Melissa Landers - Elidegenítve

Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.

Oldalak száma: 364

Eredeti cím: Alienated

Kiadás éve: 2014

Sorozat: Elidegenítve 1.

Fülszöveg: Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a Midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carat választották ki a Leihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a Leihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Caranak egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carara nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. 

Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Caranak és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?

Véleményem: Igazából a borító volt az jelen esetben, ami megfogott. Majd elolvastam a fülszöveget és egyértelművé vált számomra, hogy nekem kell az a könyv. Arról nem is beszélve, hogy a Luxen sorozatot (ami az egyik kedvenc könyves sorozatom), illetve az amerikai sorozatot, a Star Crossed juttatta eszembe. És, mivel mindkettőért odavoltam, remélem az Elidegenítvével sem lesz ez másképp. Na, lássuk! :D

Cara a maga módján egy teljesen normális ember. Bár okosabb az átlagnál, és ennek is köszönheti, hogy az iskola igazgatója őt jelöli ki arra a feladatra, melyben képviselni kell Amerika minden egyes polgárát. Ugyanis Cara kapja azon megtisztelő feladatot, miszerint Leih-ről érkező három cserediák közül egyet vendégül kell látnia hónapokon keresztül. Bár a lány az elején ockodott ettől a feladattól, azt el kellett ismernie, hogy ez nagy kiugrót jelenthet számára, amikor főiskolát választ. 

Aelyx egy Leihr, aki kénytelen a Föld nevezetű primitív bolygóra menni, és úgy tennie, mint akinek minden vágya. hogy létrejöjjön a Föld és a Leihr között szövetség. Ám valójában ő és másik két társa éppen az ellentétén munkálkodik. Bár a fiúnak hamar megváltozik a hozzáállása miután megismeri Cara-t. Ettől függetlenül a barbár emberek nem nyugszanak, és sokan lázadoznak, hiszen nem tetszik nekik az ufók jelenléte.

Ám a háttérben sokkal fontosabb dolgok lapulnak. A Föld utolsó esélye ugyanis a Leihr, és a l'eihreknek  is szükségük van az emberekre. Talán az egyetlen dolog, ami megmentheti a Földet a pusztulástól Cara és Aelyx szerelme.

Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, úgy voltam vele, hogy hátha egy újabb Luxen kaliberű sorozattal találom szemben magam. Bár, ez nem egészen így sült el, azért nem csalódtam, vagy ha igen, akkor is csak pozitív értelemben. Igazából a Luxen sorozatra csak annyiban hasonlít, hogy űrlényekről, azaz idegenekről szól, és van benne romantikus szál, illetve hogy Melissának nagyon jó humora van. [Még mindig nem Jennifer. L Armentrout, de azért nem rossz, sokszor meg tudott nevettetni így is, ami nem kicsit feldobta az amúgy egy kissé nyomott hangulatú könyvet.] Bár, említettem a Star Crossed is, és szerintem esélyes, hogy van valami közük egymáshoz. Szóval, akinek ez a kettő sorozat tetszett, annak kötelező olvasmány az Elidegenítve. :)

Igazából már maga a történet megfogott. Ez a cserediák téma mindig befutó nálam. :) A könyv Hál' Istennek gyorsan beindult. És nem csak száraz adatokat kaptunk, hanem szórakoztatóan adagolta számunkra Melissa az információt. Hogy kik is a l'eihrek, vagy hogy mit tettek ezidáig, hogy milyen ellenségeik vannak, és hogy az emberek hogyan is lázadoznak? ~ Személy szerint én imádom az ilyen témájú könyveket. A kötet dísztópia, sci-fi között ingadozik, bár inkább az utóbbi műfaj felé hajlik. Hogy miért mondom mégis azt, hogy dísztópia? Mert sajnos (vagy szerencsére) a Földön bekövetkezett problémákat feszegeti, és magát azt a tényt is, hogy a Föld haldoklóban van. Nem akarom lelőni a poént, de számomra meglepő variáció volt, a mostani ok, miszerint a Föld nem sokáig húzza. Szóval eredetire sikerült.

Ha már az eredetiségnél tartunk, akkor mindenképpen ejtenem kell egy-két szót a L'eihrekről. Egy olyan fajról beszélünk, akik bár nagyban hasonlítanak ránk, mégis teljesen más kultúrával, hagyományokkal és politika rendszerrel rendelkeznek. Arról már nem is beszélve, hogy mennyivel fejlettebbek is nálunk. Itt az elő példa: Aelyx, aki egy hét alatt tanult meg perfekt angolul. Mi ez ha nem fejlettség? És, pont emiatt ennyire bizalmatlanok az emberek, hiszen akik ennyivel jobbak, mint mi, mit akarnak tőlünk?

Imádtam Melissát, de tényleg! Sok könyvnél ugyanis az a problémám, hogy alig kapok választ a feltett kérdéseimre. Jelen esetben szó sem volt erről, ugyanis Melissa mindenre kifejtette a válaszát. Arról már nem is beszélve, hogy egy teljesen új világot (bolygót) sikerült kialakítania, ami teljesen másmilyen, mint a Föld. És pont ezek a különbségek tették még hihetőbbé, élvezetesebbé a kötetet. Egy igazán jól átgondolt, megírt mű volt az Elidegenítve. Landers sok érdekességet elárult a L'eihrekről Cara blogja által, ami frappáns megoldásnak számított számomra. És az, hogy Cara blogolt, ahhoz vezetett, hogy könnyen tudta vele azonosulni.

A könyvvel hamar tudtam végezni, hiszen [nem is hosszú] olvastatta magát. Azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy olvasmányos. Hát, ez mindenképpen az volt. A sok felmerülő probléma biztosított annyi izgalmat, hogy a könyv ne legyen egyhangú. És, hogy mik is voltak ezek a problémák? Igazából az, hogy az emberek mennyire vegyes érzelmekkel fogadták is a földönkívüliek érkezését.Tömeglázongások, és ehhez hasonlóak törtek ki. Arról már nem is beszélve, hogy Carát egyfolytában zaklatták, és fenyegető üzeneteket küldtek neki, illetve hamar megtanulta a lány, hogy kiben is bízhat. Emellett a romantikus jelenetek is fellazították az amúgy elég szegényes cselekménysort. So-so nem sok minden történt, de amikor mégis, akkor az nem lehetett semmiképpen sem kis dolog. :D

Mi volt a kedvencem az egész könyvben? ~ Hát az, ahogy Aelyx (amúgy egy géniusz a fiú) próbálta megszokni a Föld színességét. Illetve az, hogy Cara mindenáron el akarta készíteni Aelyxnek azt az ételt, amit mondjuk a fiú is meg tud enni viszolygás nélkül. :)

Ami pedig a kötet végét illeti, hát nem mondanám hogy feldobott volna az a tény, hogy egy újabb függővéges kötettel találtam szemben magam. Most emiatt csak egyetlen egy gondolat jár a fejemben, mégpedig az, hogy ide a következő részt!! Szükségem van a következő részre!!! ♥☺

A szereplők meglepő módon a szívemhez nőttek. Általában sohasem szeretem a szereplőket, de most egyenesen kedveltem mindet. Főleg Carát, akivel nagyon hamar, könnyen megtaláltam a közös nevezőt. Nem volt egy anyámasszonykatonája, hanem mindig azt tette, amit elvárok egy tökös főszereplőtől. Szakítani kell? OKÉ! Verekedni? KIT ÉRDEKEL? HA LETÖRIK A KÖRMÖM? CSINÁLJUK! ~ Szóval értitek? Nagyon belevaló a csaj! :DD

Igazából Aelyxxel sem volt semmi bajom [miután ki tudtam mondani valahogy a nevét XD], bár Daemon még mindig a kedvenc idegenem! ♥  

És az ő románcuk? Jajj, annyira cuki volt, hihető, és valóságos, tele érzelemmel és szenvedéllyel.

Értékelésem: Egy újabb jó, 5 csillagos könyv került fel a listámra. IMÁDTAM ezt a könyvet, örülök neki, hogy megvettem. Csak azt sajnálom, hogy ilyen hamar véget ért a kötet, még olvastam volna. Melissa Landersnek nagyon jó stílusa van, szórakoztatóan, könnyedén és fiatalosan ír. A sztori úgy, ahogy van megvett magának, ezt tagadhatatlan. És a szerelmes jelenetek is oltári cukik voltak, itt végre éreztem szikrát, és elhittem azokat a mélyebb érzéseket is. A szereplők szimptomatikusak, szerethetőek. A cselekményszál kicsit szegényes, ám az állandóan felmerülő problémáknak köszönhetően az ember nem fog unatkozni a könyvön. Melissa nagyon összeszedetten és átgondoltan írta meg az Elidegenítvét. Rengeteg eredeti dolog volt a könyvében, ami külön élményé tette az olvasást. Sok plusz információt is szolgáltatott a L'eihr fajról, ami külön piros pontot érdemelne.  Minden kérdésemre választ kaptam benne, köszönhetően a rengeteg információ halmaznak, melyet az író finoman, csöpögtetve adagolt be az olvasóknak. Bár nem vagyok nagy sci.fi rajongó, de lehet, hogy Melissa Landers hatására szívesebben nyúlok majd ehhez a műfajhoz is. Alig várom a következő részt, főleg hogy ilyen függővéggel ért véget.

Mindenkinek ajánlom!