ISBN: 9789632456867
Kiadás éve: 2012
Fülszöveg: Balthazar, a vámpír több száz éve egyedül van - szövetséges és szerelem nélkül. Ideje szembenézni a múltjával, és a szíve szavát követni végre. Amikor beleegyezik, hogy megvédi Skye Tierney, az egykori Evernight Akadémia halandó diákja életét, még nem tudja, milyen veszélyes játékba keveredik. Skye újonnan felfedezett természetfeletti képességei magukra vonják a gonosz, csábító vámpír, Balthazar és a családja gyilkosának figyelmét is. A nagy hatalmú vámpír most azt tervezi, hogy Skye tehetségét a saját gonosz céljai eléréséhez használja ki. Balthazar bármit megtenne, hogy megállítsa Redgrave-et, és beteljesedjen régóta táplált bosszúvágya. Miközben Skye és Balthazar együtt szállnak szembe a gonosszal, közelebb kerülnek egymáshoz, mint valaha gondolták.
Véleményem: Már az első négy részben nagyon megszeretem Claudia Gray stílusát, és kiszámíthatatlan írásait. Hiszen a vámpír - vámpírvadász páros élete, amit már az első résztől kezdve követhetünk, nem igazán az a szokványos szerelmespár, amit az ember elképzel.
Rengeteg önfeláldozás, önmegtartóztatás és szerelem keveredett az Evernight sorozatban.
Ami azt illeti, annyira érdekesen fejezte be az írónő a negyedik könyvet, hogy nagyon vártam a folytatását.
Az Evernight sorozatban eddig Lucas a vámpírvadász, és Bianca a született vámpír voltak a főszereplők, de ebben a kötetben egy az előző könyvekben megismert mellékszereplő veszi át a helyüket, aki nem mást, mint Skye Tierney, aki élete kockáztatásával mentette meg Lucasékat.
Skye az Evernight suli leégése után visszakényszerül a szülei házába, és folytatnia kell az ottani gimiben a tanulmányait. Szülei nem foglalkoznak vele, mert a munkába temetkeznek, így Skye a nyár utolsó pár napját a lovával tölti.
A lány a vámpírháború óta különös dolgokat lát. Olyan halálesetek vízióit, amik sok évvel ez előtt történtek. Skye próbálja kizárni az ilyen látomásokat, de egyedül nem sikerül neki, így Lucas segítségét kéri.
Lucas személyesen nem tud eljönni Skye - hoz, de önmaga helyett elküldi Balthazart, aki pont jókor érkezik ahhoz, hogy megmentse a lány életét egy vámpírtól. És mint kiderül Skye vére nagyon is különleges a vámpíroknak, hiszen vérének köszönhetően látják az életüket, azokat a pillanatokat, amikor talán utoljára voltak boldogak. Így hát fontossá válik a lány a vámpírok számára. De legfőképpen Redgravének, Balthazar nemzőjének.
Balthazar kénytelen tehát Skye - val maradni, hogy megvédhesse, így jelentkezik történelem tanárnak Skye sulijába.
Hogy őszinte legyek nem csalódtam a könyvben, de igazából nem is nyűgözött le. Az írónő ugyan nem fejlődött az 5. könyv végére sem, de legalább nem is romlott a színvonala.
Ami engem illet én sokkal szívesebben olvastam volna még egy kicsivel többet Biancáról és Lucasról, de az első sokk után, ami engem ért, megszoktam Skyet és Balthazart is.
Ami a történetet, a tartalmat illeti, szerintem az jól sikerült csak a végéről hiányoltam valami forduló pontot, hiszen Claudia Graynél ezt szoktam meg. Skye mindenesetre belevaló lány, azt meg kell hagyni. Olyan könnyedén továbblépett azon a tényen, hogy 2 évet vámpírok között tanult, mintha számára ez lett volna a természetes. Bátor, sportos és mindenre elszánt személyiség, aki már az első pár oldalon megvett magának.
És ahhoz képest, hogy mik történtek vele a múltban ( értem ez alatt azt, hogy a bátyja meghalt, és közvetlen utána még a pasija is szakított vele) nagyon összeszedett és határozott.
Ami nagyon tetszett benne, az az, hogy bár találkozott az exével, és annak újdonsült barátnőjével ( nem állítom, hogy nem fájt neki ) mégis képes volt tovább lépni, és mosolyogni, és nem állt le hisztizni vagy sírni, egyszerűen mindennel szembenézett.
És ha kikosarazták? Akkor is csinálta tovább a dolgát, ahogy azt illik. ( Pedig jó sokszor megtörtént vele )
Szóval ... Balthazar. Meg kell hagyni, hogy ő is szerethető karakterré vált. Ez a védelmezési ösztön, hát .... nagyon cuki!!! Balthazar az elejétől fogva olyan volt, hogy ha megjelent visongtam és ugráltam örömömben. Ami közte és Skye között történt nyilván izgatta a fantáziámat, de még mindig nem tudtam feldolgozni azt, hogy ez mennyire Alkonyat koppintás. Ugyanis Balthazarnak is ugyanaz volt a dilije, mint annak idején Edwardnak. - Emberrel nem kezdünk. ; Nem akarok tőle semmit sem. ; Nem foglak átváltoztatni, az rosszabb mintha meghalnál. - nevezetű maszlagot már az elejétől kezdve hallgathattuk. Oké megértem, hogy egész jól sikerült az Alkonyat, és sokan bizonyosan el is olvasták, de azért még kilehetne találni valami újat. Mert nekem gyakorlatilag hidegrázásom volt attól, hogy bár érzett valamit Skye iránt, nem akarta elmondani neki, mert ember. És ugyan emberrel nem kezdünk!
Értékelésem: Összességében tetszett ez a könyv, bár nem hiszem, hogy sűrűn újra fogom olvasni. A szerelmi szál valahogy gyengére sikerült, ami sokat levon az értékéből. De sokat izgulhatunk Redgravet illetően, hiszen sohasem tudhattuk, hogy mikor jelenik meg és próbálja behálózni Skyet. A szereplők szerethetőek voltak, bár a köztük lévő románcot annyira nem hittem el, mint kéne.Tulajdonképpen E/3 személyűnek íródott a könyv (amit én nagyon nem szeretek) , de mégis olyan volt, mintha Balthazar vagy olykor Skye mesélné a történteket. Nagy pozitívum, hogy mindkét szereplő szemszögéből olvashattunk, így ütősebb volt az összhatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.