Sally Thorne - Gyűlölök és szeretek

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 440

Eredeti cím: The Hating Game

Kiadás éve: 2018

Sorozat: önálló könyv

Fülszöveg: Lucy Hutton és Joshua Templeman ki nem állhatják egymást. Nem csupán ellenszenvesek egymásnak. Nem épp hogy csak megtűrik egymást. Hanem gyűlölik a másikat. Az sem okoz nekik problémát, hogy ki is mutassák az érzéseiket egy sor rituális, passzív-agresszív játékon keresztül az irodában, ahol egy kiadó társigazgatóinak asszisztenseiként egymással szemben ülve dolgoznak. Lucy nem érti Joshua karót nyelt, ideges, aggályoskodó hozzáállását a munkához. Joshua pedig egyértelműen nem tudja hova tenni Lucy hóbortos ruháit, különcségét és túlzott derűlátását.

Most ugyanazért az előléptetésért versenyeznek, és elszánt küzdelmüket immár semmi sem fékezheti meg. Lucy nem hajlandó meghátrálni, annak ellenére sem, hogy legújabb játékuknak álmai munkája lehet az ára…

Véleményem: Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül, amijkor azt mondom, hogy szeretem az olyan könyveket, melyeket a feszültség itat át. Az olyanokat, melyekben a karakterek közti kémia már az első oldalakon is tisztán érezhetőek. Amennyiben valaki ilyesmire vágyna, nyugodtan merem ajánlani számára Sally Thorne - Gyűlölük és szeretek című könyvét.

Ha őszinte akarok lenni, akkor el kell ismernem, hogy bármiféle elvárás nélkül ültem neki ennek a könyvnek, fáradtan, álmosan. Ám ez a könyv az első 10 oldalában megfogott, és nem is eresztett egészen a végéig.

Az alapsztoriról csak annyit, hogy adott egy könyvkiadó, mely kettő egyesüléséből jött létre. Így tehát két igazgató, s mindkét igazgatónak egy-egy asszisztense van. Főszereplőnk, Lucy egy ilyen asszisztens, aki a nap legnagyobb részét a másik asszisztenssel Joshua-val tölti, akivel nem mellesleg utálják egymást.

Jó pár évvel ezelőtt az Obszidián olvasása alatt jöttem rá, hogy mennyire élvezem azokat a könyveket, ahol a szereplők veszekedéssel, szópárbajokkal fejezik ki egymás iránti vonzalmukat. Így persze nem nagy titok, hogy hamar beleszerettem ebbe  a könyvbe is.

Lucy képében kaptunk egy  olyan karaktert, akit nem lehet nem szeretni. Harcias, kedves, ám ha kell könnyedén beolvas bárkinek. Joshua képében pedig egy igazán szexi, gondoskodó jellem testesült meg, aki valójában nem képes kifejezni az érzéseit, leginkább egy óvodás szintjén ragadt meg. Burkolt utálatuk azonban hamar kezd, valami egészen másba átváltani, egy igazán vicces és szívmelengető módon. 

Személy szerint nagyon tetszett Sally Thorne stílusa, ahogy a történet szálait vitte, ahogy magukat a karaktereket megalkotta, de mindenekelőtt az a humorra, ami már azon a bizonyos 10. oldalon megfogott. Persze a civakodások már önmagukban viccesek voltak, de az a szarkazmus, amely átitatta a könyvet, volt az, ami igazán a magáénak tudott.

Mondhatnám, hogy erotikus könyvről van szó, ám ez csak félig-meddig igaz. Bár voltak benne efféle tartalmak, a könyv sokkal inkább az érzelmekre, a jellemfejlődésre, egymás megismerésére és a hibák elfogadására volt hivatottt rávilágítani. Arra, hogy egy szép test, egy szép, a magabiztosság mögött mennyi kétely és magányosság lapulhat meg. Számomra Joshua mindvégig egy szimpatikus karakter volt, ám anélkül a bizonyos fejlemények nélkül, melyekre a végén derült fény, nem lett volna egész a jelleme. Imádtam, ahogy félve, óvatosan bánik Lucyval, mintha egy porcelán baba lenne, aki bármelyik pillanatban összetörhet, és azt is, hogy valójában Joshua volt ez a bizonyos baba.

Lucy karaktere is tartogatott meglepetéseket.  Őszintén meglepődten azon a rámenősségén, amely a könyv felétől érezhető volt. De érthetőnek is tartom, hisz a szexuális vágy sok mindenre képes rábírni az embert, nemhogy egy ilyen szexi félisten közelében...

Olvasás közben hiányoltam, hogy nem láttunk bele Joshua fejébe. Egy-egy jelenet után ugyanis nagyonkíváncsi lettem volna arra, hogy vajon mi is zajlott a fejében. A könyv felénél tarthattam, amikor megállapítottam, hogy váltott szemszöggel mennyivel jobb könyvet alkothatott volna Sally. Ám nem kis meglepődésemre Sallynek ezt is sikerült megoldania az utolsó 100 oldalban. Ott ugyanis Josh egyfolytában tudtunkra adta gondolatait. S bizonyos múltba történt eseményekkel kapcsolatban is megosztotta velünk a meglátásait, érzéseit. A két karakter közötti támogatás, az ahogy elfogadták egymást hibáik ellenére, az ahogy képesek voltak a másikat egyben tartani, volt az, ami igazán különlegessé tette számomra ezt a történetet.

440 oldalas kötet lévén nem egy rövid történetről van szó, ám mégis úgy éreztem, hogy hamar vége lett. Üdítő érzés volt végre egy olyan könyvet a kezembe venni, mely nem egy sorozat része, s így az utolsó oldalakban jóleső, melengető érzés kerített hatalmába. A vége úgy ahogy van tökéletes, nem maradtak bennem kérdések, egyszerűen csak egy picit szomorkás voltam, hogy véget ért ez a történet is. Mindenkinek nagyon tudom ajánlani! ;)

Értékelésem: Vicces, szórakoztató könyv, ami az első tíz oldal után magába szippantott. A karakterek jól kidolgozottak, szerethetőek. A könyv egy átlagos romantikus történetnél jóüval többet tartogat magában. Külön imádtam, hogy a végén bepillantást nyerhetünk Josh gondolataiba, érzéseibe a múlttal kapcsolatban. Illetve azt is, ahogy ez a két karakter képes volt egymást szeretni, elfogadni hibáik ellenére. Mindenkinek el kell olvasni! Garantáltan szeretni fogjátok! :)