Vi Keeland - Egomániás

Kiadó: ÁLOMGYÁR KIADÓ

Oldalak száma: 334

Eredeti cím: Egomaniac

Kiadás éve: 2019

Sorozat: önálló kötet

Fülszöveg: Akkor ​találkoztam Drew Jaggerrel, amikor éppen betört a Park Avenue-i irodámba. Még azelőtt tárcsáztam a 911-et, hogy kipróbáltam volna rajta a vadiúj, szuper menő Krav Maga tudásomat. Gyorsan leállított, miközben jót kuncogott a nevetséges támadási kísérletemen. Naná hogy az illetéktelen behatolónak arrogánsnak kellett lennie. Aztán kiderült, hogy nem is volt annyira illetéktelen. Drew éppenséggel az irodám jogos tulajdonosa volt. Épp szabadságon volt, amíg a saját flancos irodáját újították fel. Amit egy csaló adott nekem bérbe úgy, hogy az valójában nem is volt bérelhető. A fickó tízezer dollárral megrövidített. Mi ketten épp egymás ellentétei voltunk. Drew egy keserű, haragos, a párkapcsolatokat bámulatosan pusztító fickó, miközben az én munkám meg az, hogy segítsek az embereknek megmenteni a házasságukat. Az egyetlen közös dolog köztünk, az az iroda, amin osztoztunk. És a vonzalom, amit napról napra egyre kevésbe tudtunk tagadni.

Véleményem: A Beosztott olvasása után nem is volt kérdéses számomra, hogy fogok még Vi Keelandtől olvasni. Így esett a választásom az Egomániásra. Lássuk, hogy milyen is volt valójában! 

A történetről: Főszereplőnőnk, Emerie felköltözik New York-ba, hogy ott mint pszichológus dolgozzon. Sikeresen ki is bérel egy irodát, ám hamar kiderül, hogy becsapták a lányt. Az iroda tulajdonosa (Drew, aki egy rém szexi ügyvéd) megengedi neki, hogy ott maradjon egy hónapig, amíg nem talál magának egy másik irodát. De ebben az egy hónapban vészesen közel kerülnek egymáshoz…

Hamar megfogott engem ez a kötet. Bár a szereplők egymás ellentétei voltak nem csak a munkában (Emerie házassági tanácsadó, míg Drew válóperes ügyvéd), hanem a természetük is. Teljesen másképp gondolkodtak a párkapcsolatokról, az életről. Mégis egy nagyon ütős páros volt kettejükké. Önmagában a megismerkedésük, illetve szóváltásaik mosolyt csaltak az arcomra, és tudtam hogy Vi Keeland Egomániása megvett engem kilóra. Aki egy szórakoztató erotikus kötetet szeretne olvasni, annak bátran ajánlom ezt a könyvet, nem fog csalódni.

A karakterek jól kidolgozottak voltak, s ahogy haladtunk előre a kötetben, végig követhettük a változásaikat. Kifejezetten szimpatizáltam Emerievel, aki amellett, hogy egy okos, sziporkázó egyéniség volt, házassági tanácsadóhoz híven, próbált éretten, megfontoltan viselkedni Drewval kapcsolatban. Főleg a légvégén voltam nagyon büszke rá. Drew pedig egy tipikus pasi volt, aki a rossz tapasztalatait miatt nem akart komoly kapcsolatba kerülni egy nővel sem. Számára a nők jöttek-mentek, s nem jelentettek többet alkalmi partnereknél. Részint érthető a férfi viselkedése, hisz őt magát is megcsalták, valamint nap mint nap ügyfelei révén azzal szembesült, hogy a kapcsolatok halálra vannak ítélve. Ám amikor megismerte Emeriet, minden megváltozott. Imádtam, ahogy Drew bánt a lánnyal. Figyelmes, aranyos is tudott lenni, ám első sorban mocskos szája volt, amit nem félt bevetni. A zavarba ejtő őszintesége pedig mindent vitt! 

A kettejük közti kémia is nagyon rendben volt. Hogy őszinte legyek én nagyon meglepődtem azon a tényen, hogy milyen gyorsan sikerült Drewnak Emeriet az ágyba cipelni, de nem panaszkodom. Kettejük kapcsolata szépen alakult, s egy idő után nem csak a testiségen alapult. Öröm volt olvasni a jeleneteiket.

Persze azonkívül, hogy szórakoztató történet, sok erotikus jelenettel, megvoltak a maga mélységei is. Drew ugyanis rengeteg mindenen keresztül ment életében. És még a jelenben is küzdenie kell a fiáért, aki bár nem vérszerinti gyermeke, mégis mindennél többet jelent számára. Emerie pedig egy örökbefogadott lány, aki nem is lehetne hálásabb örökbefogadó szüleinek, akik lehetővé tették számára, hogy ilyen életet élhessen. Mondanom sem kell, hogy ez a párhuzam hozta csak igazán össze szereplőinket. És az ami eredetileg csak a testi örömökről szólt, egy sokkal mélyebb kapcsolattá vált. Olyanná, melyben a felek megértik, vigasztalják egymást. Ott vannak a másiknak, ha kell, s támogatják is azt. Persze hogy ne legyen olyan unalmas a könyv, kapunk a végére egy jó nagy adag bonyodalmat. Ez egy kicsit szívfacsaró volt számomra. Komolyan izgultam karaktereinkért, ám felesleges volt.

A végével pedig nem is lehettem volna elégedettebb. Kaptunk egy jó nagy adag bepillantást kettejük jövőjébe, melynek köszönhetően mosollyal az arcomon fejeztem be az Egomániást. Minden jó, ha a vége jó! 

Eredeti borító ♥

Értékelésem: Vi Keelandnak ezúttal is sikerült egy olyan könyvet alkotnia, melyet öröm volt olvasni. Nagyon jól szórakoztam karaktereink jelenetein. Kettejük közti csak úgy pattogtak a szikrák. Ám nem csak egy felszínes könyvről beszélünk. Karaktereinknek, s magának a történetnek is meg volt a maga mélysége, melyen lehetett izgulni. Összességében nagyon tetszett az Egomániás, és biztos vegyek benne, hogy fogok még Vi Keelandtól olvasni. Mindenkinek ajánlom! :)