Anna Banks - Szövetség

Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ

Oldalak száma: 320

Eredeti cím: Ally

Kiadás éve: 2018

Sorozat: Nemezis 2.

Fülszöveg: A serubeli Sepora hercegnő és Theoria királya, Tarik között nagy nehézségek árán béke köttetett, mióta összefogtak a tomboló járvány, a csendes pestis ellen. Mivel egymás iránti érzelmeiket a politika és a hatalom kusza hálója szövi be, saját megbízható forrásaik segítségével kell megpróbálniuk közös nevezőre jutni. Azonban amikor árulók tesznek keresztbe a terveiknek, akiknek ráadásul nagy hatalmú szövetségeseik vannak, mindkét királyság jövője veszélybe kerül. Vajon sikerül időben megbizonyosodniuk arról, kiben is bízhatnak igazán – beleértve egymást is –, hogy megmentsék a királyságaikat, a szerelmüket, sőt az életüket?

Véleményem: Az első rész, a Nemezis befejezése után rohantam a könyvesboltba, hogy megvegyem a második részt, azaz a Szövetséget. Bár az első kötettel némileg vegyes érzéseim alakultak ki, a végé fele nagyon megszerettem Sepora és Tarik történetét, így most kíváncsian várom, hogy mit tartogat számunkra a sorozat második és egyben befejező kötete.

A történet közel ott folytatódik, ahol ez első részben véget ért.  Végre olyan dolgok láttak napvilágot, olyan titkokra derült fény, melyek nagyban meghatározták karaktereink kapcsolatát egymással. Tarik megtudta, hogy Sepora kicsoda is valójában, Serubel hercegnője, és egy kovács. Mindemellett sikerült gátat vetni a háborúnak is Theoria és Serubel között, méghozzá a házasság révén Sepora és Tarik közt.

Mondanom sem kell, hogy nem egészen úgy fogadja a Sólyomkirály a titkokat, ahogy várjuk. Persze részben örül, hisz nem kell elvennie Tulle hercegnőt, hanem egyetlen szerelmét, Seporát tudhatja jövőbeni királynéjának. Ám az árulás érzete mindenre rányomja a bélyegét. És ez sajnos kihatott a könyv egészére.

Az első részben (bár ott is kaptunk elég közös jelenetet főszereplőink között, mégis) hiányoltam valamit a romantikus szálból, és nagy reményekkel viseltettem a Szövetség iránt. E reményeimet részben be is váltotta az írónő, ám ahogy haladtam a könyvben, úgy vált egyre idegesítőbbé ez a bizonyos huzavona, ami kettejük kapcsolatát jellemezte. Mindketten azon voltak, hogy elfojtsák magukban az érzéseiket, rejtegessék azokat, nehogy a másik észrevegye. Közben pedig piszkosul szenvedtek és vágytak a másik érintésére vagy arra, hogy csak egy légtérben legyenek. Ám a bizalmatlanság egymás iránt, szinte lehetetlenné tette köztük a romantikus jeleneteket. És ha végre kaptunk is valamiféle fejleményt, akkor azt elég kínos szavak követték. Így végül is kaptunk is, meg nem is.

Már az első részben is nagyon tetszett az a világ, amit Anna Banks megalkotott számunkra. Ám a Nemezisben csak Theoria és Serubel került előtérbe. Örömömre szolgált azonban az, hogy ebben a kötetben ennél szélesebb képet festett meg számunkra az írónő. A történet helyszínéül még mindig Theoria szolgál, ám a többi birodalom is előtérbe kerül. Emellett az eddig csak említett birodalmakról is rengeteg új információval szolgált számunkra. Minden birodalomnak volt valami egyedisége, amiről még lehetett volna pár száz oldalt, vagy akár egy következő részt is írni. Így azonban be kellett érnünk azzal, hogy csak egy rövidke bemutatás erejéig ugyan, de megismerhettük a Watchukat, Hemut, illetve Pelusia népét és szokásaikat. Illetve a végén ott voltak azok is, akik képesek az időjárást befolyásolni. Nem szűkölködtünk fantasy elemekben, az egyszer biztos. Ám túl sok minden szakadt egyszerre a fejünkre, és ennek egy nagy hátulütője azt lett, hogy Anna nem tudta olyan részletesen kifejteni a különféle elemeket, mint az igényeltem volna.

Sok mindent lehet mondani a könyvről, de azt nem hogy unalmas lenne. Az események egymást követték, én pedig csak kapkodtam a fejem. Egy két pillanat volt, amikor látszólag lenyugodtak a kedélyek, aztán egy pálfordulat után megint izgulhattam, hogy vajon mi fog történni. Találgattam és latolgattam, hogy bizonyos intézkedések, tettek mögött ki is állhat. Szórakoztató volt.

A befejezést illetően sem lehet okom panaszra. Olyan véget kaptunk, aminek láttán a -NA VÉGRE!!!- érzés kerített hatalmába. Egy boldog véget, amin csak mosolyogni tudtam. A Prológus pedig csak fokozta az örömöm. Mindenkinek nagyon ajánlom!

Értékelésem: Szerencsére nem kellett csalódnom ebben a kötetben, bár ugyanolyan vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban, mint a Nemezisszel volt. A romantikus jelenetekhez sok reményt fűztem, ám hamar világossá vált, hogy nem sok minden fog történni szereplőink között, hisz épp dúlt a hidegháború… Persze érthető volt, hogy miért nem bíznak egymásban, de akkor is idegesítővé vált a kötet felénél a kapcsolatuk. A felépített világ már a Nemezisben megfogott és nem is eresztett. Itt egy sokkal szélesebb világ tárult elénk olyan törzsekkel, akikről szívesen olvasott volna még az ember. Cselekményben gazdag történet volt, aminek egy percén sem unatkoztam, szinte felfaltam a könyvet. Egy kicsit sajnálom, hogy nem fogok többet Tarikról és Seporáról olvasni, de talán jobb hogy nincs következő része a sorozatnak, még a végén úgy járnánk vele, mint a Royal család harmadik részével… Összességében nagyon ajánlom mindenkinek! ☺