 4 csillagot. A zombis jeleneteket Cole inkább a fegyverek rakosgatásáról szőtt monológokkal helyettesítette. Magyarán: többször leírta, hogy éppen hol is van jelen pillanatban az a nyamvadt fegyver. (Ez egy idő után rohadtul idegesített, és szúrta a szemem. >-<
A történet igazából két idősíkon játszódik. Van a jelen, és a jelenidőben írt múlt. Tudom, ez egy kicsit furán hangozhat, de egyáltalán nem volt az. Sőt kifejezetten tetszett, hogy az egész elbeszélő mód tulajdonképpen egy párbeszéd, de erről az ember hajlamos volt megfeledkezni. A jelenben Evie elmeséli Arthurnak a történetét, az eddigi életét. A jelenidőben írt múltban pedig végig is követhetjük az egészet. Bár magától a könyvtől nem voltam elájulva, annak örülnék, hogyha ez más könyvekben, amiket a jövőben tervezek elolvasni, visszaköszönne, hiszen egy nagyon ravasz megoldásnak tartom. Ami pedig a legjobb, hogy összesen két fejezet van, ami megtöri a történet elbeszélését. Vagy három? A lényeg, hogy nem igazán zökkentett ki magából a sztoriból, úgyhogy ez már mindenképpen egy piros pont az írónő javára.
A szerelmi szál volt az, ami általában "felajz", de jelen esetben inkább csak elképesztett, és nem is akartam elhinni, hogy valaki tényleg egy ilyen kapcsolatot tud elképzelni (bár biztosan vannak ilyenek). Igazából (meglátásom szerint) SZEX CENTRIKUS volt, és ahogy olvastam úgy éreztem, hogy egy más dolgokra is kezd átterjedni. Lényegében Jack és Evie kapcsolata másról sem szólt csak arról, hogy lefeküdjenek egymással. [Elárulom, hogy ilyesmi nem fog törtnéni, úgyhogy fiatalkorúak is olvashatják.] Ha pedig nem feküdtek le, akkor ment a hiszti. Szerintem itt, ennél a pontnál veszettem a reményt, hogy nekem ez tetszeni fog. Ugyanis, mint utolsó szalmaszál, reménykedtem benne, hogy egy szép, vicces és pimasz románcnak lehetek tanúja, de ez nem jött össze.
Elismeréssel adózok Kresleynek azért, mert legalább valami eredetit alkotott. Ez a tarot kártyás elképzelés kifejezetten érdekesnek hatott, de egyenlőre még várom a végkifejletet. :) És nagyon kíváncsi leszek, hogy mi van Evie (a Császárnő) és a Halál között. És, hogy egyáltalán még milyen képességei vannak a lánynak.

 

A 22 Arkanum

0. Bolond ~ Matthew
1. Mágus ~  Finn
2. Főpapnő
3. Császárnő ~ Evie
4. Császár
5. Főpap
6. Szeretők
7.  Diadalszekér
8. Igazság
9. Remete
10. Szerencsekerék
11. Állhatatosság
12. Akasztott ember
13. Halál
14. Angyal
15. Ördög
16. Torony
17. Csillag
18. Hold
19. Nap
20. Utolsó ítélet
21. Világ


Ami a karaktereket illeti, nemhogy nem kedveltem meg őket, hanem egyenesen rázott tőlük a hideg. De (meglepő módon) főleg Jackkel szemben viseltettem ekkora ellenszenvvel. Ez a fiú egy igazi tapló, bunkó volt, aki már bocsánat a kifejezésért, de csak lukra játszott. Sokan mondták azt Jackről, hogyha igazi lenne, akkor elalélnának tőle. Aham, hát jó! (Velem ez nem fog megtörténni! XD) Bár tény, hogy voltak jobb pillanatai, de azok olyan ritkák voltak, mint a fehérholló.
Selenától is rázott a hideg, ellenben Eviet egészen megkedveltem, majdnem még bírtam is. Erős lány volt (oké férfiak terén szar az ízlése ->Jack<-) hajlandó volt kockáztatni, és mindent megtenne a családjáért.
És itt van még Matthew, aki ugyan idegesítő volt, hiszen egy csomó mindent tudott, mégsem árulta el őket, de azért aranyos is, én nagyon bírtam. :)

Értékelésem: Összességében nem vagyok elájulva ettől a könyvtől, de izgalmas volt, olvastatta magát, úgyhogy gyorsan a végére lehet érni. Szerintem egy kicsit hosszú volt, tekintetbe véve azt, hogy gyakorlatilag alig történt benne valami. A románc teljes káosz volt, de leginkább szex centrikus. A szereplők borzalmasok voltak, Evie azonban a kisugárzásának és persze makacsságának köszönhetően belopta magát a szívembe. Nagyon lassan indult be a kötet, és igazából 200 oldaltól számítva történt valami. Ahhoz képest, hogy az irónő beleszőtte a zombikat, egyáltalán nem írt bele egyetlenegy akció jelenetet velük. Állandóan mindenki veszekedett és hisztizett, mi már az agyamra ment. Egyedül csak az vigasztal, hogy tényleg valami eredetit alkotott Kresley, hiszen tudtommal még senki sem szőtte a tarot kártyákat ilyen horderejűen bele a könyvekbe. Az elbeszélő mód is tetszett, az is igazán különlegesre sikerült. 
És persze itt is megkaptuk az elkerülhetetlen függővéget, melynek láttán igazán csúnya szavak jutottak az eszembe. :D Várom a folytatást és azt is el fogom olvasni, ugyanis közel sem reménytelen ez a sztori, csak ez a Méreghercegnő elkapkodott lett.