Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.Oldalak száma: 365
Eredeti cím: Between the Lines
Kiadás éve: 2016
Sorozat: Sorok között 1.
Fülszöveg: Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki - különösen a népszerű lányok közül - megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék örökre. Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet...
Véleményem: Már olvastam egy könyvet Jodi Picoult-tól, az ugyan elég vegyes érzéseket keltette bennem, de tetszett. Ám az akkori komoly történethez képest, most valami habkönnyű, sokaknak ismerős világot köszönhetünk viszont. A mesék világát. Szerintem nem vagyok egyedül ebben a nagyvilágban, aki szereti a meséket. És, hogyha még el is tud gondolkodtatni... Veszélyes kombó lehet! Lássunk is hozzá! :)
Fontos megemlítenem azt is, hogy bár Jodi Picoult könyvről van szó, nem kell a megszokott lélektani boncolgatásra számítanunk. Nekem ugyan ez volt a második Jodi könyvem, amit olvastam, de el kell hogy mondjam, a kettő között nem sok hasonlóság van. Míg általában a Jodi könyvek komolyak, olyanok amik megfekszik az ember gyomrát, és vagy egy hetes, de legalább 3-4 napos elmélkedésre ítélik (velem legalábbis ez történt), addig ez a történet habkönnyű. Olvasmányos, pörgős, de mindenekelőtt egy tündérmese. Nyári esős napokra tökéletes választás.
Az elején egy tipikus könyvnek tituláltam. Hiszen volt egy kedves olvasónk, aki éppen egy általa hőn szeretett mesekönyvet bújt, már kitudja hanyadszorra. Ám mielőtt, hozzám hasonlóan ti is túl hamar ítélkeznétek, s bélyegeznétek meg a könyvet, olvassatok egy icipicivel tovább. Ugyanis nagyon hamar kiderült, hogy ez a mesekönyv közel sem olyan hétköznapi.
Ami engem illet, imádom a meséket. 17 éves létemre megszállottja vagyok a Disney munkásságának, és büszkén jelenthetem ki, hogy minden Disney filmet láttam már. Ha rossz kedvem van, vagy ha szimplán csak unatkozom, akkor csak előveszek egy mesét, és kész is! Garantált a jókedvem. Talán ennek is köszönhető az, hogy nagyon jól tudtam azonosulni főszereplőnkkel, Delilával.
A karakterek megformázását illetően nem lehetett okom a panaszra. Nem éreztem úgy, hogy mindenkinek csak egy oldala van. Hiszen miután becsukódott a mesekönyv, minden karaktert megismerhettünk egy teljesen más oldaláról. Hamar kiderült, hogy amit Delila olvas, az nem egyenlő a mesében lévő szereplőkkel. A kedvencem minden kétséget kizáróan a mi kis gonosz varázslónk, aki a mesében nem más mint a főellenség. Ám amint nem kell színészkednie, átvált egy igazán aranyos, segítőkész varázslóvá, akit mindenki kedvel. Nem minden az, aminek tűnik. :)
Ennek köszönhetően a szereplők egytől egyig mind részletesen kidolgozottak, akiknek esetleg még a háttértörténetére is fény derül. Kedvelhetőek voltak, s mindegyikről szívesen olvastam.
Nagyon szeretem a könyvekben azt, hogyha váltott szemszögben íródik. És volt szerencsém ezt a történetet egyrészt Delila, másrészt pedig Olivér szemein keresztül látni. Mindkét szemszög tetszett. Azonban Olivér fejében lenni, az ő gondolatait olvasni sokkal izgalmasabb volt a számomra.
Mindenekelőtt az fogott meg a könyvben, hogy egy teljesen új elképzeléssel állította szembe az olvasót. Hiszen melyik másik könyvben találkozhattunk ehhez hasonló felvetéssel, miszerint a mesebeli szereplők a könyv becsukása után is élnek? Vannak hobbijaik, vágyaik. A mesében lenniük pedig csak színészkedés... (Nekem mondjuk enyhe Toy Story érzetem támadt. De az ugyebár egy film, nem könyv...)
A kedvenc részem, minden kétséget kizáróan, az amikor Delila a mesében találja magát. Érdekes volt látni, hogy bár ő mindig a mesében akart lenni, milyen gyorsan rájött arra, hogy ez nem jó neki. Hogy mégsem akarja ott tölteni élete hátralévő részét. A továbbiakban én Edgarra lennék nagyon kíváncsi. Ő vajon meddig bírja odaát?
Ami tetszett... állandó feszültség uralkodott a könyvön, és rajtam is olvasás közben. Végig azon gondolkodtam, hogy vajon hogy fogja Delila kiszedni a könyvből Olivért. Rengeteg kudarc után már abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán ki fog kerülni a meséből. Ám mondhatom, hogy elég frappáns megoldásnak lehettünk tanúi. Ez a történet hál' Istennek nem olyan kiszámítható, mint a mesék általában. Rengeteg meglepetés ért. A cselekmény hajlamos volt nem várt fordulatot venni...
Egy gyengécske romantikus szálat is kaptunk, bár teljesen egyértelmű, hogy nem ez kapott fókuszt, mégis lehetett volna benne több munka. Hiszen az egész történet arról szól, hogy Delila szereti Olivér, ezért segít neki. Olivér szereti Delilát, ezért ki akar jutni. Mégis kaptunk egy picike kis randit, illetve egy két lopott csókot. (Tekintve, hogy a mesékben egy csók szokott lenni, és az is a sztori végén, ebben a történetben nem is rossz az arány. :)
A végéről már csak annyit, hogy meglepődtem rajta, hiszen nem erre számítottam. Ám korrekt volt és szívmelengető. Mosolygós arccal tettem le a könyvet, és már kíváncsian várom, hogy mi fog történni a következő részben. Ugyan ez egy sorozat, de ez a könyv teljes mértékben megállja önállóan is a saját helyét. Ajánlom! :)
Értékelésem: Olvastam már sok mesét, de ez különbözött minden eddigitől.Olyan elképzelésekkel, felvetésekkel találtam szembe magam, amiken elgondolkoztam. De mi más lenne a feladata a könyveknek, minthogy: szórakoztatnak és tanítanak.
A szereplők jól kidolgozottak, kedvelhetőek. A történetet váltott szemszögből követhetjük végig, aminek én személy szerint nagyon örültem. A könyvben és a könyvön kívül is megtekinthetjük az életet. Bár a könyvben lenni sokkal érdekesebb volt. Nem kevés misztikum szorult ebbe a történetbe. Varázslók, tündérek, manók és sellők! ♥ Mindenkinek nagyon ajánlom!
Fontos megemlítenem azt is, hogy bár Jodi Picoult könyvről van szó, nem kell a megszokott lélektani boncolgatásra számítanunk. Nekem ugyan ez volt a második Jodi könyvem, amit olvastam, de el kell hogy mondjam, a kettő között nem sok hasonlóság van. Míg általában a Jodi könyvek komolyak, olyanok amik megfekszik az ember gyomrát, és vagy egy hetes, de legalább 3-4 napos elmélkedésre ítélik (velem legalábbis ez történt), addig ez a történet habkönnyű. Olvasmányos, pörgős, de mindenekelőtt egy tündérmese. Nyári esős napokra tökéletes választás.
Az elején egy tipikus könyvnek tituláltam. Hiszen volt egy kedves olvasónk, aki éppen egy általa hőn szeretett mesekönyvet bújt, már kitudja hanyadszorra. Ám mielőtt, hozzám hasonlóan ti is túl hamar ítélkeznétek, s bélyegeznétek meg a könyvet, olvassatok egy icipicivel tovább. Ugyanis nagyon hamar kiderült, hogy ez a mesekönyv közel sem olyan hétköznapi. 
A karakterek megformázását illetően nem lehetett okom a panaszra. Nem éreztem úgy, hogy mindenkinek csak egy oldala van. Hiszen miután becsukódott a mesekönyv, minden karaktert megismerhettünk egy teljesen más oldaláról. Hamar kiderült, hogy amit Delila olvas, az nem egyenlő a mesében lévő szereplőkkel. A kedvencem minden kétséget kizáróan a mi kis gonosz varázslónk, aki a mesében nem más mint a főellenség. Ám amint nem kell színészkednie, átvált egy igazán aranyos, segítőkész varázslóvá, akit mindenki kedvel. Nem minden az, aminek tűnik. :)
Ennek köszönhetően a szereplők egytől egyig mind részletesen kidolgozottak, akiknek esetleg még a háttértörténetére is fény derül. Kedvelhetőek voltak, s mindegyikről szívesen olvastam.Nagyon szeretem a könyvekben azt, hogyha váltott szemszögben íródik. És volt szerencsém ezt a történetet egyrészt Delila, másrészt pedig Olivér szemein keresztül látni. Mindkét szemszög tetszett. Azonban Olivér fejében lenni, az ő gondolatait olvasni sokkal izgalmasabb volt a számomra.
Mindenekelőtt az fogott meg a könyvben, hogy egy teljesen új elképzeléssel állította szembe az olvasót. Hiszen melyik másik könyvben találkozhattunk ehhez hasonló felvetéssel, miszerint a mesebeli szereplők a könyv becsukása után is élnek? Vannak hobbijaik, vágyaik. A mesében lenniük pedig csak színészkedés... (Nekem mondjuk enyhe Toy Story érzetem támadt. De az ugyebár egy film, nem könyv...)
A kedvenc részem, minden kétséget kizáróan, az amikor Delila a mesében találja magát. Érdekes volt látni, hogy bár ő mindig a mesében akart lenni, milyen gyorsan rájött arra, hogy ez nem jó neki. Hogy mégsem akarja ott tölteni élete hátralévő részét. A továbbiakban én Edgarra lennék nagyon kíváncsi. Ő vajon meddig bírja odaát?
Ami tetszett... állandó feszültség uralkodott a könyvön, és rajtam is olvasás közben. Végig azon gondolkodtam, hogy vajon hogy fogja Delila kiszedni a könyvből Olivért. Rengeteg kudarc után már abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán ki fog kerülni a meséből. Ám mondhatom, hogy elég frappáns megoldásnak lehettünk tanúi. Ez a történet hál' Istennek nem olyan kiszámítható, mint a mesék általában. Rengeteg meglepetés ért. A cselekmény hajlamos volt nem várt fordulatot venni...
Egy gyengécske romantikus szálat is kaptunk, bár teljesen egyértelmű, hogy nem ez kapott fókuszt, mégis lehetett volna benne több munka. Hiszen az egész történet arról szól, hogy Delila szereti Olivér, ezért segít neki. Olivér szereti Delilát, ezért ki akar jutni. Mégis kaptunk egy picike kis randit, illetve egy két lopott csókot. (Tekintve, hogy a mesékben egy csók szokott lenni, és az is a sztori végén, ebben a történetben nem is rossz az arány. :) A végéről már csak annyit, hogy meglepődtem rajta, hiszen nem erre számítottam. Ám korrekt volt és szívmelengető. Mosolygós arccal tettem le a könyvet, és már kíváncsian várom, hogy mi fog történni a következő részben. Ugyan ez egy sorozat, de ez a könyv teljes mértékben megállja önállóan is a saját helyét. Ajánlom! :)
Értékelésem: Olvastam már sok mesét, de ez különbözött minden eddigitől.Olyan elképzelésekkel, felvetésekkel találtam szembe magam, amiken elgondolkoztam. De mi más lenne a feladata a könyveknek, minthogy: szórakoztatnak és tanítanak.
A szereplők jól kidolgozottak, kedvelhetőek. A történetet váltott szemszögből követhetjük végig, aminek én személy szerint nagyon örültem. A könyvben és a könyvön kívül is megtekinthetjük az életet. Bár a könyvben lenni sokkal érdekesebb volt. Nem kevés misztikum szorult ebbe a történetbe. Varázslók, tündérek, manók és sellők! ♥ Mindenkinek nagyon ajánlom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.