Elle Kennedy - A cél

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ

Oldalak száma: 432

Eredeti cím: The Goal

Kiadás éve: 2018

Sorozat: Off-Campus 4. (befejező)

A végzős Sabrina James már látja maga előtt az egész jövőjét: lediplomázik a Briaren, brillíroz a Harvard jogi karán, aztán szerez egy jól fizető állást valami menő cégnél. Szeretne kilépni nyomorúságos múltja árnyékából, ezért sem ideje, sem energiája nincs egy jóképű hokisra, aki hisz abban, hogy létezik szerelem első látásra. John Tuckerrel csupán egyetlen tüzes – ám meglepően gyengédre sikerült – éjszakát tervez, de néha egy éjszaka is elég, hogy az ember élete fenekestül felforduljon. De a játék egyre bonyolódik. Tucker hisz a csapatjátékban, meggyőződése, hogy az legalább olyan fontos, mint az egyéni teljesítmény. A jégen nem keresi a reflektorfényt, de amikor huszonkét évesen apa lesz, nem hajlandó a háttérben maradni. Már csak azért sem, mert a leendő anya gyönyörű, okos és hihetetlenül izgalmas. A gond csak az, hogy Sabrina James nem adja könnyen a szívét, és a lobbanékony, barna szépség túl makacs, hogy segítséget fogadjon el. Ha Tucker meg akarja szerezni álmai nőjét, meg kell győznie, hogy bizonyos célokat csak együtt érhetnek el.

Véleményem: Nagyon szerettem Elle eddigi könyveit. Az Off-Campus sorozat részei az idei évem kedvenceivé nőtték ki magukat, így mondhatom, nem kis elvárásokkal állok neki a széria utolsó részének, A cél-nak.

Már az előző kötetben is voltak utalások arra, hogy mire is számíthatunk A cél-ban. A harmadik kötet utolsó fejezetében egyértelműen kiderült, hogy Tucker apuka lesz, a kérdés már csak az volt, hogy ez hogyan is történhetett. Erre tért ki Elle a sorozat befejező részében. A kötetben alapvetően Tucker és Sabrina kapcsolatát követhetjük végig. Láthatjuk, hogy hogyan jutnak el az ismerkedés fázisától egészen a beharangozott gyerekig.

Azt kell mondom, hogy számomra csalódás volt ez a könyv. Ebben közre játszott az is, hogy Elle az előző részben nagy kedélyesen lelőtte a poént. Így már a kötet legelejétől kezdve tudtam, hogy mi lesz a végkimenetel, ami sokat levont az élvezhetőségből. Másrészt kettejük kapcsolata, pontosabban az a huzavona, amiről olvastam, nem nagyon nyert meg magának.

A karaktereket illetően sem voltam annyira oda és vissza. Sabrina konkrétan egy idegesítő főszereplőnőnek bizonyult, akit persze próbál megérteni az olvasó, de akkor is… Sabrina ugyanis világ életében olyan emberek között volt, akikre nem nagyon tudott számítani. Az anyja elhagyta, az apját nem is ismerte, a nagymamája nevelte. Ezenkívül egy kifejezetten undorító mostahaapja is van, aki nem csak az anyjával, de még a nagyanyjával is rendszeresen ágyba bújt. Sabrina célja tehát az, hogy kitőrjön ebből a helyzetéből, ezért is jelentkezett a Harvardra, hogy későbbeikben, mint ügyvéd praktizálhasson. Ebbe az elképzelésébe azonban nem fér bele egy komoly kapcsolat, így elsősorban csak szexre kellenek neki a pasik. Így ismerkednek össze Tuckerrel.

A sorozat első három részében nagyon megszerettem Tuckert, imádnivaló volt a maga jófiús, figyelmes, mégis szexi valójában. Itt is hozta a formáját. Olvadoztam azoktól a megnyilvánulásoktól, figyelmességektől, amiket kiszemeltje miatt tett. Ám Sabrina, akiről eddig a könyvig nem a legjobb véleménnyel voltam (ezután sem) nem akart komoly kapcsolatot, így igyekezett minél hamarabb lerázni férfiszereplőnket. Tucker persze próbálkozott még egy ideig. Aztán beütött a krach.

A könyv lényegében azt mutatja be, hogy szereplőink hogyan is kezelik a kialakult helyzetet. És bár Tucker nagyon próbálkozna, Sabrina teljes mértékben elutasítja a közeledését. Ez egy ideig érthető, mert persze meg akarja kímélni a srácot, de egy bizonyos pont után már teljesen érthetetlen, értelmetlen és idegesítő volt. Sabrina ezután nem volt több egy mártírnál, aki minden terhet csak a magáénak akart tudni, közben pedig semmi ötlete nem volt a jövőre nézve, hogy mégis hogyan tudna problémákat megoldani. Az apukával szerény személyem szerint nagyon szemetül bánt, hiszen nem volt joga eltitkolnia a döntéseit, arról már nem is beszélve, hogy együtt kellett volna dönteniük.

Karaktereink közti kapcsolat nagyon egyirányúra sikeredett. Tucker mindig csak adott, míg Sabrina mindig csak kapott. A vallomásokról már csak nem is beszélve. Szóval, nem ez lett a kedvenc könyvem, az biztos.

Ellétől eddigi kötetei során megszokhattuk, hogy nagyon jó humora van, amit ebben a történetben nem nagyon volt alkalma megcsillogtatni számunkra. Összességében olyan érzésem volt olvasás közben, mintha csak azért íródott volna a kötet mert Tuckerről még írni kellett valamit, hogy teljes legyen a kép, de már nem nagyon volt ihlete.

Ettől függetlenül egy viszonylag boldog véget kaptunk, amiben az összes szereplő jövőjébe kaphattunk egy aprócska bepillantást.

Értékelésem: Nagyon szeretem az Off-Campus sorozatot, bár nekem ez a kötet nagyon nem jött át. Tucker és Sabrina történetét erőltetettnek éreztem. Néhol nem értettem, hogy mit miért tett a lány. Sabrina jelleme, karaktere, döntésképtelensége, illetve az ahogy Tuckerrel bánt, nem tette őt túlzottan szerethetővé számomra. Nem tetszettek az időbeni ugrálások sem. Csalódtam, de ettől függetlenül a sorozat többi részei nagy kedvenceim, amit ajánlani tudok mindenkinek! 😉