2016. július 16., szombat

Leiner Laura - Bábel

Kiadó: L&L kiadó

Oldalak száma: 512

Kiadás éve: 2013 - 2016

Sorozat:önálló regény

Fülszöveg: Zsófi tizenhét éves és RHCP rajongói blogot ír, ezért nem is kérdés, hogy az idei Bábelfesztre egész hetes bérletet vesz, hiszen az utolsó nap sztárfellépője a Red Hot Chili Peppers. Zsófinak ez lesz élete első fesztiválja, amelyen barátaival, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával együtt vesznek részt. Ez pedig azt is jelenti, hogy többnapos, ismeretlen olaszok utáni hajtóvadászat, az orvosi sátorban töltött hosszú órák és a VIP-szekcióba való kétségbeesett bejutási kísérletek is várnak rájuk. A folyamatos bulizás, sátorozás, a koncertek és a legelképesztőbb közös élmények felejthetetlenné teszik ezt a hét napot, sőt, talán az egész nyarat.



Véleményem: Nem kevés idő kellett ahhoz, hogy végre rászánjam magam, és elolvassam ezt a  művét is Leiner Laurának. A Bexi sorozata számomra teli találat volt, így amikor már többen is biztattak arra, hogy olvassam el a Bábelt, beadtam a derekam, és nem kis elvárásokkal belevetetettem magam a könyvbe. Lehet, hogy még várnom kellett volna... Vagy csak túl magasak voltak az elvárásaim? Nem tudom pontosan. Azt viszont tudom, hogy ez a könyv közelébe sem ért a Bexi sorozathoz. 
Egyéb információ: A könyv már két kiadónál is megjelent. Jelenleg az L&L kiadó jelenteti meg Laura könyveit, és éppen a közelmúltban adták ki a Bábelt új borítóval. Ami engem illet, sokkal  jobban tetszik az újabb style, hiszen a régi borítóról nekem mindig egy véres infúziós tasak jutott eszembe...
Hogy is mondjam? Az elején még hajtott a kíváncsiság, így nem foglalkoztam olyan apró cseprő dolgokkal, mint például az, hogy baromi unalmas az egész. Kezdeti lelkesedésem vitt előre, így a könyv felénél álltam csak meg először, hogy megkérdezzem magamtól: Miért is olvasom ezt? Válaszolni nem tudtam, így egy vállvonás után olvastam tovább. Ez már régen rossz reakció. Nem tudtam önfeledten olvasni a könyvet, hiszen untam az egészet. A történet fele ugyanis olyan felesleges szájtépés volt, amitől az a benyomásom támadt, mintha csak egy bizonyos oldalszám megírására kötelezték volna az írónőt. Tudom, csúnyán hangzik ilyet mondani, de nincs bennem  rossz akarat. Egyszerűen csak nem értettem, hogy miért traktálnak minket ilyen mennyiségű lényegtelen dolgokkal, amikor lehetett volna fontosabb vonalra terelni a beszélgetéseket.
Nem kifejezetten a könyv elejével volt bajom, hiszen az első 50 oldal lényegre törő, bemutatja nekünk olvasóknak az alapszituációt, a karaktereket. Ám utána homály következett.
A karakterek (persze ha eltekintünk a szörnyen béna nevektől, amik sajnos minden Leiner Laura könyvben kísértenek) jól kidolgozottak. Laura erőssége, hogy minél színesebb szereplőgárdát szedjen össze, melyeknek köszönhetően élvezetessé, de mindenképpen élvezetesebbé válik a történet olvasása. De akkor is! Milyen neveket sikerült már megint adni szegény embereknek? Hipó, Szasza, Napsi, Kolos, Abdul? Uram Atyám segíts! Azonban viszonylag hamar túlléptem a nevek okozta sokkon... Viszonylag hamar...
Szintén nem tetszett, hogy minden fejezett elején sokat sejtető egy két mondat, úgynevezett fejezett címek díszelegtek. Melyek általában előre lelőtték a fejezet lényegét. Ennek köszönhetően kiszámíthatóvá, sivárrá váltak a fejezetek. Ám így is voltak meglepő események, amiket nem lehetett kitalálni előre. Ezek színesítették a történetet, bennem meg reményt ébresztettek, hogy talán még javulni fog a színvonal.
Olyan szempontból tetszett a könyv, hogy volt benne romantikus szál. Hiszen a hozzám hasonló olvasók számára egy könyvből elengedhetetlen a románc. Mégis az a helyzet, hogy az egész egy nagy zavaros tócsa volt, amibe nem szívesen lép bele az ember...
Adott egy 18 éves főszereplőnő, aki hihetetlen optimizmussal viseltet jövőbeni szerelme iránt. Konkrétan egy rocksztárba szerelmes, és szentül hiszi, hogy ez a bizonyos rocksztár a férje lesz. Zárójelbe megjegyezném, hogy ilyesfajta gondolatai szerintem maximum még egy 12 éves gyereknek vannak, nem pedig egy 18 éves lánynak. Ám legyen. Elhittem, elfogadtam nem teljesen komplett főhősünk abszurd képzelgéseit. Ám egyik napról a másikra Zsófika beleszeret az egyik, általa először utált fiúba. Másnap meg már nem szereti... És valaki más kell neki... Na ekkor gondolkodtam el komolyabban. Ennek most őszintén milyen valóság alapja van. Őszintén hiszem, hogy nem vagyunk ennyire buták, illetve sekélyesek, minthogy Laurának sikerült bemutatnia, mert ha igen, akkor komoly gondban van az emberiség. Nyilván egyből ideges lettem, hiszen én nem szeretem azokat a főszereplőket, akik nem tudnak dönteni a Cola vagy a Sprite között. És írónőnk ezen húzása rá is nyomta a bélyeget a történetre. 
Egyébiránt magát a Bábelfesztet sikerült úgy bemutatnia, hogy az a benyomásom legyen, hogy én magam is ott vagyok, élvezem az egészet, a barátaimmal szórakozok. Azok az érzések átjöttek, amik fontosak voltak. Ez tehát abszolút egy pozitívum. Illetőleg ugyan én még nem voltam ehhez hasonlatos fesztiválon, de meghozta a kedvemet hozzá. Talán majd egyszer...
Ami a történet befejezését illeti, végül is Happy Endet kaptunk. Mindenki rátalált a párjára, vagy éppen olyan felfedezéssel, élménnyel gazdagodott, amely akárcsak egy parányit is, de befolyásolta az életét, a gondolkodásmódját. Megkönnyebbülve ugyan (hogy végre kiolvastam ezt a könyvet), de mosolyogva, jó érzésekkel eltelve raktam le a kötetet. 

Egy kis extra a könyvhöz. :)






Értékelésem: Összességében nem merem azt mondani rá, hogy egy nagyon rossz könyv, de egyértelműen nem is jó. A kettő között lebeg valahol, pont emiatt csak 3 csillagot tudok csak adni neki. Ugyan voltak szórakoztató részek, ennél sokkal többet is elbírt volna a könyv. Javarészt unalmas volt, és kiszámítható, ami persze kihatott az olvasási kedvemre. A karakterek ugyan színesek és jól kidolgozottak, kedvelhetőek, ám a főszereplőnő egy kiállhatatlan, döntésképtelen, hisztis csitri. Korrekt befejezést kapott a történet, ebbe nem tudok belekötni. Ám a romantikus szálba igen, az úgy gyenge ahogy van. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de ettől függetlenül nem ajánlom.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm véleményed
~ Angie ~